Zakor Sándor, az MTK Budapest tulajdonosa hosszabb interjúban értékelte az előző, sikeres szezont, beszélt az átigazolásokról, a stáb munkájáról, de részletesen szóba kerültek a jövő céljai és elvárásai is az mtkbudapest.hu oldalán. Az interjúból készült kivonat olvasható az alábbiakban, témakörök szerint.

Az idényről, az NB II-es szereplésről és első helyről

- Egyértelmű, hogy ebből a mezőnyből az MTK kiemelkedett a játékával, annak dinamikájával, még úgy is, hogy az eleje azért nagyon nehezen indult. Ott azért sokan temettek minket és azt gondolták, szörnyű idényünk lesz. Utána viszont elkaptuk a fonalat és azt, amit a sportigazgatónkkal (Polyák Balázzsal - a szerk.) megálmodtunk, működött. Játszottak, jól játszottak és egyre jobban játszottak a fiatalok az idény során. Főleg az utolsó kupameccseken vagy az NB I-es csapatok elleni felkészülési találkozókon le lehetett mérni, hol is tartunk, a Honvéd elleni első kupatalálkozón például lefociztuk az ellenfelet, még ha ez gólokban nem is mutatkozott meg. De a játék sebessége nálunk teljesen más volt, mint az ellenfélnél. Balszerencsésen estünk ki végül a Magyar Kupából, de így is nagyon szép eredményt értünk el. Már az idény közben, télen is magabiztosan, de nem öntelten gondoltuk azt, hogy fel fogunk jutni. 

Az átigazolásokról

(Az interjút még korábban rögzítették, azóta a kék-fehérek új szerzeményeinek egy része már bejelentésre került, de az átigazolások egy része csak a következő napokban válik majd hivatalossá a klubhonlap szerint)

- Minden új játékos esetében az volt a célunk, hogy a csapat sebességét növeljük, hiszen a focitudással talán még az előző, kieséssel zárult időszakban sem volt probléma a csapatnál. Az egyértelmű, hogy a legfiatalabb átlagéletkorú csapat leszünk az NB I-ben, az a pár idegenlégiós is a fiatalabb kategóriába tartozik, akiket idehozunk. Kizárólag a hiányposztokra és a védelembe fogunk igazolni. Már a teljes kerettel tudjuk majd megkezdeni a felkészülést, együtt tudnak majd dolgozni a játékosok, ez volt az előző idényben és most is a vezetőedző kérése. 

Gyakorlatilag az összes, általunk kiszemelt játékossal sikerült már aláírni a szerződéseket, a további érkezőket hivatalosan június végén, július elején fogjuk majd bejelenteni. 

A jövő céljairól, a játékstílusról

- Iszonyatosan optimista vagyok.

Ez a csapat - néhány poszton megerősítve, de a fiatalokat, a vázat megtartva - tényleg üde színfolt lehet az NB I-ben.

Talán most már mindenki tisztában van azzal, mit szeretnénk játszani, talán visszajön majd a pályán az a játék, amit Michael Boris vezetőedző megálmodott és mi is szerettünk volna. Ebben a dinamikában szeretnénk majd még inkább előrelépni. Azok az idősebb játékosokban, akik velünk maradnak, ugyanúgy megvan a győzni akarás, megvan bennük a rutin, de elfogadják azt is, ha esetleg kevesebbet játszanak. A fiatalokban pedig megvan a szükséges csibészség és agresszivitás, öröm nézni a 18-19-20 éves játékosokat, ahogy egyrészt nagyon felnőtt módon, másrészt elképesztő keménységgel és lelkesedéssel fociznak. 

Az MTK-stílus az, hogy tényleg jó focit játsszunk és a szurkolók tényleg ki akarjanak jönni megnézni azt. 

A Diósgyőr vagy a Honvéd elleni kupameccs is olyan volt, hogy aki látta, azt gondolhatta, hogy ezért érdemes lesz majd jegyet váltani az NB I-es meccsekre. Nem szeretnénk visszatérni arra a stílusra, amely az jelenti, hogy a rengeteg keresztlabdával olyan unalmas meccseket játsszunk, hogy a nézők gyakorlatilag elalszanak a lelátón. Mi azt szeretnénk, hogy folyamatosan történjen valami a pályán.

Fontos volt, hogy bírtuk erővel is, sőt, a meccsek végén is megvolt még a sebesség a játékosokban. Jó példa erre Katona Máté, aki a Honvéd ellen több mint 16 kilométert futott, és az utolsó öt percben is volt 30 km/óra feletti sprintje. 

Michael Borisról és a stábjáról

- Fontos volt, hogy ismertük korábbról is, én magam is, sokat beszélgettem vele, de Polyák Balázs sportigazgató kimondottan baráti viszonyban volt az előtt is, hogy eljött hozzánk, és az U21-es válogatottnál dolgozott. Az a fanatizmus is megvolt benne, ami itt is átragadt a játékosokra. Ha megnézzük az első és az utolsó két mérkőzésünket, nehéz nem látni a fejlődést, vagy elhinni egyáltalán, hogy ugyanarról a csapatról és majdnem ugyanarról a játékoskeretről beszélünk. Nem tudok mondani olyan játékost, akit ez a hév ne ragadna el. Minden játékos felvette a kesztyűt, azok is, kevesebb lehetőséget kaptak vagy akár folyamatosan kimaradtak a keretből. De senki nem érezhette biztonságban a helyét és ez a következő idényben még inkább így lesz, nagy verseny lesz a csapatban.