1. félidő

"Azt sem értem, miért ugródeszka az, ha valaki 2,5 évre köteleződött volna el."

Amikor kineveztek Kisvárdán, akkor derült ki, hogy előtte azért mással is foglalkoztál még, hiszen a bejelentésben az állt, hogy a kisvárdai akadémia képzési igazgatója voltál. Ezt előtte sehol nem lehetett olvasni. Miért volt ez titok?

– Nem volt az titok, csak nem kerítettünk neki olyan nagy feneket. Október elején kezdtem el dolgozni a kisvárdai akadémián. Többrétű volt a munkaköröm, sok elfoglaltsággal járt, de az NB I-es csapat mellett erre most már nincs időm, az akadémián dolgozó többi vezető között lettek szétosztva az én addigi feladataim.

Amikor elfogadtad az akadémiai munkát, az hogyan illeszkedett bele az edzői pályafutásodba? Volt ebben a lépésben egy olyan gondolat is, hogy így adott esetben közelebb kerülsz a tűzhöz, azaz egy NB I-es csapat kispadjához?

– Nem volt ilyen elképzelésem, amikor elfogadtam az akadémiai munkát. Nagyon jól esett, hogy egy nagyon komoly kiemelt akadémián egy ilyen vezetői pozíciót rám bízott Révész Attila sportigazgató, illetve a munkakörömben szintén vonzó lehetőség volt, hogy a Kisvárda az ECA - az európai labdarúgóklubokat tömörítő European Club Association - tagja, és havonta tartanak 2-3 napos képzéseket nagynevű külföldi klubok. Úgy gondoltam, hogy ezeken én is nagyon sokat fogok tudni tanulni, például ha két héttel korábban érkeztem volna az akadémiára, akkor a Sevillához tudtam volna elmenni, vagy előtte az Interhez, ha pedig nem neveznek ki az NB I-es csapathoz, akkor novemberben a Benfica képzési napjain vehettem volna részt, de így egy másik kollégának nyílt erre lehetősége.

A hosszúra nyúlt pihenőd alatt azért több klubbal is szóba hoztak, a BVSC-vel tárgyaltál is, ám éppen honlapunknak mondta azt veled kapcsolatban a zuglóiak sportigazgatója, Kisteleki István, hogy "nagyon jót beszélgettünk, jó elképzelései voltak, de idegennek éreztem őt ebben a közegben. Nekünk nem olyan edzőre van szükségünk, aki ugródeszkának használja a BVSC-t, fontos, hogy hosszú távban gondolkodjon, közösen építsük a klubot és a csapatot." Meglepődtél ezen a nyilatkozaton?

Az első felével egyetértek, hiszen tényleg nagyon jót beszélgettünk, a záró gondolatai nagyon pozitívak voltak az irányomba. Ezért olvastam meglepődve a nyilatkozata második részét, hogy egy hat szemközti beszélgetés nyilvánosságra került, aminek nem lett folytatása, továbbá azt sem értem, miért ugródeszka az, ha valaki 2,5 évre köteleződött volna el. De lehet, hogy én gondolom rosszul.

A másik komolyabb érdeklődés a Budapest Honvédtól érkezett. Az igaz, hogy a Honvéd NB III-as szinten is közepesnek mondható ajánlatot tett neked?

– Nem tudom, hogy az NB II-ben és az NB III-ban más edzők hogyan keresnek, számomra egy nagyon korrekt ajánlatot tettek egy nagyon szimpatikus tárgyaláson. Az egy nagyon intenzív 24 óra volt, hiszen akkor egész délután a Honvédnál vettem részt a tárgyaláson, majd másnap délelőtt Révész Attila felkért az NB I-es csapat vezetőedzői teendőinek ellátására. Tekintettel arra, hogy már egy ideje beleláttam a profi akadémiai háttérrel rendelkező klub működésébe, valamint a komoly célokkal rendelkező felnőtt csapat munkájába, ezért gondolkodás nélkül elfogadtam a felkérést. Ezt követően egyből tájékoztattam erről a Honvéd vezetőségét.

"Több olyan légiósunk is volt, akik akár 4-5 hónapja nem látta például a szüleit, vagy családtagjaikat."

Ezeken kívül akadtak ajánlatok? Ha igen, általában mi volt az ok, amiért nem téged választottak?

