Ugrai Rolanddal készített hosszabb interjút az amigeleken.hu. A Diósgyőr remek formában lévő támadója a magyar válogatottról, Bernd Strorckról, Bódog Tamásról és korábbi nehéz időszakairól is beszélt.

A negatív és pozitív cikkekről

- Nyilván, ilyenkor nagyon sokan írnak a közösségi oldalon, a szüleim és testvéreim is olvassák ezeket. Megmondom őszintén, én annyira nem, mert inkább elzárkózom ezektől a pozitív és negatív hírektől is, nem mindig a realitást írják. Pozitív és negatív értelemben is volt már rá példa, hogy úgy éreztem, és a szakmai stáb is azt mondta, hogy jól játszottam, de az újság lehozta, hogy csak zavartam a pályán. Illetve volt fordítva is, amikor úgy éreztem, hogy nem játszottam jól, és lehozták, hogy jól játszottam, szóval én ezt nem mindig tartom hitelesnek, és inkább nem is foglalkozom velük, de ami személyes üzeneteket kapok a közösségi oldalamon, az eljut hozzám.

Storck meghívójáról

- Tavaly februárban volt egy meghívásom, de akkor behívtak ötven embert, tehát akkor ez nem jelentett semmit. Azt tudom, hogy pozitívak lettek a visszajelzések, nagyon jók lettek az adataim meg jó benyomást tettem Storck kapitánynál, de ez önmagában nem jelentett semmit. Aztán jöttek a sérülések és ezek kicsit távolabbra tolták a válogatottban való bemutatkozást.

A szezon is úgy kezdődött, hogy az első meccsen nem játszottam, Tamás nem számított rám. Volt is egy megbeszélésünk, hogyha tudnak igazolni csatárt, akkor nehezebb dolgom lesz. Aztán jött is Nikosz, de úgy alakult a sorsom, hogy a Puskás ellen kaptam egy esélyt, amivel éltem, és bennmaradtam a csapatban.

Ez nyilván engem is motivált, és még több önbizalmat adott. Visszatérve a válogatottra, nagyon gyorsan történt ez, kb. másfél hónapja, hogy ismét felfigyelt rám a kapitány. Tamás is beszélhetett rólam, bár ezt nem tudom. Hozzá kell tennem, hogy szerencsém is volt, mert a csatárok vagy lesérültek, vagy lemondták a válogatottságot, de azt gondolom, hogy bármennyire jól játszottam volna, nyilvánvaló, hogy ők elsőbbséget élveztek volna. Ha Szalai nem sérült, vagy Nikolics nem mondja le, akkor nem biztos, hogy kapok meghívót.

A Svájc elleni megbeszélésről

- (Storck) azt mondta nekem – volt vele két-három megbeszélésem meccs előtt is -, hogy itt van az esélyem. Abszolút nem félt, mert látja, hogy milyen játékos vagyok. Látja, hogy mire vagyok képes és egy percig sem aggódik. Azt hangsúlyozta is, hogy volt egy nyilatkozatom, amiben azt mondtam, hogy ez egy megelőlegezett bizalom.

Akkor be is hívott a szobájába. Kicsit leteremtett, hogy ez nem megelőlegezett bizalom, ezért megküzdöttem és nekem helyem van a csapatban. Mondta, hogy így is álljak hozzá, és így is játsszak, ő nem ad senkinek megelőlegezett bizalmat. Aki megérdemli, azt behívja, és nagyon nagy karriert futhatok be, ha úgy állok hozzá, ahogyan az utolsó meccseken játszottam.

Csak pozitív dolgokat mondott. Azt mondta, hogy ott elöl azt csinálok, amit akarok, nyilván próbáljam megtartani a labdát, de mivel én kreatívabb játékos vagyok, ő nem fogja megmondani, hogy mit csináljak.

A svájci és magyar válogatott közti különbségről

- Sajnos azt kell, hogy mondjam, ég és föld. Elek Ákosnak volt egy szituációja - tudjuk, hogy Ákos mekkora darab meg milyen masszív -, amikor Shaqiriba háromszor belerúgott, de nem esett el. Lehet, hogy a Premier League-ben ő tízszer kerül ilyen szituációba. Xhaka pedig minden labdát úgy vett át, hogy esélyünk ne legyen. Bárhogyan próbáltam megkerülni, bárhogy próbáltam letámadni, mindig úgy vette át, hogy ne az én irányomba legyen. Tévében ez sem tűnik fel nekem, hogy ennyire nehéz ellenük játszani. Van hova fejlődni, de legalább van egy példa, amit lehet követni.

A második Haladás-időszakáról

- Engem inkább az motivál, hogy élvezzem a futballt. Nyilván azért nem szerettem volna Szombathelyen is maradni - bár a vezetőkkel nagyon jó kapcsolatom volt –, hogy minden héten a kispadon üljek, mert tényleg csinálhattam bármit, edzésen, meccsen, mindegy, úgyis a kispadon leszek. Nekem ez nem fér bele.

Közel volt az is, hogy abbahagyjam Szombathelyen. Amikor eligazoltam ide Miskolcra, akkor vissza se mentem a Haladáshoz, mondtam is, ha nem lesz egyezség, akkor lehet, hogy abbahagyom.

Én imádok focizni. Edzeni annyira már nem. Megcsináltam az egész heti munkát a többiekkel 100%-osan, sérülésekkel, fájdalommal, mindennel, és ott volt a hétvége, és sanszom nem volt játszani. Tök mindegy, mit csináltam, ha jót, ha rosszat, nem tudtam játszani. Nekem ez nem fér bele. Az illetékestől kellene megkérdezni (miért nem tudtam játszani). De már helyére került…

A TELJES INTERJÚÉRT IDE KATTINTS