A háromszoros magyar bajnok Szerhij Rebrov, az emírségekbeli Al-Ain ukrán vezetőedzője hosszabb videóinterjúban beszélt az orosz-ukrán háborúról és annak rá gyakorolt hatásairól.

A szakember megemlítette például a saját és felesége szüleit, akik Kijevben ragadtak.

Ők ott maradtak, folyamatosan hívogatjuk egymást. Hála Istennek, ahol most vannak, többé-kevésbé nyugalom van, de mindannyian tudjuk, hogy Kijev Vlagyimir Putyin fő célpontja. Tudom, hogy a fővárost nagyon komolyan védik és azt is, hogy milyen erős a hadseregünk. De természetesen aggódunk a szüleinkért. Mit tehetnek ők a rakéták ellen? Én győzködtem őket, de nem akartak elmenni. Vannak bizonyos egészségügyi problémáik. Természetesen aggódunk értük, de mindenkinek joga van a saját döntését meghozni.

Rebrov beszélt a világ országainak szerinte hiányzó támogatásáról is.

Európa most meg tudná védeni Ukrajnát. Véleményem szerint azok a szövetségesek, akik velünk voltak és támogattak minket, mint például Amerika, az ellenségeskedések kezdetével elhagytak minket. Ukrajna most egyedül harcol. Természetesen ott van az egyszerű emberek segítsége egész Európából és Amerikából, jelentős a támogatás, de más segítségre is szükségünk volna ahhoz, hogy megvédjük a földünket.

A Ferencváros volt szakvezetője az orosz támadás utáni első interjújában azt mondta, hogy kész visszatérni Ukrajnába, amint lejár a szerződése és fegyvert is fogna hazájáért.

Ez egy ír újságnak adott interjú volt, és egy ír újságíró tett fel egy erre vonatkozó kérdést. Lehet, hogy rosszul fordította a válaszomat.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek hasznosnak kell lennie a maga helyén. Én nem vagyok a hadsereg tagja. Persze, ha szükség van rá és úgy érzem, hogy sürgősen oda kell repülnöm, akkor mindenképpen elmegyek, mert ez az én népem. De innen is próbálok sokat segíteni. Ez nem csak azt jelenti, hogy megnyitottunk egy alapot és összegyűjtöttünk egy jelentősebb összeget. Utána mindenki a maga módján segít. Ez nem azt jelenti, hogy bármilyen összeget összegyűjtöttünk és elfelejtettük. Továbbra is segítünk. Mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy most mindent meg kell tennünk a hazánkért és annak megvédéséért.

Amikor lejár a szerződésem, kiderül, hogy hol lehetek majd igazán hasznos. Most minden nap kérik, hogy hosszabbítsam meg a szerződésemet, de minden az ukrajnai helyzettől függ.

Rebrov picit értetlenül áll azelőtt, hogyan tudnak ilyen helyzetben is helytállni az ukrán légiósok a legerősebb bajnokságokban is.

Sok ember azt gondolja, hogy azok az ukránok, akik nincsenek otthon, azok “nem velük vannak” és nem tapasztalják és élik meg külföldön a háborút, de ez nem igaz. Nem értem, hogy például Andrij Jarmolenko, Olekszandr Zincsenko, Roman Zozulya, vagy Ruszlan Malinovszkij hogyan tud így futballozni. Nem értem száz százalékig, hogyan mennek ki a pályára. De valószínűleg azzal a hittel mennek ki, hogy amit a pályán tesznek, azt Ukrajnának szentelik. De ez az ő pszichológiai állapotuk – az én pszichológiai állapotom nem teszi lehetővé, hogy most koncentráltan dolgozzak.

A vezetőedző keményen nyilatkozott az oroszok mentalitásáról és hozzáállásáról – saját tapasztalataira is hivatkozva.

Próbálunk beszélgetéseket összehozni és elmagyarázni az orosz embereknek, de olyanok, mintha a falnak beszélnénk. Néhányan ugyan megértik, hogy mi történik, de semmit sem tudnak tenni ellene. Az Ukrajnában zajló események háborúnak nevezése 15 év börtönt jelent nekik otthon. És természetesen aggódnak a családjukért és a jövőjükért. Sajnos Oroszország ilyen. Több mint 20 éve ömlik oda a propaganda. Meggyőződésem, hogy Oroszország a kényelem országa. Kényelmesek: van hűtőszekrényük, van tévéjük. Ez a legtöbbjüknek elég. Sok fejlődni akaró orosz van, de nem engedik meg nekik. És ezeknek az oroszoknak a nagy többsége elhagyja az országot. Fehéroroszországban meg még rosszabb a helyzet. Oroszországban van elég ember, akik meg vannak elégedve azzal, amijük van és félnek, hogy elveszítik. Azokat az embereket, akik megpróbálják kifejezni az álláspontjukat, erőszakosan befolyásolják. Most sokat olvasok a háborúról, olyan emberektől, akik tényleg igazat mondanak a jelenlegi helyzetről. Teljesen egyetértek például Andrij Makareviccsel (neves orosz zenész – a szerk.). Ő azt mondta az oroszoknak: “Oké, ha úgy gondoljátok, hogy ez egy katonai művelet, akkor miért van csukva a fületek és a szátok? Magatoknak kellene gondolkodnotok. És miért kaptok 15 évet, ha ez tényleg csak egy katonai művelet és nem háború?”.