Gyurcsó Ádám közel négyévnyi légióskodás után a hazai átigazolási időszak hajrájában írt alá régi-új csapatához, a Puskás Akadémiához. A kétszeres magyar bajnok, 18-szoros válogatott szélső a klubhonlapnak elmondta, milyennek tartotta a légiós éveit, hogyan élte meg azokat a pillanatokat, amikor érhetetlen módon kikerült az adott csapatból, valamint a magyar válogatottról beszélt.

Amikor lejárt a szerződésem Székesfehérváron, elérkezettnek láttam az időt, hogy kipróbáljam magam külföldön – emberileg és szakmailag is készen álltam erre. Először Lengyelországba kerültem, ez megfelelő lépcsőfoknak bizonyult a karrieremben.

Az első fél év a beilleszkedés jegyében telt, a következő évadban a klub kanadai táblázatán én lettem az első. Folyamatosak voltak az edzőváltások, s aztán jött az új szakvezető, aki nem számított rám.

A lengyelországi légióskodás után mentem Horvátországba, előbb kölcsönbe, majd végleg átigazoltam a Hajduk Splithez. Óriási felelősség ott futballozni minden labdarúgó számára, hiszen a szurkolótábor részéről folyamatos az elvárás. Hugo Almeida excsapattársam, aki ötvenhétszeres portugál válogatott, azt mondta, hogy a Besiktasnál nem volt akkora nyomás a drukkerektől, mint a Hajduk Splitnél – kezdte a futballista a pfla.hu-nak adott interjúban.

Gyurcsó tavaly szeptember végi szurkolói atrocitásról is szót ejtett, mely során öt centiméteres kődarabbal dobták fejbe a Dinamo Zagreb elleni örökrangadón.

Most a klubváltásom kapcsán többen írtak, hogy engem szeretnek továbbra is. Kedveltek, mint embert, mint játékost. Mikor fejbe találtak a Hajduk Split–Dinamo Zagreb rangadó után, akkor sem én voltam a célpont. Abban a szituációban több zágrábi focista is ott tartózkodott, éppen állt a játék. Szerintem a játékvezetőt vagy a partjelzőt szerették volna eltalálni. Akkor nehezen fogtam fel, és rosszul esett, de aztán túltettem magam rajta, mert nem nekem szólt. Sosem volt konfliktusom a szurkolókkal sem előtte, sem utána.

A 28 éves szélső külföldi évei alatt mindenhol remekül sikerült az első időszaka, de utána érhetetlen módon kikerült a csapatból.

Egyik vezetőedzőm sem indokolta meg, miért nem számol velem. Lengyelországban és Horvátországban is a negyedik edzőm volt az, aki kitett a csapatból.

A Hajduknál óriási eredménykényszer volt, ezért pár botlás elég volt egy-egy tréner menesztéséhez. Jól teljesítettem Horvátországban, nem véletlenül vásároltak ki. Aztán a legutóbbi mester hetven perc játék után eldöntötte, hogy nem kellek neki. Nem csináltam belőle problémát, mert van ilyen a futballban. Ha nincs bizalom az edző részéről, és nem játszol, nem tudsz segíteni a csapatnak. Annak pedig nincs sok értelme, akkor váltani kell.

A spliti tréner odajött hozzám az első meccs után, hogy jó lesz ez, és számít rám, visszatett a bal oldalra is. A következő héten csütörtökig a kezdőcsapat tagja voltam, ám szombaton már a keretbe sem kerültem be.

Nem kvalitásbeli problémákról volt szó, és ugyanúgy készültem tovább, mert váltani akartam.

Gyurcsó elmondása szerint, ő sem tudja a választ arra, hogy az utolsó válogatottbeli fellépésén Andorra ellen miért szenvedtek vereséget.

Jó kérdés, de nem tudom rá a választ, ha tudnánk, már a többiekkel megválaszoltuk volna. Szó sincs arról, hogy kifogásokat akarok keresni – egyszerűen minden rosszul jött ki. Azon az összecsapáson valami megtört, de ezen már nem szabad sokat gondolkozni, mert a múltat nem lehet megváltoztatni.

Végül hozzátette, visszatérésével könnyebben visszakerülhet a magyar válogatottba.

Itthonról csak ez a megkeresésem volt, amely komolynak látszódott. Tudtam, hova, kik közé jövök. Csak pozitív dolgokat hallottam a keretünkről és a szakmai stábról. Láttam a mérkőzéseket, s tisztában voltam azzal, hogy egy jó csapathoz érkezem. Bízom benne, hogy segíteni tudom a gárdát, és gyümölcsöző lesz ez a kapcsolat. Szeretnék minél többször pályára lépni, minél több gólt szerezni és gólpasszt adni. Ki tudja, talán itthonról könnyebben visszakerülhetek a válogatottba is.

TOVÁBB: A teljes interjú itt olvasható el!