Amikor magyar edzők tanították futballozni Európát

Ma már szinte elképzelhetetlen, milyen keresettek voltak a magyar futballedzők a múlt század első felében. A Real Madrid, a Barcelona, a Bayern München, a Juventus, az Internazionale és számos más európai nagycsapat is nyert bajnoki címet magyar szakember irányításával.

Az olasz futballra különösen nagy hatást gyakoroltak honfitársaink. A két világháború között olyan sok magyar edző dolgozott Itáliában, hogy akadt idény, amikor az első és a második osztályban tevékenykedő szakvezetők közel kétharmada Magyarországról érkezett.

A legmeghökkentőbb adat azonban az 1938-as világbajnoksághoz kapcsolódik. A tornát megnyerő olasz válogatott valamennyi játékosa dolgozott pályafutása során magyar edzővel. Sőt, az elődöntőben az olaszok által legyőzött svéd válogatottat is magyar szakember, Nagy József irányította.

A magyar futballiskola tehát nemcsak játékosokat adott a világnak, hanem évtizedeken át a nemzetközi labdarúgás fejlődését is alakította.

Négy gól törött kulcscsonttal

Kocsis Sándor minden idők egyik legkiválóbb magyar csatára volt, de még az ő pályafutásában is akadnak egészen elképesztő teljesítmények.

A Barcelona játékosaként az angol Wolverhampton Wanderers elleni európai kupamérkőzésen már az első negyedóra végén súlyosan megsérült. Egy szöglet után az angol kapus rázuhant, és eltörött a kulcscsontja.

A történet normális esetben itt véget is érhetett volna. Kocsis azonban folytatta a játékot.

A szünetben a fájdalomtól elájult, majd injekciót kapott, hogy egyáltalán vissza tudjon térni a pályára. És nem egyszerűen visszatért: négy gólt szerzett!

A Barcelona 5:2-re győzött idegenben, Kocsis teljesítménye pedig a nemzetközi kupatörténelem egyik legkülönösebb magyar bravúrja lett.

A berni átok: kétszer ugyanott, kétszer ugyanúgy

1954. július 4-én a magyar válogatott 3:2-re elveszítette a világbajnoki döntőt az NSZK ellen a berni Wankdorf-stadionban. A vereség az Aranycsapat történetének legfájdalmasabb pillanata lett.

Hét évvel később két egykori válogatott játékos, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán ismét ugyanebben a stadionban lépett pályára. Ezúttal a Barcelona színeiben, az 1961-es Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjében.

Az ellenfél a Benfica volt, amelyet egy magyar edző, Guttmann Béla irányított.

A mérkőzés remekül kezdődött a katalánok számára: Kocsis szerezte meg a vezetést. A Benfica azonban fordított, és hiába talált be később Czibor is, a Barcelona 3:2-re kikapott.

A két magyar futballista számára hátborzongató volt az egybeesés. Kétszer játszottak életük egyik legfontosabb döntőjében Bernben, ugyanabban a stadionban. Mindkétszer 3:2-re veszítettek. Czibor mindkét találkozón gólt szerzett.

A második vereség után Kocsis és Czibor könnyes szemmel ült az öltözőben. Úgy érezték, mintha átok ülne rajtuk.

Amikor a külföldi szerződés még jutalomnak számított

Ma már természetes, hogy a tehetséges magyar futballisták akár tizenévesen külföldi akadémiákra kerülnek. Néhány évtizeddel ezelőtt azonban egészen más szabályok érvényesültek.

A hetvenes évek végéig a magyar labdarúgók hivatalosan csak rendkívül szigorú feltételek mellett szerződhettek nyugati klubokhoz. A sportvezetés a külföldi lehetőséget nem a pályafutás természetes állomásának, hanem különleges jutalomnak tekintette.

Az áttörés 1979-ben következett be, amikor az állami sportvezetés engedélyezte néhány, harminc év feletti, sokszoros válogatott labdarúgó nyugati szerződését.

A korszak egyik különös ellentmondása volt, hogy miközben a magyar élvonal játékosainak többsége csak álmodhatott a nyugati karrierről, az Ausztria alacsonyabb osztályaiban futballozó honfitársaink gyakran többet kerestek, mint az NB I-ben szereplő játékosok.

A rendszerváltás aztán gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Megnyíltak a határok, és a magyar labdarúgók előtt is szabaddá vált a nemzetközi piac.

Különgéppel érkezett a Milan ajánlata

A magyar légióstörténet legújabb fejezete már egészen más világról szól.

Kerkez Milos Szerbiában született, Ausztriában nevelkedett, majd Magyarországon, a Győri ETO akadémiáján is futballozott. Tizenévesen már három ország futballkultúráját ismerte.

Amikor az AC Milan érdeklődni kezdett iránta, az olasz klub még külön repülőgépet is küldött érte.

Kerkez később Hollandiában, az AZ Alkmaarnál bizonyított, majd az angol Bournemouth játékosa lett. A Premier League-klub 18 millió eurót fizetett érte, és a fiatal balhátvéd hamarosan a Liverpoolig jutott.

Húszéves korára már hat különböző országban szerzett futballtapasztalatot.

Pályafutása jól érzékelteti, mekkorát változott a világ: míg a korábbi magyar generációk legjobbjainak olykor évtizedeket kellett várniuk a külföldi szerződés lehetőségére, Kerkez számára a nemzetközi futball már gyermekkorától természetes közeg volt.

Száz év magyar futballsikerei

A magyar futball külföldi története jóval gazdagabb annál, mint amit a legismertebb nevek és eredmények alapján gondolnánk. Világhírű edzők, emigrációba kényszerült klasszisok, váratlan sikerek és fájdalmas kudarcok egyaránt hozzátartoznak.

Dénes Tamás és Szabó Tamás Világszint – Magyarok a nemzetközi futballban című kötete ezt a több mint százéves történetet követi végig, a magyar edzők első nemzetközi sikereitől Puskás Ferenc és kortársai pályafutásán át egészen Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos generációjáig.

A könyv nemcsak arra emlékeztet, hogy a magyar futballnak milyen nagy múltja van, hanem arra is, hogy honfitársaink sokkal mélyebb nyomot hagytak a világ labdarúgásában, mint azt elsőre gondolnánk.

A Dénes Tamás és Szabó Tamás által jegyzett Világszint – Magyarok a nemzetközi futballban című kötet az Inverz Media kiadásában jelent meg.

A könyv itt érhető el:

https://inverzmedia.hu/shop/vilagszint/