A hazánkban dolgozó külföldi edzők ranglistája NB I-es mérkőzéseik száma alapján:

1. Marco Rossi 121
2. Nebojsa Vignjevic 101
3. Thomas Doll 95
4. Szivics Tomiszláv 83 (összesen 157*)
5. Marijan Vlak 71
6. Aldo Dolcetti 53
7. Zoran Spisljak 52
8. Paulo Sousa 47
9. Robert Jarni 45
10-11. Miroslav Beranek 43
10-11. José Gomes 43
12. Ricardo Moniz 42
13. Martti Kuusela 40
14. Tibor Selymes 34
15-18. Michael Oenning 33
15-18. Massimo Morales 33
15-18. Henk ten Cate 33
19. Joan Carrilo 30
20. Stanko Poklepovic 29

A télen csapatával holtversenyben az élen álló Marco Rossi a kispestiek dobogós szereplése mellett még egy adatra büszke lehet: a pillanatnyi állás szerint a hazánkba érkezett külföldi szakemberek közül ő mondhatja el magáról, hogy a legtöbb NB I-es meccsen dolgozhatott vezetőedzőként.

A kispestiek olasz vezetőedzője 121 bajnokin van túl a Honvéd kispadján, ami nagyjából négy szezonnak megfelelő mérkőzésszám. Mellette csupán egy külföldi szakember van, aki túllépte a 100 meccses határt a hazánkban: ő az Újpest mestere, Nebojsa Vignjevic. A dobogóra egy jelenleg még szintén nálunk dolgozó edző, Thomas Doll fért fel, ő tavasszal lépheti át az említett határt.

Az ő mérkőzésszámaik főként annak fényében számítanak kimagaslónak, hogy az elmúlt 25 évben hozzánk érkezett külföldi edzők jelentős része egy szezont sem töltött el Magyarországon. A döntő többség rövid időn belül, gyakran néhány meccs vagy egy-egy félszezont követően távozott.

Mindezt jól mutatja például Michael Oenning helyzete is, aki idén télen érkezett Magyarországra, egy teljes tavaszi és őszi félidényt követően máris ott van a legjobb 20 között e téren.

*A lista kapcsán annyit illik megemlíteni, hogy a bajnoki mérkőzéseket tekintve Szivics Tomiszláv áll az élen, akinek 157 NB I-es mérkőzése van, de ezek egy részét már részben magyar állampolgárként élte át, előtte 83 bajnokin irányított szerb állampolgárként.

A lista első két helyén álló szakvezetőt természetesen “szembesítettük" az adatokkal, Marco Rossi és Nebojsa Vignjevic is beszélt arról honlapunknak, minek köszönhető szerintük, hogy másokkal ellentétben ennyi ideig "húzták" az NB I-ben, de az is szóba kerül, mik azok a nehézségek, amikkel leginkább szembesültek a magyar bajnokságban dolgozva.
- A legkeményebb dolog a számomra az, hogy az otthonomtól távol kell dolgoznom, hiszen a honvágy azért néha elkapja az embert. Olaszországban viszont senki nem adott lehetőséget az első osztályban, nem tudom miért, Magyarországon viszont megkaptam az esélyt, ezért hálás vagyok a klubnak és az országnak. A munkám elején akadtak a legnagyobb nehézségek: például a játékosok mentalitása miatt, ami nagyon eltérő volt attól, mint ami az olasz játékosokat jellemezte. Viszont ez már a múlt, sok munkával sikerült átfordítani ezt a dolgot, nyugodtan elmondhatom, hogy mostanra mindennel elégedett vagyok. A Honvéd játékosai úgy állnak hozzá a labdarúgáshoz, ahogy azt mindig is szerettem volna - mondta az olasz vezetőedző a csakfoci.hu-nak.

Nebojsa Vignjevicnek viszont más jelentett nehézséget az NB I-ben.
- A legkülönlegesebb dolog, amit tapasztaltam, és amit nem láttam máshol, ahol dolgoztam, az az volt, hogy ebben a ligában mindenkinek nagyon keményen kell dolgozni a győzelmekért, ez az edzők sorsára is hatással van. Szerbiában vezetőedzőként sokkal kiszámíthatóbb volt az ellenfelek ereje, nagyjából tudhatta az ember, mikor győzhet és mikor van kevés esély a sikerre. Az NB I ezzel szemben más, itt nagyon keményen kell harcolni, minden egyes helyzetben, minden egyes pontért, épp ezért érdekes a magyar bajnokság, mert bárki legyőzhet bárkit. A mindennapi munka edzőként itt sem egyszerű azért, viszont szerencsém van, hogy Magyarországon olyan játékosokkal, emberekkel találkozhattam, akikkel könnyű együtt dolgozni. A kezdet nehéz volt, nekem is alkalmazkodnom kellett az új körülményekhez. Ahhoz, hogy tartósan megtarthasd az állásod, kell a szerencse is, kell az, hogy hosszabb távon is megmutathasd, mit tudsz. Esetemben az első győzelmek meghozták az önbizalmat, a hitet, így jó kapcsolatot építettem ki mindenkivel a klubnál, és a szurkolókkal is.

Rossi elárulta azt is, mire a legbüszkébb.
- Nagyon bízom a csapatomban és ők is bennem, ez számomra nagyon fontos. Amikor egy edzőnek sikerül ezt elérnie egy csapatnál, az egyfajta tükre az ő személyiségének is. Talán a legvarázslatos pillanat a 3. hely megszerzése volt az első szezonom végén, de a Ferencváros legyőzése is mindig nagy dolog. Szeretnék még trófeát, trófeákat nyerni a klubbal, ez most a következő cél, amit szeretnék elérni.

- Az én esetemben a Diósgyőr elleni győztes kupadöntő volt a csúcs, de az első meccsemet, az MTK ellenit, amit meg is nyertünk 1-0-ra, soha nem fogom elfelejteni - mondta ugyanerről az Újpest mestere. - És persze a Fradi elleni derbik is mindig nagyon fontosak, emlékszem is mindre közülük. Azt sajnálom viszont, hogy nem tudtunk még több jó eredményt produkálni, több trófeát nyerni, mert az Újpest egy nagy klub, a hagyományai alapján ez talán elvárás lenne, igaz, most nem is könnyű a helyzet az ismert körülmények miatt.