– Több helyen is felmerült még a nevem a Kisvárda előtti időszakban, több sportigazgatóval is beszélgettem, hogy mi lenne, ha... De vagy jól alakultak azt követően a csapat körüli dolgok, vagy csak rövid távú célban gondolkodtak, amit egyébként szívesen megvalósítottam volna, csak nem láttam azt követően a hosszú távú terveket, célokat. De olyan is előfordult, hogy irreális célok voltak megfogalmazva, amik miatt nem tudtunk közös nevezőre jutni.

Nagyobb tett lenne a részedről a Kisvárda benntartása, mint a feljutás volt a Balmazzal és az MTK-val?

Szerintem igen, hiszen 12 meccs után 7 pontja volt a csapatnak, ami nem volt túl biztató és nagyon elment előttük a mezőny. Viszont reális elvárás a bennmaradás, ha nem az lett volna, akkor nem is vállaltam volna el a munkát. Ez nagyjából olyan tett lett lenne, mint amikor odakerültem a Balmazújvároshoz, amelynek akkor 10 pontja volt és 11 meccsünk volt arra, hogy kiharcoljuk a bennmaradást, ami akkor 8 pontra volt. Most szerencsére több mérkőzés áll rendelkezésre ehhez, és szerencsére egy átigazolási időszak is van előttünk.

Éppen az utolsó forduló után vizsgáltuk meg, hogy az eddigi nyolc darab 12 csapatos bajnokságnak 16 kiesője volt, ezek közül 13 már télen is bajban volt, azaz 16, télen kiesőhelyen álló együttesből mindössze három ünnepelhetett NB I-es tagságot az idény végén.

– Ezt nem is tudtam, de örülök, hogy ezt a 3-as számot feljebb tudjuk majd tornázni és jobban fog kinézni ez a statisztika.

Mely dolgokon kellett azonnal változtatnod, amikor Kisvárdára kerültél és miben értél el a legnagyobb változást?

– Vissza kellett adni a játékosok önbizalmát és hitét, valamint egységesebbé kellett kovácsolni az öltözőt, hogy igazi nagybetűs csapatként tudjunk küzdeni. Szerintem az megvalósult, hogy az utolsó másodpercig küzd minden játékos a klubért és egymásért, ennek is tudható be, hogy a 90. perc után két mérkőzésen is tudtunk gólt szerezni.

Az Újpest elleni bajnoki után köszönetet mondtál a játékosok családtagjainak is a győzelemért. Itt mire gondoltál egészen pontosan?

Egy különleges motivációs videóval készültünk erre a mérkőzésre, amibe belevontuk a családtagokat, szülőket, barátnőket, feleségeket, gyerekeket is, ami hatalmas pozitív energiákat szabadítottak fel a játékosokban. A találkozó előtt az öltözőben vetítettük le nekik ezeket a videóüzeneteket, ami azért volt nagy dolog, mert kevés idő volt ezt összeállítani, illetve több országba kellett elérjünk. Több olyan légiósunk is volt, akik akár 4-5 hónapja nem látta például a szüleit, vagy családtagjaikat. Nagyon meglepődtek a játékosok és jóleső érzés volt ez számukra.

Furcsa megállapodást kötöttél a Kisvárdával, hiszen a hivatalos bejelentés szerint az első öt bajnokin közösen irányítottad a csapatot Révész Attila sportigazgatóval. Ez mit jelentett a gyakorlatban? Ez a felállás mennyire fog változni tavasszal?

– Attilától jobban senki nem ismeri a játékosokat, mind emberileg, mind szakmailag, ez óriási segítség volt számomra, hogy nem a nulláról kellett viszonyulnom a játékosokhoz. Mint korábban minden klubnál, úgy ezúttal is a taktikai és személyi döntéseket minden héten átbeszéljük a sportigazgatóval, szerintem ez egy normális klubban így kellene, hogy működjön. Ez a munkamegosztás jól működött, mondhatjuk azt, hogy sikeres volt, hiszen öt meccs alatt szereztünk annyi pontot, mint előtte a csapat 12 mérkőzés alatt. Igaz, hogy többet is elérhettünk volna, van még hova fejlődnünk, de ha valami jól működik, akkor azt folytatni kell.

2. félidő

Az utóbbi időben most elsősorban Nebojsa Vignjevic és Bognár György ment neki a "fiatalszabálynak", mondván, hogy nincs versenyegyenlőség, de például korábban Révész Attila is kritizálta emiatt az MLSZ-t. Tényleg ekkora kihívás egy fiatalt szerepeltetni?

