Bár a védekezése kifejezetten jól működött Supka Attila Kisvárdájának, a góllövéssel meggyűlt a baja, így a Puskás Akadémiától elszenvedett 1-0-s vereség után megköszönték a vezetőedző munkáját. A tréner a Csakfocinak adott interjújában először beszél hosszabban kisvárdai időszakáról: szóba került, hogy miért volt ennyire felemás a csapata, az is, hogy jobb lett volna-e, ha szakmai igazgatóként folytatja, beszélgettünk a Révész Attilával való kapcsolatáról, és arról is, hogy mikor vállalna még el újabb edzői feladatot. Interjú.
- Talán nem haragszik meg, ha azt mondom, hogy már rutinos edzőnek mondható. Következett a válogatott szünet, nem sikerült nyerni… Sejtette, hogy váltás következik?
- Mint minden sportágban, itt is eredményfüggő a történet. Sajnos nem úgy jöttek az eredmények, ahogy terveztük. Jó pár olyan mérkőzést játszottunk, amelyiken jobban szerepelhettünk volna, és akkor nem valószínű, hogy váltás következik - kezdte Supka Attila a Csakfocinak adott interjúját.
- Van ilyenkor egy edzőnél “gyászfolyamat”?
Megmondom őszintén, nálam már igazán nincsen.
- Azért sem, mert úgy gondolom, mindent megtettünk a kollégákkal, amit lehetett. Gondolok itt arra, hogy játékban a védekezést nagyon jól megoldottuk, eljutottunk a 16-osig, de ott már nem sikerült eredményesnek lenni. Az már nem elsősorban rajtunk múlt, hogy nem tudtuk a helyzeteinket gólra váltani. Az NB I-ben a Győrrel együtt mi kaptuk a legkevesebb gólt az élvonalban.
- Az tényleg nem mindennapi statisztika, hogy az utolsó kilenc meccs egyikén sem kaptak többet egy gólnál. De az sem, hogy ebből csak egy meccset nyertek meg. Gondolom azért többről beszélhetünk annál, hogy a védői jól játszottak, a támadói meg nem.
- Három-négy olyan mérkőzést is említhetnék - a Debrecen, a Paks vagy a Győr ellenit például -, ahol játékban is jobbak voltunk, mint az ellenfél, viszont a helyzeteinket nem tudtuk értékesíteni. Azokon a meccseken lehetett volna annyi pontot szerezni, hogy most ne a tabella végén álljunk, hanem legyen 16-17 pontunk. De említhetném a Honvéd elleni 1-1-et, vagy azt is, hogy ha nem kapunk olyan gólt a legutóbbi Honvéd-meccsen, akkor egy kicsit jobb lehetett volna a statisztikánk.
- Az a szezon elején is látszott, hogy a támadósorral problémák lesznek, vagy inkább nem váltak be azok, akikben önök bíztak?
- Révész Attilával erről is nagyon sokat beszélgettünk, hogy szükség lett volna támadókra. De ezt pillanatnyilag a klub büdzséje nem engedhette meg. Sok játékos van élő szerződéssel a csapatban, úgyhogy nem tudtunk igazán váltani.
- Végülis már augusztus közepén megmondta, hogy mi fog történni. A Magyar Nemzetnek adott interjúban azt mondta, hogy valamilyen szinten már nyűg NB I-es edzőnek lenni, mert ebben a világban bármi probléma történik, azonnal az edzőt veszik elő. Jobb lett volna, ha marad szakmai igazgatónak?
- Igen, de ez mindenhol így van. Minden klubnál az történik, hogy ha valami nem működik, akkor az első, akit elővesznek, az tulajdonképpen az edző.
Hogy jobb lett volna-e szakmai igazgatónak maradni? Adtam egy esélyt még magamnak ezzel, de sajnos nem jött össze.
- Örült, amikor felkérték edzőnek?
- Megmondom őszintén, nem igazán gondolkoztam abban, hogy leüljek még a kispadra. Aztán végülis a helyzet úgy alakult a klub körül. Attilával is beszélgettünk arról, hogy jó lenne, ha belülről tudnánk megoldani a dolgokat. Ezért történt ez a váltás, hogy én ültem a helyére.
- Kicsit tűzoltó szerepbe ugrott be?
- Nem tudom, hogy minek nevezzük, de azt gondolom, hogy jó ötlet volt, hogy belülről próbáltuk megoldani.
- Az nem került szóba, hogy valamilyen más szerepkörben, akár újra szakmai igazgatóként, marad a klubnál?
- Az már nem lett volna egészséges. Ez így jó, ahogy most van.
- Amikor elvállalta az edzőséget, akkor azzal tisztában volt, hogy egy biztosabbnak tűnő állást lecserél, és utána már nincs visszaút?
- Ez egy természetes dolog ebben az esetben. Azzal voltam tisztában, hogy szeretnék eredményes lenni a csapattal, azt a célt elérni, amit kitűztünk, hogy az NB I-es tagság megmaradjon, és fiatal játékosok legyenek beépítve.
Ezt megpróbáltuk megvalósítani. Nem jött össze. Ebben a helyzetben szerintem ez a legjobb megoldás, hogy az ember már nem tér vissza oda, ahonnan egyszer eljött.
- Révész Attilával nem minden vezetőedző tud olyan könnyen együtt dolgozni. Önnek korábban egyszer már sikerült. Most is zökkenőmentesen alakult a kapcsolatuk?
- A korábbi időszakban is megbeszéltünk vele mindent, és most is, úgyhogy mondhatjuk azt, hogy jó volt a kapcsolatunk.
- Már néhány meccs után megfogalmazza a kritikáit vagy inkább kivár?
