Hogy van? Volt néhány napja feldolgozni a szombati történéseket...
– Szombaton mindennek vége lett. Már a mérkőzés előtt láttuk az MTK eredményét, ami nagy hatással volt a játékosokra, sokkolta őket és mindenkit. Ez a pályán is érződött. A meccs után röviden beszéltünk egymással - mondta Nebojsa Vignjevic a csakfoci.hu-nak, alig pár nappal azt követően, hogy a DVSC elleni 0-5 és a DVTK kiesése után menesztette a miskolci klub a kispadról.

Ki közölte Önnel a döntést, kivel kellett egyeztetnie?
– A sportigazgatóval, Vincze Richárddal beszéltem. De ez nem kizárólag az ő döntése volt természetesen.

A szerződésében szerepelt, hogy az kiesés esetén megszűnik?
– Nem. Ez egy természetes következmény volt. Senki nem számított arra, hogy így alakulnak a dolgok.

Mikor érezte először, hogy komoly baj lehet? Volt fordulópont?
– Az MTK elleni meccsen, ami az első találkozóm volt. Csak egy edzésünk volt előtte. Jól kezdtünk, de a második félidőben, amikor nehéz helyzetbe kerültünk, azt láttam, hogy nem működünk csapatként, nem küzdünk eléggé. Ez kulcsmeccs volt abban a pillanatban. Egyes játékosokon azt éreztem, hogy túl könnyen feladják, ami ebben a helyzetben nem normális.

Azt mondta, a Kazincbarcika elleni meccsen már tisztán látta a problémákat. Mik voltak ezek?
– Már az első meccsemen, az MTK ellen láttam, hogy nem mindenki harcol végsőkig. Nem tudtam, fizikai vagy mentális gondról van-e szó. A Kazincbarcika ellen is kevés idő volt felkészülni. Ott koncentrációhiány és fókuszvesztés jelentkezett, az első gól és a kiállítás után szétestünk. Egy már kiesett csapattól 4-0-ra kikapni azt mutatta, hogy sok minden nincs rendben, az elfogadhatatlan.

Azt is említette, hogy túlságosan bízott néhány játékosban. Kikre gondolt?
– Amikor ezt mondom, valójában arra gondoltam, hogy hibáztam, mert olyan csapatot próbáltam összerakni, amely az utolsó pillanatig harcol. Volt egy játékoscsoport, amely ezt próbálta is megtenni, és meg is tette. De ahogy mondtam: ha nem vagyunk olyan csapat, amely „11 emberrel hal meg a pályán”, akkor ilyen helyzetben lehetetlen eredményt elérni – ez az én véleményem. Futball szempontból ez rendben van, de ebben a helyzetben többet kell adni.

Sok játékossal beszéltem, különösen olyanokkal, akikről láttam, hogy megvan a futballtudásuk, de többet kellene nyújtaniuk bizonyos pillanatokban – és ezt ők is megértették. Viszont a meccseken ezt nem láttam viszont. Ez volt a fő probléma. Ezért volt az, hogy amikor gólt kaptunk, sok minden megváltozott: már nem néztünk ki igazi csapatnak. Amikor jöttek a nehézségek, szétestünk. Egyfajta komfortzónába kerültek egyes futballisták, és nem a csapatért játszottak. Ez ellen küzdöttem végig.

Valóban van tíz jobb keret a diósgyőrinél a jelenlegi NB I-ben?
– Nincs ennyi jobb csapat. Egyszerűen mi nem voltunk elég jók. Nem használtuk ki a bennünk rejlő erőt, potenciált és minőséget úgy, ahogy kellene.  Az a helyzet, amibe érkeztem, már a kezdetektől problémás volt – még előttem kialakult egy olyan hozzáállás, hogy „ennyit beleadok, és ez elég”. Néhány játékos számára ez valóban elég is volt.

Ugye ez volt az első kiesése vezetőedzőként?
– Igen.

Megbánta, hogy elvállalta a diósgyőri munkát?
– Nem. Tudtam, hogy ez egy jó klub, kiváló atmoszférával, infrastruktúrával és jó emberekkel. Szerettem volna hosszabb távon maradni. Azt bánom, hogy nem sikerült bent tartani a csapatot, és szerintem sokkal jobb dolgokat is elérhettünk volna.

