Nyáron milyen indíttatásból hoztak magyar, NB I-es rutinnal rendelkező játékosokat, és most télen miért fordultak inkább a külföldiek felé?
– Ugyanolyan indíttatásból hoztunk korábban magyar játékosokat, mint amilyen indíttatásból most is hoznánk. A filozófiánk ugyanis az, hogy elsősorban helyi, erdélyi és magyarországi játékosokra alapozzunk – kezdte a Csakfocinak adott interjút Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda elnöke. – Ez már akkor is így volt, amikor a harmadosztályban szerepeltünk; az alapszabályzatunkban benne volt, hogy a felnőttcsapat keretének minimum 80 százalékát helyi vagy magyar játékosnak kell kitennie.
Ez egészen mostanáig senkit nem zavart, amióta viszont a Csíkszereda feljutott az élvonalba, és valamivel nagyobb reflektorfénybe kerültünk, azóta kezdte ez zavarni az embereket Romániában.
– Hozzátenném, hogy most télen gondot jelentett, hogy rendkívül rövid időnk volt az átigazolásokra, hiszen a román bajnokság már a héten kezdődik. Az igazolásoknál elsősorban a védelmet szerettük volna megerősíteni, de Magyarországon egyszerűen nem találtunk olyan szabad játékost ilyen rövid idő alatt, aki megfelelne a román bajnokság követelményeinek. Ezért végül egyfajta "tűzoltó megoldásként" a külföldi játékosok felé fordultunk.
Értelemszerűen, mivel sok magyar játékosunk van, így nem meglepetés, hogy a távozók között is lesznek magyarok. Neveket nem szeretnék mondani, hiszen többekkel még tárgyalásban állunk.
– Nyáron tulajdonképpen arról volt szó, hogy bizalmat szavaztunk azoknak a játékosoknak, akikkel feljutottunk – gyakorlatilag a Csíkszereda magját tartottuk meg, de jeleztük, hogy ez a bizalom addig fog működni, amíg helyt tudnak állni. Ez valakinek sikerült, valakinek nem – utóbbiaktól váltunk meg. Illetve nyáron volt egy igazolásunk, aki egyértelműen csalódást okozott: vele kapcsolatban azt láttuk, hogy nem fog működni a közös munka, tőle is megváltunk.
Téli érkezők: Răzvan Trif, Arian Kabashi, Wilhelm Loeper, Mariano Bettini, Gustavo dos Santos Cabral.
Valószínű téli távozók: Kelemen Dávid, Kaján Norbert, Szabó Bálint, Ferenczi János, Gal-Andrezly Peter.
Jelen állás szerint maradnak: Hegedűs János, Eppel Márton, Pászka Lóránd, Dusinszki Szabolcs, Végh Bence, Szalay Szabolcs.
Babati Benjamin október elsején távozott az együttestől. Tőle miért a szezon közben köszöntek el?
– Ez egy szakmai kérdés, erről pedig a szakvezetők döntenek, nem pedig én, mint klubelnök. Babati esetében közölték velem, hogy nem megfelelő a játékos fizikai állapota és hozzáállása. Ezt nem kommentáltam, hiszen nem veszek részt az edzéseken, de természetesen hitelt adtam a szakmai stábnak, és az ő kifejezett kérésükre hajtottuk végre a szerződésbontást.
Ilyés Róbert vezetőedző korábban nyilatkozott arról, hogy "szeretne pár játékost, akik az ő elveihez illeszkednének, de sajnos neki a klub filozófiáját kell követnie, és azokkal kell dolgoznia, akiket a klub leszerződtetett". A télen változtatott filozófiának volt köze ehhez a megszólaláshoz?
– Ezt a félmondatot a román sajtó kiemelte egy sajtótájékoztató után, ami nem egyedi eset, többször előfordult már, de valójában itt egészen másról volt szó. Az örök konfliktus az akadémia és a felnőtt csapat között az, hogy
én szeretnék több akadémistát látni a keretben, míg a stáb a rutinosabb, tapasztaltabb játékosokat részesíti előnyben. Ez nem kizárólag nálunk van így, szerintem minden élvonalbeli klubnál, ahol akadémia is működik, ott fennáll ez a jelenség.