– Aki ismeri az eddigi pályafutásomat, az tisztában van azzal, hogy fiatalpárti edzőnek tartanak mindenhol, már az NB III-as Nagyecsednél is, de most Kisvárdán is igyekszem minél több lehetőséget adni a fiataloknak, beépíteni őket. Kovács Marcell és Stefan Raul sérüléséig nálunk mindig két fiatal volt a kezdőcsapatba jelölve voltak az utolsó mérkőzés kivételével, de ott is szerepet kapott három fiatal labdarúgó, köztük saját nevelésű akadémista is.

Az biztos, hogy az MTK Budapest és a Kisvárda az a két csapat, amelyek nemcsak erre a félévre, hanem az egész szezonra megtermelték a fiatalperceket. Van egy ajánlás, amihez alkalmazkodunk, de nem minden csapat teszi ezt, nagy meglepetés számomra, hogy van közöttük több olyan is, amely kiemelt akadémiával rendelkezik. Ha megnézzük a Bayern München és a Mainz, vagy a Ferencváros és a Kisvárda költségvetése közötti különbséget, akkor nem hiszem, hogy versenyegyenlőségről tudunk beszélni. Ildomos lenne, hogy vagy kötelező legyen mindenkinek szerepeltetni fiatalt, vagy senkinek, mert nem mindegy, hogy nálunk játszik, a másiknál pedig nem.

A Kisvárda 2018-as feljutása óta te vagy a csapat 13. edzője. Ez azt jelenti, hogy átlagosan öt havonta vált edzőt a klub, a te esetedben április elején telik le az öt hónap. Terveztél már hosszabb családi programot áprilistól?

– Az utolsó fordulóra május 18-án kerül sor, szóval május 19-től tervezek nagyobb pihenőt, bár a lányaim ekkor még iskolában lesznek, így kicsit el fog tolódni a nyári szünetem. Természetesen értem a kérdést, úgyhogy a pihenőt csak addig tervezem, amíg el nem kezdődik a Kisvárda felkészülése a következő idényre remélhetőleg az én vezetésemmel.

"Nem hiszem, hogy ennyire sértőnek kellene lennie a fegyelmi bizottság tagjai számára, akik egyébként nem is ültek még NB I-es kispadon."

Öt mérkőzésen irányítottad a Kisvárdát, de már ez idő alatt is kaptál pénzbüntetést az MLSZ-től, miután a fegyelmi határozat szerint az M4 Sport TV-nek adott nyilatkozatodban a játékvezető személyére sértő kifejezést használtál. Korábban Nyíregyházán is volt egy hárommeccses eltiltásod, de Diósgyőrben is eltiltottak és volt olyan találkozó, ami után célba vetted a bírót. Miért tartod fontosnak a bírók szidását?

– Egyáltalán nem tartom fontosnak a bírók szidását, a felsorolásodból kimaradt a Nyíregyháza-Kecskemét mérkőzés, ahol két sárga lappal kiállítottak, tehát összesen négy mérkőzés miatt kaptam eltiltást vagy büntetést, ami a 16/17-es szezon óta lejátszott, általam vezetett 164 meccs függvényében szerintem nem olyan rossz arány. Aki látta a Diósgyőr elleni bajnokinkat, azt gondolom egyetért velem abban, hogy három olyan mérkőzést befolyásoló ítélete is volt a játékvezetőnek, ami nem minket segített.

Az ominózus tévéinterjúban én nem bíróztam, csak a Mikulásról beszéltem, ettől jóval durvább megfogalmazások is voltak már edzőkollégáktól, azoknak mégsem kerítettek ekkora feneket. Ha ennyire konszolidáltan tudok válaszolni egy kérdésre közvetlenül a találkozó után, abban az érzelmi állapotban, akkor nem hiszem, hogy ennyire sértőnek kellene lennie a fegyelmi bizottság tagjai számára, akik egyébként nem is ültek még NB I-es kispadon.

