Belvon Attila, a magyar U17-es válogatott szövetségi edzője az Írország elleni, 4-2-re elveszített felcsúti Eb-csoportmeccs után értékelte a történteket és a fájdalmas kiesést. Témakörök alapján idézünk a válaszaiból.
Az írek elleni vereségről és annak lehetséges okairól
- Azt hiszem, hogy az elején még bíztunk, aztán a második bekapott gól után valahol elvesztettük a tartást és a hitet - talán ez volt, ami hiányzott. Hogy miért? Ezt nem tudom, hiszen rengeteg volt még hátra a mérkőzésből, és bár voltak megvillanásaink, voltak lehetőségeink, de igazán nem tudtunk élni ezekkel, és sajnos megint azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon sajnálom azt, hogy hány gólt kaptunk. Hiszen ez a legfájóbb, hogy az a védelem, amelyik nullára tudott hozni mérkőzéseket egy hosszú-hosszú időszak során, az most túl sokat kapott, ezen a két mérkőzésen pláne. És ennek az okát most még nem tudom elmondani pontosan - nyilatkozta Belvon az M4 Sportnak.
Mit mondott a játékosoknak?
- Bementem az öltözőbe és azt mondtam, hogy abban bízok, hogy ez egy olyan folyamat vége az életükben, amit nem tudnak tovább álmodni, de talán valaminek a kezdete, és talán megértették azt, hogy mit jelent az, hogy pontosan, keményen, határozottan futballozni, talán megértették azt, hogy mit jelent az, hogy megalkuvás nélkül küzdeni. Sokszor megtették, sokszor kijöttek akaraterővel egy-egy szűk hullámvölgyből, gödörből, de mégis bennünk volt a hibafaktor, és a hibafaktor túl mélyre nyomott minket ahhoz, hogy fel tudjunk végérvényesen állni. (...)
Nyilván mindenkire horgasztott fejjel reagált, természetesen drámaként éli meg. Ez természetes, de nem vigasz arra, hogy lehettünk volna határozottabbak és lehettünk volna sokkal bátrabbak is.
Vezére nem volt a félelemmel is játszó magyar csapatnak
- Azt gondolom, hogy a mutatott játék alapján reális a harmadik hely. Azt kell, hogy mondjam, hogy talán ami alegfontosabb, az az, hogy a nehéz pillanatokban nem volt olyan vezér, aki hiba nélkül oldja meg a feladatát, és akire felnéznek, aki ki tudja húzni a gödörből a csapatot. Ilyen nem volt, és mindig mindenki dobott egy részhibát. A részhibák pedig összeadódtak, és ennek az összességéből kijött kilenc kapott gól két mérkőzés alatt.
Azt hiszem, hogy nem a technika, nem a taktikai fegyelem, hanem inkább az effajta hibázástól meglévő félelem volt nagyobb a játékosokban - legalábbis ezeken a mérkőzéseken. Ezt a felkészülés ideje alatt abszolút nem tapasztaltuk.
Viszont úgy néz ki, hogy a tét azért volt jó a többi csapat számára, mert a selejtezők alatt beleedződtek ebbe, és látták, hogy mit jelent válogatott szinten tétre játszani. Számunkra pedig mondhatjuk, hogy ez egy óriási hátrány maradt.
Mi lehet a válogatott játékosok jövője?
- Az nyilván a klubok feladata, hogy hogyan nyúlnak hozzá a fiatal játékoshoz, hogyan építik őket, és nem az én tisztem megítélni ezt.
Én azt hiszem, hogy ezek a fiatalemberek elérhetnek majd egy komoly szintre, legalábbis én 3-4 játékosról úgy gondolom, hogy megvan bennük az a kvalitás, hogy elérjenek. És én nagyon bízom is ebben. Most ne kelljen megneveznem őket, hiszen akkor a többieket megbántanám.
Az a három tényező, ami elképesztően fontos, az a mentalitás, a technikai tudás és a fizikai felkészültség, és természetesen mellé majd a negyedik, a taktikai érettség. Ezek elengedhetetlenek, és ebben nagyon sokat kell fejlődniük. Vannak, akik ezt hamarabb el fogják érni, de én bízom benne, hogy minél többen.