– Ez a konfliktus egyébként is csak idézőjelben értendő: nem arról van szó, hogy komoly problémánk lenne, inkább arról, hogy van egy természetes feszültség – nekem is van erről egy véleményem. Ha már erre irányult a kérdés, elmondanám, hogy hatalmas sikernek tartom, hogy az akadémistáink, akiket magunkkal vittünk Törökországba, mind a heten bizalmat kaptak az előkészületi meccseken, és gyakorlatilag mindannyian teljesítették a rájuk bízott feladatot, egyikük sem okozott csalódást. (Ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy a Csíkszereda volt az az élvonalbeli csapat, amelyik a legtöbb 21 évnél fiatalabb labdarúgónak adott lehetőséget a Szuperliga őszi idényében - a szerk.)
Korábban arról beszélt, hogy Csíkszeredán egy pre-akadémiai edző ugyanannyit keres, mint a Red Bull Salzburg pre-akadémiáján dolgozó, gyerekekkel foglalkozó trénerek. Tényleg ilyen szinten fizetik meg a szakembereket?
– Ezt kizárólag a gyerekedzőkre értettem, nem az akadémiai edzőkre. Tudjuk, hogy az akadémiákon a 13-15 éves korosztály után érkeznek be a fiatalok – én az akadémia előtti munkáról beszéltem, mert véleményem szerint ott van a probléma gyökere.
Az akadémiáink képesek lennének kiemelkedő, jól képzett játékosokat nevelni, de az akadémiára érkező gyerekek gyakran hiányosságokkal érkeznek, ezért az edzők idejének nagy részét ezeknek a hiányosságoknak a pótlása köti le.
– Nálunk Erdélyben, a struktúránk és a módszertanunk nagy vonalakban hasonló a magyarországi akadémiákhoz. Mindig feltesszük magunknak a kérdést, hogyan lehetne jobban dolgozni, és a probléma egyik gyökerét abban látom, hogy az akadémia alatti korosztályokban sokkal magasabb színvonalú munkát kellene végezni.
Azt szokták mondani, hogy a román liga fizikálisan másabb, mint a magyar NB I. Ezt hogy látja?
– Amikor a román és a magyar bajnokságot szoktam összehasonlítani, mindig csak az elmúlt két nemzetközi párharcot hozom példának. Haraszti Zsoltot barátomnak nevezhetem, de a Paks – amely a Magyar Kupa győztese és az egyik legjobb magyar csapat – egymás után kétszer játszott román ellenféllel, és mindkét párharcot elveszítette.
Ez persze nem azt jelenti, hogy például a Ferencváros ne tudna megverni egy román ellenfelet, hisz mindannyian tudjuk: a Ferencváros kilóg a mezőnyből.
– Ha viszont szakmailag, előnyeikkel és hátrányaikkal együtt hasonlítanám össze a két futballt, akkor azt mondanám, hogy nagyjából egy szinten vannak. A magyar futballnak is vannak olyan erősségei, amelyek a román futballban nincsenek meg, és ez fordítva is igaz. Ha a klubszintű eredményeket nézzük, akkor nagyon kis különbséggel most éppen Magyarország áll Románia előtt, ami nagyrészt a Ferencvárosnak köszönhető. Ez ugyanakkor rámutat egy fontos különbségre is:
a román futball idén két csapatot adott a nemzetközi főtáblákra, míg Magyarországon gyakorlatilag egyedül a Ferencváros gyűjti a koefficiens pontokat. Romániában viszont van több jegyzett csapat is, ezért gondolom úgy, hogy a román futball alapja szélesebb.
– Többek között azért, mert Románia nagyobb ország, nálunk tizenhat csapat van az élvonalban, így könnyebb a fiataloknak is lehetőséget adni. Ugyanakkor, ha a menedzsmentet és az infrastruktúrát nézzük, akkor Magyarország egyértelműen Románia előtt jár.
Folyamatosan visszatérő probléma a magyar-román ellentét. Többször is nyilatkozott arról, hogy szankcionálják a Csíkszeredát a magyar nemzeti jelképek miatt, és hogy a futballvezetés részéről ellenszenv van az irányukba. Ön szerint ez mindig így lesz, vagy eljöhet az az idő, hogy megváltozik?
