Böde-Varga: A felboríthatatlan és a meglepetésember

Böde Dánieltől megszokhattuk, hogy évek óta minden szezonban tíz gól felett termel, most azonban felnőtt mellé Varga Roland is, sőt.

Idei mérlegük:

Böde Dániel: 11 gól/7 gólpassz

Varga Roland: 14/4

-  Varga Rolinak ez egy kiugró idénye, hiszen az előző bajnokságban csak három gólig jutott – kezdte szakértőnk, a korábbi válogatott és NB I-es gólvágó (191 találat az élvonalban), Kenesei Krisztián. - Ő nem tipikus ék, inkább a szélen érzi jól magát és onnan beindulva kerül helyzetbe. Az idei szezonban fordított utat járnak be, hiszen Böde Dani a bajnokság második felében indult meg, míg Roli inkább ősszel villogott.  Dani egy kimondottan statikus center, aki az NB I-ben a legjobb fizikumú támadó, védő legyen a talpán, aki ellöki vagy lebirkózza. Vargának inkább a fürgeség és a rúgótechnika az erőssége. Az ő kettősük talán részben pótolható. Ez abból adódik, hogy a Ferencváros keretében több olyan futballistát is találunk, aki az előre játékban átlagon felüli teljesítményre képes, elég, ha csak a ghánai Paintsilre vagy Amadoura gondolunk.

Lanzafame-Eppel: A pótolhatatlan duó

A bajnoki címvédő Honvéd nagyrészt a Lanzafame-Eppel „csatársorának” köszönhette az előző szezonban az aranyérmet, hiszen ketten összesen 27 gólig jutottak, a magyar válogatott támadó pedig 16 találattal megszerezte a gólkirályi címet is.

Idei mérlegük:

Davide Lanzafame: 11/8

Eppel Márton: 10/4

-  Ahogy az előző szezon is bebizonyította az ő párosuk rendkívül hatékony – mondta Kenesei. - Lanzafame az egyik, ha nem a legjobb légiós az NB I-ben. Technikailag rendkívül képzett, jól indul be a résekbe és ha helyzetbe kerül, jó százalékban ki is használja azokat. Eppel egy remek fizikumú támadó, aki a kapu előtt jól használja ki testi erejét és a fejjátéka is átlagon felüli.

Pótolhatatlan játékosai a Honvédnak, jól látjuk, ha nekik gyengébben megy, akkor a csapat eredményessége is visszaesik.  Mindketten egyéniségek, kellő egoizmussal, ezért is fordulhatott elő, hogy a 11-es-rúgások előtt nem minden esetben volt meg köztük az összhang.

Nem tudom a Honvédnál mi a szokás, de általában az edző a mérkőzés előtt megnevezi a 11-es elvégzőjét és ezen csak akkor változtatnak, ha a kijelölt játékos valamilyen okból kifolyólag nem akarja elvégezni. Látszik, hogy mindketten nagyon törekvők, mindenáron gólt akarnak szerezni, ezért néha kissé feszültebbek a pályán. Összességében azonban nem jellemző rájuk az önzőség, ez a gólpasszaik számából is jól látszik. Ahogy a Honvéd, úgy ők is kisebb gödörbe kerültek tavasszal, de egyiküket sem szabad kivenni a csapatból, már csak azért sem, mert nem látok olyan támadót, akit helyettesíteni tudná őket.

Lazovic-Scepovic: A vezér és a gólpasszkirály

A Videotonnál a Danko Lazovic-Marko Scepovic duó már összeszokott párosnak számít, az előző idényben 23 gólig jutottak.

Idei mérlegük:

Danko Lazovic: 12/6

Marko Scepovic: 9/9

-  Lazovic bombaformában játszik, sokan azt gondolhatták, hogy levezetni jött az NB I-be, de ez egyáltalán nincs így. Az előző szezonban Scepovic volt eredményesebb, most azonban megfordult a helyzet. Lazovic a játék minden elemében átlagon felüli támadó, talán a fejjátéka gyengébb valamivel. Kettőjük közül egyértelműen ő a vezéregyéniség, de mivel két szerbről van szó, köztük nincs feszültség a pályán. Scepovic 9 gólpasszából is látszik, hogy önzetlenebb társásánál, kiválóan kiegészítik egymást. Nálam Lazovic a gólkirályi cím első számú várományosa még akkor is, ha sztárallűrjeivel, indokolatlan sárga lapjaival és kiállítással több esetben sújtotta csapatát. Ez azonban nem minden esetben hatalmas probléma, igazán jó csatár csak a „rosszfiúkból” lesz.

Torghelle-Lencse: Két összeillő csatár

Az NB II-ben az MTK támadói, Torghelle Sándor és Lencse László is ontja a gólokat. A két játékos a szezon előtt került össze, Lencse ugyanis nyáron szerződött a kék-fehérekhez.

Idei mérlegük:

Torghelle Sándor: 12/5

Lencse László: 14/1

-  Az ő párosuk nagyon jó példa arra, hogy két jó támadó mennyire ki tudja egymást egészíteni. Hiszen, amíg Torghelle Sanyi egy robosztus, jól fejelő, rengeteget futó játékos, addig Lencse Lala, technikásabb, kiváló rúgótechnikával megáldott, aki remekül fut be a lyukakba és 2-3 ziccerből egyet általában bever, ez egyébként már jó aránynak számít itthon.

Egy csatárnak három helyzetből illik egyet belőni, ha ennél több lehetőségre van szüksége a gólhoz, az már cikinek számít. Persze előfordul, hogy mondjuk nyolcból egy sem megy be.

Ilyenkor fontos, hogy ne görcsöljünk, én általában ilyen esetekben kiröhögtem magam, megpróbáltam lazán állni a helyzethez és még jobban összpontosítani. Egyelőre mindketten jó formában vannak, de egy esetleges hullámvölgy sem veszélyeztetné az MTK feljutását – zárta elemzését Kenesei.

PRIVACSEK ANDRÁS