Elton Acolatse a Csakfocinak adott interjújában többek között beszélt arról, hogy:
- Miért érheti el a DVTK a nemzetközi kupaszereplést
- Miket hall a diósgyőri szurkolókról
- Mi az, ami nagyon fontos neki
- Mi a különbség az NB I és más külföldi bajnokságok között
- Mit tanult a világ egyik legjobb fociakadémiáján
- Hogyan készül a 2026-os világbajnokságra
Két emlékezetes gólt is szereztél már idén, a Ferencváros ellen végigfutottál a pályán, a Nyíregyháza ellen pedig ollózós mozdulat után találtál a kapuba, szerinted melyik volt a szebb?
- Nehéz kérdés, hiszen a Fradi ellen a pálya egyik végéről a másikig sprinteltem és még a kapust is kicseleztem, de a Nyíregyháza elleni gól különlegesebb volt, hiszen hazai pályán a szurkolóinkkal ünnepelhettem a keleti rangadón - kezdte a Csakfocinak adott interjút Elton Acolatse, a Diósgyőr támadója. - Szóval hiába áll mindkettő közel a szívemhez, inkább utóbbit választanám.
A Diósgyőr egyelőre visszafogottan teljesít az idényben, a Nyíregyháza elleni győzelem viszont adhat egy nagy lökést?
- Az egy nagyon fontos győzelem volt, külön öröm számunkra, hogy a szurkolóink előtt ünnepelhettünk. A csapatnak is nagy önbizalmat adott ez a siker, szeretnénk szépen lezárni ezt az évet.
Említetted a szurkolókat, akiknek te vagy az egyik nagy kedvencük. Neked milyen a kapcsolatod velük?
- Büszke vagyok arra, hogy sokaknak én vagyok a kedvence és még a nevemet is többször skandálták egy-egy mérkőzésen.
Sajnos közvetlenül még nem beszéltem velük, de a csapattársaimtól szoktam hallani ezeket és az elvárásokat is, amik szerintem teljesen normálisak. Nekünk mindig jobban kell teljesítenünk és teljesen ki kell szolgálnunk a szurkolóinkat.
Rajtad biztosan nem múlik, hiszen ebben a szezonban már 8 gólod és 8 asszisztod van az NB I-ben, ráadásul a szakértők is folyamatosan dicsérnek, most érzed magad a legjobb formában?
- Boldogsággal tölt el, és jó érzés ezeket hallani, ahogy azt is, hogy a bajnokságban ott vagyok az élmezőnyben a góllövőlistán is. Jó formában érzem magam, de nem dőlhetek hátra, folytatnom kell a kemény munkát és akkor én és a csapat is jó eredményeket érhet el. Nekem ugyanis ezek fontosabbak, mint az egyéni elismerések.
Amikor 2023-ban aláírtál a DVTK-hoz, úgy fogalmaztál, hogy nagy céljaid vannak, és a nemzetközi kupaszereplést szeretnéd kiharcolni. Ettől most még messzebb van a csapat, emiatt akad benned hiányérzet?
- Nem frusztráltságot, inkább motivációt érzek amikor erről beszélek. Én akkor nem a levegőbe beszéltem, és ha most messzebb is vagyunk azoktól a helyektől, hiszem, hogy elérhetjük.
Mindig nagy célokért akarok küzdeni, ez sem lehetetlen, hiszen tudjuk, egy jobb sorozat után a bajnokságban már az élmezőnyhöz tartozik egy csapat. És ne feledjük, a kupában is állunk.
Azóta több változás is történt a klubnál, több edződ is volt. Ezek mekkora kihívást jelentenek?
- Már korábbi csapataimnál átéltem ezeket, persze ez sosem könnyű, de ilyen a profi foci világa, egyik napról a másikra változhatnak a dolgok. Szerintem a klub sosem nyúlt mellé, Vladimir Radenkovic vagy Valdas Dambrauskas is remek szakemberek, akikkel öröm együtt dolgozni.
Játszottál Belgiumban, Izraelben és Törökországban is mielőtt Magyarországra igazoltál, mi a különbség az NB I és az ottani bajnokságok között?
- Sok különbséget nem érzékeltem, maximum annyit, hogy a magyar bajnokság nagyon fizikális, ehhez nekem is hozzá kellett szoknom. A csapatok itt is jó focit játszanak, ami pedig különlegesebbé teszi ezt a ligát az az, hogy tényleg bárki legyőzhet bárkit.
Melyik védő ellen volt eddig a legnehezebb játszanod az NB I-ben?
- Sok jó védő van a ligában, de ha egyet mondanom kell, akkor Ibrahim Cissé a Ferencvárosból. Nagyon erős, lehetetlen elnyomni, gyors és jól olvassa a játékot, olykor úgy tűnik, hogy lehetetlen őt átjátszani.
Amszterdamban nőttél fel, Hollandiában pedig a labdarúgás az egyik legnépszerűbb sport, te is emiatt kezdtél focizni, vagy más oka volt ennek?
- Édesapámmal rengeteg focimeccset néztünk a tv-ben, aztán jártunk az Ajax stadionjában és egyből megfogott ez a világ. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nagyon fiatalon, 8 évesen bekerültem az Ajax akadémiájára, amely az egyik legjobb a világon.
Rengeteget tanultam ott, a technikám mellett a gyors döntőképességemet is onnan hozom.
Hogyan néz ki a fiatalok fejlesztése egy ilyen nagy és világhírű akadémián?
- Sokat fektettek a mentális képzésünkbe is, hiszen sok a fiatal tehetség, de csak kevesen jutnak el az Ajax felnőttcsapatáig. Rengeteget utaztunk és a legjobb csapatok ellen játszottunk. Mindenkire odafigyeltek, külön edzések is voltak, ennek is köszönhetem, hogy profi játékos lettem.
Kik voltak ott a legjobb csapattársaid?
- Frenkie de Jong, nem is kérdés, már akkor elképesztő módon irányította a csapatot. Abdelhak Nouri is kivételes tehetség volt, nagyon sajnálom, ami vele történt.
Holland utánpótlás válogatott is voltál, az U19-es és az U20-as korosztályt is képviselted, a felnőtt válogatottról esett szó ezek után?
- A hollandnál nem, de amikor Izraelben a Hapoel Beer-Sheva játékosaként az Európa Ligában is jól ment a játék, megkerestek a ghánai szövetségtől és már a meghívót is megkaptam a ghánai válogatottba, de egy sérülés közbeszólt…
Azóta beszéltünk párszor, tehát az ajtó nem zárult be, és a csapat ott lesz a 2026-os világbajnokságon, ez is motivál.
Minden szavadon érződik, hogy mindent a futballra tettél fel. Ezzel együtt, elgondolkodtál valaha azon, hogy ha nem sikerült volna profi játékossá válni, mivel foglalkoznál?
Rengetegszer megkaptam már ezt a kérdést. Gyerekként mindig érdekelt a rendőrség és a különleges osztály, tehát biztos kommandósnak mentem volna.
- Ma viszont már nem tudok erre a kérdésre válaszolni, jelenleg a foci és a Diósgyőr az első számomra.