Örömmel olvastam a mindenki által nagyon tisztelt korábbi FIFA-játékvezető, Szabó Zsolt nyilatkozatát, aki ugyanazon a véleményen volt mint a VAR-szobában ülő játékvezetők és mi is Kisvárdán. Amikor a Diósgyőr edzője voltam, 20 hónap alatt egy meccsen kaptam két sárgát, ott Giuseppe Sannino, a Honvéd akkori edzőjének viselkedése volt inkább, ami kiverte a biztosítékot a negyedik játékvezetőnél, de mindkettőnknek felmutatták a második sárgát a 93. percben, ami nem egy mindennapi dolog. Az edzőkollégák és én is csak magunkat nevettetnénk ki, ha minden héten bíróznánk, de azt gondolom, hogy ha félévente vagy évente egyszer felemeljük a hangunkat, akkor az nem véletlen.

Hogyan reagálják le ezeket a mindenkori vezetőid?

– Szerintem mindig őszintének kell lenni, amikor hibázunk, azt is elismerjük, de arról mi nem tehetünk, hogy ha más hibázik, akkor az nincs elismerve. Főleg, hogy ha van egy klub, amely pengeélen táncol, ahol több száz ember azért dolgozik, hogy bennmaradjon a csapat, aztán pedig jön egy mérkőzés, ahol ennyi hibát vétenek ellene, amellett nem lehet elmenni szó nélkül. Azok a sportigazgatók, akik eddig leigazoltak, mindig tudták, hogy milyen vérmérsékletű vagyok, és hogy a csapatomért és az igazságért tűzön-vízen keresztül megyek, de természetesen ha olyat vétek, én is megkapom a büntetésemet. Amellett se menjünk el azonban szó nélkül, hogy az MTK-nál közel két évig egyszer sem voltam eltiltva.

"Az a 28 hónap egy sikersztori volt"

Révész Attila nélkül valószínűleg nem lenne folyamatosan NB I-es a Kisvárda, ugyanakkor legendásan keményen fogja a mindenkori edzőit, akik nem minden esetben hozhatnak önálló döntéseket. Te mennyire tudod ezt tolerálni?

– Attila nélkül nem tartana ott a Kisvárda, ahol jelenleg is tart, óriási munkája van abban, hogy kiemelt akadémia működik itt és az első csapat NB I-es, valamint több mint 300 embernek ad munkát, akik sorsáért felelősséget érez. Mondhatjuk azt, hogy a klub a saját gyermeke, rengeteget dolgozott eddig és ezután is azért, hogy a fejlődés folyamatos legyen.

Sokszor a róla kialakult kép nem biztos, hogy a valóságot tükrözi, szerintem inkább azon edzők nyilatkozataiból kellene kiindulni vele kapcsolatban, akik itt dolgoztak, gondolok itt Erős Gáborra vagy Mátyus Jánosra, akik a távozásukat követően is elismerően nyilatkoztak Révész Attiláról. Ez jobban fedi a valóságot.

Természetesen vannak dolgok, amiket másképp látunk, ezeket megbeszéljük és érvelünk egymásnak, de ez az eddigi csapataimnál is így volt. Okosan átbeszélve mindenre meg lehet találni a legjobb megoldást. Könnyen közös nevezőre jutunk, mert mindkettőnket egy cél vezérel, hogy a csapat bennmaradjon az első osztályban.

Révész Attila ezt nyilatkozta nekünk egy interjúban a magyar edzőkről: "Nagyon nehéz megfelelő szakembert találni, elsősorban a hazai edzők nem megfelelő munkamorálja miatt. A legtöbb edző komoly koncepció nélkül dolgozik, ugyanazok az edzések ismétlődnek folyamatosan, ad-hoc jellegű munka folyik. Hatalmas segítség vagyok az edzők számára. Jobbá teszem őket, pótoltatom velük a hiányosságaikat, ráébresztem őket a hibákra, amelyeket közösen kijavítunk." A te hibáidat kijavítottátok már közösen vagy még csak a ráébresztés fázisában jártak?

– A munkamorálomról és a hibáimról őt kellene megkérdezni, de én még nem tapasztaltam vele kapcsolatban, hogy a vélt vagy valós hibáimat kezdte volna el kijavítani.

Melyik volt a legnagyobb edzői sikered és a legnagyobb csalódásod?

A legnagyobb edzői sikeremnek a Balmazújváros bennmaradását és a következő két évben végzett tudatos csapatépítés általi NB I-be való feljutást tekintem. Az a 28 hónap egy sikersztori volt. Amire szintén nagyon büszke vagyok, hogy 20 évvel ezelőtti tiszalöki ificsapatomtól kezdve egészen a tavalyi NB II-es Nyíregyházáig bezárólag szinte minden korábbi játékosom, akinek esküvője volt, az meghívott oda.