Voltak, akik nem értették, miért vállalja el ezt a rizikósnak tűnő feladatot. Figyelmeztette valaki?
- Voltak olyanok, akik azt mondták, hogy ez nem jó pillanat, mert sok a negatívum a klub körül, és már ők sem igazán hisznek benne. Tudtam, hogy amikor a szurkolók nem járnak meccsre, az mindig sok problémát jelez. De én hittem magamban. Sok játékost ismertem már korábbról is, és úgy éreztem, hogy képes lehetek változtatni a helyzeten. Nem csak néhány meccset néztem meg, hanem sokat,

és azt gondoltam, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy megváltoztassam a dolgokat. Viszont nem volt sok idő, különösen az első két meccs esetében. Utána végig küzdöttünk, de mindig hiányzott valami a játékunkból. Ahogy mondtam, voltak, akik figyelmeztettek, hogy ez nem jó pillanat, de én akkor is hittem abban, hogy meg tudom oldani. 

A sportigazgató-váltás mennyire nehezítette meg a munkáját?
– Tudtam, hogy feszültség van a klub körül. De Kovács Zoltán és az új sportigazgató is pozitívan állt a munkánkhoz, nem volt probléma ezen a téren.

Beszélt az elődjével, Vladimir Radenkoviccsal a kinevezése előtt?
– Nem, minden nagyon gyorsan történt. A klubnál maradó stábtagoktól kaptam információkat, de hittem benne, hogy gyorsan tudok változtatni.

Mit gondol arról, hogy egyes vélemények szerint az edzőváltás nélkül bent maradhatott volna a csapat? Utalva arra, hogy Önnel hat meccsen egy pontot szerzett a DVTK.
– Ki tudja? Utólag mindenki okosabb. Ma már lehet, hogy néhány dolgot másképp csinálnék, például abban, hogy kiben bízzak. Ma már másként döntenék.

Mik voltak az Ön legnagyobb hibái?
– Hittem abban, hogy néhány játékos változtatni fog a hozzáállásán. Megértették, mit kérek, de a pályán ez nem valósult meg.

Milyen volt a kapcsolata a szurkolókkal, és mekkora szerepük volt az eredményekben? Ugye a drukkerek pár hónapja a klubvezetés ellen fordultak.
– Volt egy jó hangulatú találkozónk velük, azt mondták, támogatnak minket akkor is, ha veszítünk - de csak akkor, ha látják a küzdést rajtunk. Ezt én is elvártam a csapattól. Kijártak a meccsekre, de ez nem volt elég a csapatnak.

Mit gondol, mi vár a DVTK-ra a kiesés után?
– A klubnak jó akadémiája és infrastruktúrája van. Több lehetőséget kell adni a fiataloknak, és ki kell alakítani a klub identitását, tudatosabb, takarékosabb klubpolitikára van szükség. Nem lesz könnyű visszajutni, de megvannak hozzá az alapok. Néhány dolgot már elkezdtünk megváltoztatni a klubnál, és szerintem ezt az irányt folytatni kell. A Diósgyőrnek saját identitással kell rendelkeznie: hogyan játszik, mit akar, legyen egy jól látható koncepció. Úgy gondolom, fel fognak készülni. Vincze Richárd sportigazgató érti a futballt, és a működtetést is, hiszen korábban akadémiai igazgató volt. Jó elképzelései vannak, csak teljes támogatásra és egy kis szerencsére van szüksége. Nem lesz könnyű a következő szezon, hiszen csak egy csapat jut fel egyenes ágon. Nehéz helyzet lesz, de úgy gondolom, minden adott a visszajutáshoz. Amit belülről láttam, és amit már a szombati meccs után is mondtam: ez a klub, és ez a város, amely a csapatért él, megérdemli, hogy az első osztályban szerepeljen.

És mi következik Önnek ezután? Visszatérhet még Magyarországra, lehet esélye így munkát kapni az NB I-ben?

Nem tudom, mit hoz a jövő, de biztos, hogy legközelebb kétszer is meggondolom, mit és milyen helyzetet vállalok el.

Olvastad már?

Elátkozott trió Diósgyőrben, kétszer is a pokolba zuhantak egy év alatt

Ha nem is példa nélküli, de elég ritka sorozat részese lett három játékos, miután a Vidi után - egy éven belül - a DVTK színeiben is búcsúzni kényszerült az élvonaltól.

Elolvasom