– A nemzeti jelképekkel kapcsolatban jelenleg is zajlik egy jogi küzdelem. Nemrég Szijjártó Péter külügyminiszter ebben a folyamatban besegített nekünk: Bukarestben tárgyalt Razvan Burleanuval, a Román Szövetség elnökével, és jelezte, hogy a magyar nemzeti szimbólumokkal szembeni támadásokkal a Román Szövetség olyan nemzetközi dokumentumokat sért, amit a román állam írt alá. Azóta csitultak ezek a büntetések. Ami pedig a magyar-román ellentétet illeti:
mi, erdélyi magyarok úgy látjuk, hogy jogainkat illetően már annyi mindenben engedtünk, hogy nincs hova tovább hátrálnunk. Ha például nem beszélnénk magyarul Erdélyben, hogy a román szomszédot ne sértsük, vagy nem használnánk a magyar zászlót, vagy nem taníttatnánk gyerekeinket magyar iskolában, az gyakorlatilag a magyarságról való lemondást jelentené. Az utánpótlásban is magyarul tartjuk az edzéseket, illetve a felnőtt csapatnál is magyarul és angolul kommunikálnak a játékosok. Mi Csíkszeredán, Romániában akarunk magyar futballt csinálni!
Történelmi feljutás, nyári vérátömlesztés, hullámzó őszi szezon: nehezen indult be a Csíkszereda 2025/2026-os idénye. Így minden tényező tükrében hogy értékeli az első félszezont?
– Mivel nekünk az a célunk, hogy ne essünk ki, ezért képmutató lennék, ha azt mondanám, hogy csalódott vagyok – ugyanakkor nyilván az ember mindig többet vár. Láttuk, hogy hátul nagyon-nagyon sérülékenyek vagyunk, mi kaptuk a legtöbb gólt a ligában, ami azért bőven adott okot aggodalomra. Fontos azonban kiemelni, hogy a sorsolásnak köszönhetően a szezon első öt-hat meccsét a legerősebb csapatok ellen vívtuk, akik ellen nehéz pontokat rabolni, és emiatt kezdtük rosszul az őszt, valamint rosszul is fejeztük be, hiszen már néhány fordulót a tavaszi idényből is lejátszottunk, és ott is vereségeket szenvedtünk – emiatt az embernek egy kicsit keserű a szájíze.
Egy élvonalba felkerült klub működtetése jelentősen megdrágul, de korábban beszélt róla, hogy sem a város, sem a megye nem járul hozzá a mostani költségvetéshez. Hogyan tudnak így fennmaradni hosszú távon?
– A romániai sportviszonyok, különösen a pénzügyi háttér teljesen más, mint Magyarországon.
Nekünk azért esik rosszul az önkormányzati támogatás teljes hiánya, hiszen úgy érezzük, mintha az első osztályban megfeledkeztek volna rólunk. Ezzel szemben az ellenfelek komoly összegeket, eurómilliókat kapnak az önkormányzatoktól.
– Nem egy olyan élvonalbeli csapat van, amely száz százalékban erre alapozza a működését. Ezek a csapatok önkormányzati háttérrel, vagy akár az önkormányzatok által létrehozott cégek támogatásán keresztül ugyanúgy profi módon működnek. Romániában ugyanis egy teljes egészében önkormányzati vagy állami tulajdonban lévő cég is magáncégnek minősül, és jogosult a profi sport támogatására.
Mi kell hozzá, hogy a Csíkszereda bennmaradjon a szezon végén?
– Ez egy nagyon sok ismeretlenes egyenlet, hiszen a 16 csapatos Superligában több klub is jelenleg súlyos anyagi gondokkal küzd. Emiatt elképzelhető, hogy a rájátszásban egy-két mérkőzés nem a pályán dől el. Mi a 12. pozíciót szeretnénk elérni, hogy ne kelljen osztályozót játszanunk. Reméljük, sikerül ezt elérnünk tavasszal – zárta a beszélgetést Szondy Zoltán klubelnök.