Az eddigi játékosaim 95%-ával jó viszonyt ápolok a mai napig. Jó dolog, amikor egy volt játékosom esküvőjén találkozom a korábbi keretem legalább felével, legutóbb például az ex-MTK-s Farkas Balázs esküvőjén futottam össze olyan játékosokkal, akiket 2-3 éve nem láttam, mégis úgy tudtunk beszélgetni, mintha tegnap lett volna vége az edzésnek. A legnagyobb csalódásom pedig, hogy Diósgyőrben a téli felkészüléstől a Covid-időszakig a lejátszott kilenc mérkőzésen mi szereztük a legtöbb pontot és a legtöbb gólt, így az utolsó helyről egy forduló erejéig feljöttünk a negyedik helyre, de a bajnokság félbeszakadását követő újraindulásnál viszont nem sikerült kiharcolni a nemzetközi kupaindulást érő helyek egyikét, igaz ennek nem volt realitása, de így is óriási bravúr lett volna és az a közeg nagyon meg is érdemelte volna. Rosszul menedzseltük le a Covid utáni időszakot.

"Nagyon kevés olyan edző van, aki kitölti a szerződését."

Melyik menesztésed volt a legfájóbb?

Összességében mindegyik menesztés fájó volt. Ugyanazokkal az emberekkel dolgozol legalább egy évig minden nap, az életed részeivé válnak. Voltak olyan döntések, amiket nehezebben fogadtam el, de ilyen a mi szakmánk.

Nyíregyházi születésű edzőként kaptál beszólásokat, negatív kritikákat, amikor a a nagy rivális Diósgyőr edzője lettél, vagy amikor a DVTK után a Nyíregyháza edzője lettél?

– Amikor Diósgyőrben kineveztek nyíregyházi lakosként, akkor sok barátom mondta, hogy vagy őrült vagyok, vagy nagyon vagány, hogy elvállaltam. De úgy gondoltam, hogy mindig az eredmények határozzák meg, hogy hogyan viszonyulnak a szurkolók egy edzőhöz, nem pedig a hovatartozása miatt. Diósgyőrben sosem volt ebből gond, Nyíregyházán viszont, amikor nem ment a csapatnak, akkor volt olyan, hogy megkérdezték, miért dicsértem a diósgyőri szurkolótábort.

Kívülről hogyan látod, mi változott Nyíregyházán, amiért most feljutásra esélyes a csapat?

– A Szpari tavaly csak osztályozón maradt bent az NB II-ben, így testközelbe került a kiesés lehetősége, ami ijesztő volt a tulajdonos számára, így megtöbbszörözte a költségvetést. Minőségi, jó játékosok tudtak érkezni, így reális cél lett az NB I, ami az én időszakomban nem volt jellemző.

Mikor voltál a legmagasabb polcon a magyar futballban? A Balmazújváros és az MTK után nagyon kapós voltál, a neved mindig komolyan benne volt a kalapban, ha valahol edzőváltásra került sor. Nemrégiben viszont 1 év 3 hónapig nem voltál vezetőedző, ez jelentheti azt, hogy mintha picit lejjebb lennél azon a bizonyos polcon?

– Ezt nem tőlem, hanem a tulajdonosoktól és a sportigazgatóktól kell megkérdezni, akik az edzőkről döntenek. Én arra büszke vagyok, hogy 22 évvel ezelőtt megye II-es ifiedzőként kezdtem, most pedig a harmadik NB I-es csapat kispadján ülök. A kinevezésemet mindig csak a munkám eredményének köszönhetem, nem pedig másnak. Nem gondolom, hogy lejjebb kerültem volna a polcon, de ha te így látod, akkor azon leszek, hogy feljebb kerüljek. Három olyan edzőt ismerek, Sir Alex Fergusont, Arséne Wengert és Pep Guardiolát, akit még nem küldtek el sehonnan, mindenki másnak korábban véget ért a munkája, legyen az Carlo Ancelotti vagy José Mourinho, vagy a magyar edzőtársadalomban bárki. Nagyon kevés olyan edző van, aki kitölti a szerződését. Amikor Balmazújvárosban kitöltöttem a szerződésemet és elmentem az MTK-hoz, akkor is kaptam hideget-meleget, hogy miért úgy döntöttem.