Szondy Zoltán, a román élvonalban újoncként végül elég simán bennmaradt FK Csíkszereda elnöke kissé rendhagyó idényértékelést tartott a Szekelyhon.ro-nak. Ebből idézünk az alábbiakban kérdések, témakörök szerint.
Az FK Csíkszereda soha nem szerepelt ennyit a román sajtóban, mint ebben az évben...
- Bizonyos szempontból ebbe bele is roppantunk. Lehet, hogy egy következő kérdés elejébe szaladok, de Ilyés Róbert vezetőedzőnk ezért is ment el. Baráti viszonyban váltunk el, és abban is maradtunk, hogy fog ő még Csíkszeredában dolgozni, de egyszerűen már nem bírta. És nem azért, mert ő gyenge. Legszívesebben én is elmennék...Ha valaki nemcsak szavakban, hanem számlán is garantálni tudná, hogy a felnőtt csapatunkat tovább tudja működtetni (azaz megvannak az anyagi lehetőségei), akkor én azt azonnal átadnám. Nyilván én sem végleg, de ez a három év nagyon megviselte azokat, akik ott voltak a „frontvonalon”.
Az okokról
- Hármas minőségben érkeztünk meg a „nagy” román futballba. Egyrészt abszolút újonc volt az FK Csíkszereda; deklaráltan magyar csapatként jutottunk fel; és a legkisebb lakosságú romániai megyeszékhely csapataként érkeztünk, ami anyagi szempontból igazán sokat számít.
Ebben a hármas minőségben mi a román a közegtől csak gúnyt, megvetést és állandó támadást kaptunk. Nem a labdarúgás főszereplőiről – klubelnökökről, edzőkről, játékosokról, bírókról – beszélek, részükről ugyanazt a tiszteletet kaptuk, amit adtunk, egyetlen kivétel a bukaresti Dinamo volt. Viszont maga a közeg: a szurkolók, a román sajtó, a labdarúgó-bajnokságot lebonyolító szervezet, a Labdarúgó Profi Liga csak azt nézte, hogyan tud minket elbuktatni, hogyan tudnak velünk igazságtalanok lenni...
A "zászlós" ügyekről
- Amikor azokért a zászlókért büntettek, amelyek már akkor léteztek, amikor még nem is létezett a stadion, amikor még a megyeiben, a harmadosztályban játszott a csapat. Senki soha egy rossz szót nem mondott ezekre addig. Ahogy megérkeztünk az első osztályba, azonnal megváltozott a széljárás. Ezt az egészet nagyon egyszerű lett volna kikerülni.
Most ne játszunk szembekötősdit: a Sepsi OSK-nak soha nem volt problémája a zászlók miatt, mert az első figyelmeztetésre azonnal levették a magyar, székely zászlókat. Ezt mi is meg tudtuk volna tenni, viszont, ha felvállaltad egy közösség képviseletét – és akarva-akaratlanul, aki sportban ilyen szinten van, az képviseli a közösséget –, akkor ennek a közösségnek a képviseletét nemcsak ünnepnapokkor kell kiélvezni, hanem akkor is, amikor baj van. Nekem határozott véleményem, hogy ha mi ezt a magyarságtudatot elengedtük volna, akkor megtört volna valami az egész rendszerünkben.
(...) Nem lett vége, hanem vannak eljárások, amelyeket megnyerünk. Megfellebbeztünk mindent, amit lehetett, és minden fórumon, amin lehetett, és ezzel elértük azt, hogy a magyar és a székely zászlóért nem büntetnek többet.
A magyarországi támogatásokról
- Komoly magyarországi magáncégekkel vannak szerződéseink. Választásoktól függetlenül azt azonban hadd tegyem hozzá: nagyon nehéz külföldi támogatást behozni Székelyföldre. Már tavaly azt mondták a támogatóink, hogy „most mindent megteszünk, de a támogatásaink egyszeriek”. Ezért a következő szezonunk sokkal nehezebb lesz. De van tervünk, van anyagi keretünk és van csapatunk.
Az edzőváltásról és a játékoskeretről
- Jelenleg az egyetlen profi klub vagyunk Romániában, amelyik állta a szavát és edzőcsere nélkül végig vitt egy hároméves ciklust. Nem titkolom, voltak gondok ez alatt, de kevés olyan edző van a környéken – vagy nincs is –, akinek megadatott, hogy kitöltse a szerződését. Túl azon a romboláson, amit ez a ciklus az Ilyés Róbert és az én egészségemben művelt, ez a három év egy óriási sikertörténet, sporttörténelem! Visszatetsző, hogy ebben a sikertörténetben is vannak, akik megpróbálják kikeresni azt, ami rossz. Nem értem, miért? A tény az, hogy Ilyés Róbert az FK Csíkszeredából elsőosztályú csapatot csinált, az FK Csíkszereda pedig Ilyés Róbertből Pro-licences, elsőosztályú edzőt. Tehát ez egy win-win helyzet.
Nincsen szerződés még, de erősen valószínű, hogy Szabó István lesz a vezetőedző. Benne látom leginkább, hogy az FK Csíkszereda kettős célkitűzése mellé tud állni: magyar identitású csapat maradjon, és az akadémia csapata maradjon. Három edzővel tárgyaltunk, romániai magyar is volt közöttük.
- erősítette meg honlapunk korábbi hírét a klubvezető.
- Mi csak úgy tudunk hosszú távon túlélni, ha jól felkészített gyerekeket képzünk és esélyt adunk nekik, és esetenként nálunk gazdagabb csapatoknak értékesítjük a játékjogukat. A túlélésünknek ez a szakmai záloga. Ez az a tevékenységünk egyébként, amit a legtöbbet szidnak, elfelejtve azt, hogy az FK Csíkszereda története profi csapatként mindössze 2014-ben kezdődött. És az elmúlt évek felét úgy tudtuk túlélni, hogy játékosokat adtunk el más csapatoknak. Ha viszont ezt nem tudjuk folytatni, akkor a jövőnk nem biztosított. És ez a forgatókönyv a székelyföldi hokicsapatokra is érvényes. Nevek nélkül annyit elmondok, hogy hat európai országból érkeztek ajánlatok játékosainkra. Ez azért fontos.