- Természetesen megbeszéltük a problémákat, mi az, amit javítani kell adott esetben. Átbeszéltük, hogy milyen a játékunk, a helyzetkihasználásunk, nagyon sok mindent a tréningekkel kapcsolatban.
De végülis nem volt olyan dolog, amit kritikaként fogalmazott volna meg.
- Tökéletesen ismerte a klub fiataljait. Beváltak annyira, mint gondolta? Az első meccseken például Osztrovka Maxim stabil kezdőként szerepelt, utána aztán már egyáltalán nem játszott. Ezután inkább több másik fiatal hozta együttesen a fiatalperceket.
- Maximmal próbáltuk megoldani a jobb oldali védő pozíciót, de sajnos az nem igazán vált úgy be, ahogy terveztük. Ezért is történt a váltás, és Nagy Krisztián került vissza a helyére, azzal stabilabb is lett a védekezésünk. Az előrejátéknál pedig kerestük azokat a lehetőségeket, hogy ki az, akit esetleg a támadósorban el tudunk helyezni. Ez Ésik Ákos, Szikszai Hennagyij és Babják Miroszláv volt. Közülük utóbbi kapcsán mondhatjuk el, hogy a vége felé kezdte bizonyítani, hasznos tagja lehet a csapatnak a későbbiekben.
- Kisvárdán éveken át nyugodtan tervezhettek a klubnál. Most viszont egyre többen féltik az egyesület jövőjét, miközben a Sportállamtitkárság is a Kisvárdával példálózott negatívumként. Mennyire lehetett érezni a klubon belül, hogy az előző évektől eltérő, új helyzet áll fenn, amiben nehezebb megtalálni az anyagi forrásokat?
- Minden klubnál visszább vettek a költségvetésből és a játékosok béréből. Azt, hogy ez nálunk hogyan történt, azt Attila tudja megmondani.
- Az öltözőn belül napi vagy heti problémát ez nem szült?
- Nem, ezzel kapcsolatban nem volt probléma. Révész Attila elmondta, hogy az elkövetkezendő 1-2 évben ennek a csapatnak megvan a megfelelő háttere, költségvetése.
- Említette előbb, hogy korábban sem szándékozott már NB I-es edző lenni. Most még kevésbé akar?
- Inkább úgy fogalmaznék, nem terveztem, hogy az akadémia vezetése után még leüljek a padra. Úgy gondoltam, az is kielégíti a sporttal kapcsolatos vágyaimat. Mivel adódott egy ilyen lehetőség, amit átbeszéltünk Attilával, azt gondolom, hogy ez így elfogadható volt.
Ha még egy olyan, tényleg extra lehetőség lenne, ahol megvan a háttér, a játékoskeret, amivel eredményt lehet elérni, akkor az ember azt mondja, hogy igen, belevágok.
- Melyik része nem hiányzik az NB I-es edző létnek?
Sok mindennel nem értek egyet, elsősorban a fiatalszabállyal, amit az MLSZ meghatározott, és amit az NB I-ben és az NB II-ben is tartani kell. A fiatalokat szerintem nem azért kellene játszatni, mert fiatalok, hanem azért, mert tehetségesek és alkalmasak arra, hogy a későbbiekben NB I-es vagy nemzetközi szinten jó futballisták legyenek.
- Érezhetően megnehezíti egy edző dolgát a folyamatos matekozás?
- Igen. Egy-egy klubnál, ahol vannak minőségi fiatalok, mert össze tudják vásárolni őket, vagy a saját utánpótlásukból tudnak nevelni, akkor nem jelent problémát. De a többi klubnál igen.
- Türelem, bizalom tekintetében mekkora a különbség az NB I és az NB II között? Hogyha a mosonmagyaróvári hárommeccses időszakát nézzük, akkor persze azt mondom, hogy nem akkora.
- Azt a három meccset nem említeném, az egy teljesen extrém történet volt, nem lett volna szabad belevágni. Én el is felejtettem, nem is foglalkozom azzal.
- És ha általánosságban nézzük?
Nagyon meg kell nézni, hogy milyen lehetőségei vannak a klubnak, és milyen célokat tűz ki. Sok helyen sajnos olyan célokat határoznak meg, amelyek nem valósíthatók meg az adott játékoskerettel. És akkor bajban van az edző.
- Mi a legfőbb motivációja még a futballt tekintve? Korábban említette, hogy két álomprojektje lehetne, a Honvéd és a Debrecen - mindkét klub szívügye.
- Hát’ igen, Debrecenben bajnokságot, Szuperkupát tudtunk nyerni, ott egy nagyon jó közeg dolgozott együtt. A játékosállomány rendben volt, és még azt gondolom, hogy a vezetés is Szima Gabival. A Honvédnál is mindig eredményesen szerepeltünk, mert a vezetés jól működött, Hemingway úr kitűzte a célokat a csapat elé, és azokat, amiket mondott vagy ígért, maximálisan be is tartotta.
- És mit kívánhatunk Supka Attilának a következő időszakra?
- Egyelőre azt beszéltük a nejemmel, hogy hazaköltözünk. Két éve váltottunk lakhelyet, Sopronból kiköltöztünk Hegykőre, egy nagyon szép kis faluba, gyógyfürdő közelébe, kiváló közösséggel, de ebben a két és fél évben, amióta idekerültem Kisvárdára, körülbelül egy hónapot voltam a házban. Úgyhogy most ismerkedem a környezettel, próbálom belakni, amit újonnan kialakítottunk magunknak.
- Azért találkozunk még Önnel a közeljövőben a futball környékén is?
- Ha úgy alakul a dolog, természetesen lehet. Majd az idő megmondja, hogy lesz-e olyan lehetőség vagy nem.
