A labdarúgás örök törvényszerűsége, hogy a bírói döntések egy hosszú szezon során előbb-utóbb kiegyenlítik egymást – egyszer adnak, másszor elvesznek. A Nyíregyháza Spartacus háza táján ez az elv most különösen látványosan, ráadásul rendkívül rövid idő alatt nyert bizonyságot. Alig néhány forduló leforgása alatt ugyanis három olyan kísértetiesen hasonló, súlyos fegyelmi szituáció is lejátszódott a csapat mérkőzésein, amelyeknél a videobíró (VAR) és a játékvezetők döntései teljesen ellentétes irányba dőltek el.
A Szpari ezekből a vitatott helyzetekből az idei szezonban eddig rosszabbul jött ki, szemben az előző idény végével.
A közelmúlt eseményei közül a sorozat a Debrecen elleni keleti rangadón kezdődött. Ott Batik Bence játékon kívül ütötte meg Temesvári Attilát, a játékvezető mégis mindkét futballistának sárga lapot adott – a VAR pedig érthetetlen módon nem bírálta felül a döntést. A helyzetet a sors fintoraként tovább fokozta, hogy a sértett Temesvári később egy második sárgával a kiállítás sorsára jutott. Batik mozdulatát viszont csak később szankcionálták.
Nem kellett sokat várni a következő vitatott szituációra sem: a Kisvárda elleni szomszédvári rangadón Oláh Bálint könyökölte le olyan keményen Tarcsi Róbertet, hogy a Nyíregyháza támadóját arccsonttöréssel kellett kórházba szállítani, majd meg is műtötték. A piros lap itt is elmaradt, amit a négymeccses eltiltása miatt a lelátóról figyelő Bódog Tamás sem hagyott szó nélkül. Csalódottsága érthető volt, hiszen a hiba jól látható volt, a vezetőedző pedig maró szarkazmussal úgy fogalmazott a lefújás után, a debreceni események fényében „már az is pozitívum, hogy Tarcsi legalább nem kapott sárga lapot” a sérülése mellé.
A fenti esetek is mutatták, hogy a futballban a lapjárás gyorsan változik, igaz, ehhez játékvezetői hibák és nehezen értelmezhető VAR-döntések is kellettek. Még az előző idény hajrájában szintén volt egy téves döntés, igaz, akkor pont a nyírségiek jöttek ki abból jól. Az előző szezon végén az MTK Budapest elleni bajnokin az akkor még nyíregyházi színekben játszó Muhamed Tijani mutatott be egy könyöklést, és Zimmermann játékvezető még a videobírós ellenőrzés után sem mutatott fel neki piros lapot. Azt a döntést is sokan kritizálták, egyértelműen úgy ítélték meg az elemzések, hogy elmaradt egy jogos kiállítás. A sors fintora az volt, hogy a pályán maradt Tijani a meccs hosszabbításában 11-esből pontot érő gólt szerzett.
Hogy mikor kinek kedvez éppen a szerencse, sokkal inkább a síp és a monitorok mögött meghúzódó, rendszerszintű bizonytalanságból fakad. Az egymást követő esetek rávilágítanak arra, hogy a piros lapos szituációk határvonala és a VAR-protokoll egységes alkalmazása még mindig komoly kihívások elé állítja a játékvezetői kart. Amíg a hasonló mozdulatok és súlyos sérülések után a technológiai segítség ellenére is homlokegyenest eltérő, nehezen kiszámítható ítéletek születnek, addig a csapatoknak el kell viselniük a futball ezen kiszámíthatatlan, olykor adó, máskor elvevő arcát.
