Az Újpest elmúlt két évtizedének legsikeresebb, kétszeres Magyar Kupa-edzőjeként távozott 2020-ban a liláktól, majd hosszabb kihagyás után, tavaly nyáron Lettországban vállalt munkát a szerb Nebojsa Vignjevic. Az élvonalbeli Liepaja FC-vel rögtön az első idényében bronzérmes és kupadöntős volt, majd az ottani szezon novemberi lezárását követően felmerült annak a lehetősége is, hogy újra az NB I-ben legyen szakvezető.

Az 53 éves szakember a szerbiai Sporklubnak értékelte a maga mögött álló idényt.

Talán még mindig fáj az RFS ellen elveszített kupadöntő…de senki sem számított a fináléra akkor, amikor jöttem, a tabellán elfoglalt helyezés és a pillanatnyi forma fényében. Bár Lettország teljesen ismeretlen volt számomra, hat hónap után minden téren – az eredményt és a játékot is tekintve – elégedett vagyok. Bevallom, nem örültem annyira, hogy oda kell mennem és nem is volt semmilyen tudásom az ottani futballról. Most, amikor meghúzom a vonalat, elmondhatom, hogy jól döntöttem. Miután idejöttem, megállítottuk egy rossz sorozatot, hat egymást követő vereség után a Liepaja négy diadallal, egy döntetlennel és egy vereséggel stabilizálódott. Megváltozott a csapat és a klub arculata. Az itteni bajnokságnak a topcsapatok gyakori találkozói adják a legnagyobb varázst, a komoly fizikai verseny a nagyszámú külföldivel teret enged a folyamatos fejlődésnek. Mi pedig mondhatni egész ősszel a jó eredmények vonalán úsztunk – mondta Vignjevic, aki az Európa Konferencia Ligában is meccselhetett csapatával, az északmacedón Struga kiejtése után a CSZKA Szófia már nagy falatnak bizonyult a lettek számára, de csak kevésen múlt az újabb továbbjutás.

A szerb azt is kifejtette, hogy szívesen dolgozna majd újra hazájában, de úgy látja, külföldön sokkal több esélyük van a hazájabeli edzőknek is a kibontakozásra.

Szerencsére ma már vannak érdekes klubok, amelyek készek teret engedni az előrelépéshez. Mindig a maximumra, a legmagasabb ambíciókra törekszem, néha a vezetők terveivel ellentétben. Örülök, hogy egyre több ilyen klub születik! És ez az, ami a szerb edzőknek hiányzik – és a lehetőség, hogy visszatérjenek Szerbiába. Úgy gondolom, hogy a szerb kollégák hasonlóan gondolkodnak, akiknek remek pedigréjük van külföldön. A fiatalok is elhagyják Szerbiát, egyszerű okból: a hazájukban nem engedhetik meg maguknak azt az életet, amit az országhatáron kívül igen.

A tréner elárulta, korábban, még újpesti edzőként lett volna lehetősége Angliában és Belgiumban is dolgozni.

Lett volna lehetőségem más irányba fordítani a karrieremet, az angol Charlton szerződése készen várt, csak alá kellett volna írnom, de végül nem mentek abba bele, hogy az edzői stábomat is megerősítsük. A belga St. Truiden is hívott, de alacsonyabb fizetéssel, mint amit Újpesten kerestem, ami persze illogikusnak tűnhet, de emiatt is ragaszkodtam a budapesti munkámhoz.

Amikor távozott Újpestről, Vignjevic másra számított, mint ami történt.

Ennél jobb ajánlatokra számítottam…aztán ahogy telt az idő, egyre kevesebb és kevesebb megkeresésem volt. Aztán feltűnt a Liepaja, több mint korrekt feltételekkel, én pedig nem sokat hezitáltam. Szeretném itt is javítani a korábban elkövetett hibákat és remélem, komolyabb bajnokságokban is felhívom majd magamra a figyelmet. Készen állok egy nagyobb kihívásra is. De semmi sem ilyen egyszerű az életben.

Az Újpest egykori sikeredzője így a Liepaja kispadján kezdi meg a következő lettországi idényt is.

Az ambícióink megnőttek, már nem elég a harmadik hely a számunkra. Persze számomra soha nem is volt elég! Már arról is beszéltünk, hogy konkrétan a bajnoki címért kell majd küzdenünk, hiába kezdtek komoly erősítésekbe a rigai csapatok. De ez engem nem érdekel, a legjobb, legversenyképesebb csapatot akarom felépíteni a bajnokságban, ahonnan megint el kell jutnunk majd Európába – tekintett előre optimistán a szerb.

Kölcsönben viszik az Újpest csatárát a törökök, válogatott játékos is távozik az NB II-es klubtól – hazai átigazolási hírek