Az Athletic Bilbao csak a “plusz 1”

A modernkori labdarúgásban elvétve találni már csak olyan csapatokat, főleg Európában, ahol ne alkalmaznának – többnyire nagy számban – külföldi játékosokat. A ritka kivételek egyike az NB I-ben szerepel: a Paksi FC évek óta követi azt a filozófiát, hogy színmagyar kerettel szállnak szembe a riválisokkal. Nem is eredménytelenül, hiszen a tolnaiak az előző idényben is az előkelő ötödik helyig jutottak.

Légiósok nélkül szerepelni kétségkívül a nehezebb út, és a paksi példa Európában sem túl gyakori, hogy mennyire nem az, az gyűjtésünkből kiderül. A magyar csapaton kívül, több száz egyesület közül alig 7+1 olyan klub van még az európai élvonalakat figyelembe véve, ahol csupa hazai játékos szerepel.

A plusz egyet az a spanyol élvonalbeli Athletic Bilbao jelenti, amely továbbra is kitart amellett, hogy csak baszk játékosokat alkalmaz, keretében pedig egy kivétellel (a francia válogatott, de baszk nemzetiségű Laporte) csupa spanyol állampolgárt találni.

Ténylegesen viszont tehát összesen nyolc európai csapat áll fel hétről hétre légiósok nélkül – derül ki a Transfermarkt adataiból. A Paks mellett egy horvát, egy ukrán, egy finn, két albán, egy feröeri és egy lett csapat mondhatja el magáról, hogy pusztán hazai játékosokkal is lehet versenyezni a legmagasabb osztályban.

 

A légiósok nélküli első osztályú csapatok Európában:

Albánia: 2 (Vllania, Lushnja)

Feröer-szigetek: 1 (EB / Streymur)

Finnország: 1 (IFK Helsinki)

Horvátország: 1 (Lokomotiva Zagreb)

Lettország: 1 (SK Babite)

MAGYARORSZÁG: 1 (Paks)

Ukrajna: 1 (NK Veres Rivne)

 

“Mivel ez már a 12. szezonunk az NB I-ben, így joggal mondhatjuk, hogy jó döntés volt”

A Bilbao filozófiája előttünk is ismert, az azonban aligha meglepő, hogy ilyen kevés klub akad Európában, amelyek az élvonalban nem alkalmaznak légióst – mondta a téma kapcsán Haraszti Zsolt, a Paksi FC ügyvezetője. – Nálunk ez az egész úgy indult, hogy az NB II-es feljutás után gazdasági okok miatt nem igazán volt lehetőségünk komoly változtatásokra, a feljutó csapat gerincét megtartottuk, két magyar játékost igazoltunk még, de sikerült megragadni az élvonalban. Akkor döntöttük el, hogy a folytatásban is csak magyar nemzetiségű játékosokkal próbálunk meg sikeresen szerepelni, és mivel ez már a 12. szezonunk az NB I-ben, így joggal mondhatjuk, hogy jó döntés volt mindez.

Akadtak nehézségeink, amikor a csapat gyengébben szerepelt, de olyankor sem kívántunk letérni a kijelölt útról.

 


(Fotó: Makovics Kornél)

Az ügyvezető nem titkolja, ennek a választott filozófiának sokszor ára van.

Egy ideje mi is tapasztaljuk, hogy a magyar játékosok értéke jelentősen megugrott, nehezebben lehet kivásárolni valakit, de az igények is magasabbak, így duplán nehéz helyzetben vagyunk, mert ha lemaradunk valakiről, akkor nem fogjuk légióssal pótolni. Költségvetésünk az egyik legalacsonyabb, ebben a modellben különösen nehéz fenntartani úgy egy klubot, hogy életképesek legyünk, de az élvonalban eltöltött idő azért mutatja, hogy nem lehetetlen.

Nálunk van fizetési sapka, ami alacsonyabb, mint az NB I-es átlag, viszont amit ígérünk, azt mindig betartjuk.

Paks: Életpályamodell és kötelező lakhely

Paks kapcsán egyébként nem kizárólag a szakmai szempontok döntenek arról, ki lehet a klub játékosa.

Mi egyfajta életpályamodellt is kínálunk a játékosainknak. Akik hozzánk kerülnek, azoknak később sem kívánjuk elengedni a kezüket – ezt már a klub másik ügyvezetője, Balog Judit teszi hozzá. – Sok játékos a pályafutása vége felé azon töri a fejét, mit csináljon az aktív karrier befejezése után. Utánpótlásunkban sokan vannak, akik itt játszottak korábban, de a felnőttcsapat mellett dolgozó szakmai és technikai stábban is rengeteg a korábbi paksi labdarúgó. De arra is büszkék vagyunk, hogy sok játékost neveltünk ki, akik a korosztályos vagy a felnőtt-válogatottban helyet kaptak.

Van egy mondás: a jó öltözői közösség plusz hat pontot jelent, a rossz pedig mínusz hatot, ez pedig egy kiélezett bajnokságban különösen sokat ér.

Ezt elősegítendően nálunk kötelező, hogy egy játékos a városban lakjon. Ez nem volt így a kezdetektől, de időközben azt éreztük, az ingázók nem tudnak annyira azonosulni a klubbal, ahogyan mi szerettük volna. Számunkra fontos, hogy ezek a játékosok együtt “éljenek” a várossal: ha jól megy a szekér, érezzék ők is az emberek szimpátiáját a boltokban, bevásárlás közben, vagy a városban sétálva, de ennek ugyanúgy lehet ereje akkor is, ha a csapatnak nem megy olyan jól, és talán a játékosok is jobban odateszik magukat, ha azt érzik, hogy a helyi közösség félti ezt a csapatot a kieséstől

– mondja Haraszti arról, miért nem támogatják Pakson az ingázó életmódot.