Németországban, a hatodosztályú SV Grün-Weiß Brauweiler együttesében építené újjá pályafutását a korábbi magyar felnőtt válogatott kerettag és négyszeres U21-es válogatott támadó, Szőke Adrián. A Zentán született labdarúgó jól kapta el a fonalat új csapatánál, hiszen nyolc mérkőzésen már négy góllal és két gólpasszal segítette a német alakulatot. A Kölnben nevelkedett és a holland élvonalbeli Heracles Almelót is megjárt támadó hazatérése után a Diósgyőrben, majd kölcsönben a Topolyában szerepelt, legutóbb pedig a Budafok kötelékébe tartozott.
Pályafutása ígéretes íve azonban egy ponton megakadt, és a folytatás helyett a teljes leállásra volt szüksége: 2023 és 2025 között közel két teljes éven át felfüggesztette a profi labdarúgást, pedig még 2020-ban, 22 évesen Marco Rossi A-válogatottjába is meghívást kapott. Bár a futballt nem adta fel teljesen, a mindennapokban gyökeres fordulatot vett az élete, és jelenleg raktárosként dolgozik. A civil munka mellett vágott bele az újrakezdésbe, és most a német hatodosztályban próbálja lépésről lépésre újra felépíteni magát. Most úgy döntött, hogy a Csakfocinak megszólal az elmúlt időszak nehézségeiről, és arról, hogyan élte meg a futball nélküli évek elzárkózását.
Most a német tartományi szinten játszol a hatodosztályú SV Grün-Weiß Brauweilerben. Hogy megy a játék?
- Jól érzem magam ebben a közegben, ami kifejezetten fontos volt számomra, és a nagyobb kihagyás után a bajnokság szintje is megfelelő ahhoz, hogy újra felépítsem magam - kezdte Szőke Adrián a Csakfocinak. - A csapat egyre jobban kezdi megtalálni az összhangot, a legfőbb célunk pedig természetesen a feljutás. Személy szerint az a legfontosabb nekem, hogy visszatérjen a futball iránti szeretetem, és újra élvezni tudjam a játékot – úgy érzem, jó irányba haladok.
Egy raktári munkát végzek a foci mellett egyelőre, de mellette próbálom magamra és a futballra fektetni a fókuszt – a lényeg, hogy elkezdjem élvezni, amit csinálok.
- A futballban rendkívül gyorsan változhatnak a dolgok, mind a jó, mind a rossz irányba, de szeretném újra kihozni magamból a maximumot. Nem tűztem ki pontos célt vagy határidőt magam elé; lépésről lépésre, fokozatosan akarok eljutni a legjobb formámig.
Amikor 2020 nyarán megkaptad a válogatott meghívót, úgy tűnt, felfelé ívelő pályán van a karriered. Mi történt azután, és melyek voltak azok a döntések, amelyek végül félrementek?
- Szerintem mindvégig fokozatosan építettem fel a karrieremet, de adódtak olyan szituációk, amelyekben nem én dönthettem, de ezekről már nem szeretnék konkrétan beszélni. Ennek ellenére semmit sem csinálnék másképp, mert rengeteget tanultam az egészből.
Az biztos, hogy a jövőben a saját megérzéseimre fogok hallgatni a döntéseim során.
- Nem éreztem úgy, hogy hirtelen megtört volna a lendületem – inkább olyan volt, mintha egy adott ponttól folyamatosan "süllyedtem" volna, anélkül, hogy ezt észrevettem volna.
A diósgyőri időszakod után jött el a pont, amikor úgy döntöttél, felfüggeszted a pályafutásodat. Mi vezetett pontosan ehhez a lépéshez?
- Nagyon nehéz döntés volt, de ott úgy éreztem, szabadulnom kell kicsit a futballtól. Fokozatosan kiszerettem az egészből, sőt mondhatni megutáltam, úgy éreztem, bármi mást csinálnék helyette. Sok szituációban nem voltam önmagam, és nem cselekedtem úgy, ahogy a szívem szerint tettem volna.
A legnehezebb talán az volt, hogy előtte az életemben volt egy rendszer a mindennapjaimban, ami azután eltűnt, és nem nagyon találtam fel magam. Eléggé elzárkóztam a külvilágtól, és nem figyeltem oda semmire.
- Nem volt konkrét időpont, amikor ez a felismerés beütött, inkább fokozatosan egyre jobban csökkent a motivációm, kedvem és a foci iránti szeretetem. Az elején észrevettem, hogy ezek az érzések picit alábbhagynak, de úgy voltam vele, hogy ez biztos csak átmeneti, és ezért nem nyilvánítottam nekik különösebb figyelmet, csak csináltam tovább a dolgom.
Aztán akkor tudatosult bennem, amikor egyre feszültebb lettem a pályán és a magánéletben is, egy idő után szinte már csak az utálatot éreztem a futball iránt, úgy éreztem, bármi mást szívesebben csinálnék helyette.
- Amúgy is egy zárkózottabb ember vagyok, de akkoriban még jobban elzárkóztam mindentől, úgy éreztem, a legjobb nekem a négy fal között. Ha pedig a munkámat végeztem – a futballt –, akkor
felvettem egy álarcot, és úgy csináltam mindent végig, mint egy robot, érzelmek nélkül, ami végül még nagyobb belső feszültséghez vezetett.
Korábbi csapattársak, vagy akár a válogatottból ismerős játékosok kerestek ebben az időszakban?
- Nem beszéltem senkivel, és nem is tudok róla, hogy bárki keresett volna.
Végül mi vitt rá, hogy mégis visszatérj a futballpályára?
- Az elején úgy volt, hogy csak egy fél év kihagyást akarok, hogy teljesen eltávolodjak a futballtól, ami utána elhúzódott, és elég sok idő kellett ahhoz képest, hogy rávegyem magam újra és visszatérjek a fociba. Csak is magam miatt tettem és saját döntésemből; kicsit úgy éreztem, valamivel tartozom magamnak, hisz tudom, mire vagyok képes. Ezt szeretném most bebizonyítani - zárta Szőke.
