Horváth Cs. Attila 2025 júniusában már a második korszakát kezdte meg a Gyirmót FC-nél, ezúttal sportigazgatóként csatlakozva a klubhoz. A gyirmóti közeg tehát nem volt ismeretlen számára: 2015/2016-tól klubmenedzserként már tevékenykedett a csapatnál, akkor a felnőtt együttes az NB II-es bajnoki címet elhódítva jutott fel az élvonalba, míg a második csapat a megyei bajnokság megnyerése és a sikeres osztályozó után az NB III-ba léphetett előre. Tavaly nyáron aztán drámai hangulat és nagy letörtség fogadta Gyirmóton: az ETO FC női labdarúgó-szakágát követően vette át az NB III-ba visszazuhant egyesület szakmai irányítását.
A Csakfocinak adott interjújában beszélt arról, miként kellett a tulajdonostól a portásig letargiába zuhant klubot talpra állítania, és hogyan győzte meg a távozni akaró labdarúgókat, hogy a pályán harcolják ki az NB II-es feljutást. A sportigazgató őszintén beszélt Kalmár Zsolt talán utolsó esélyéről, a légiósok esetleges másodosztályú szerepeltetéséről, de szót ejtett arról is, miként írta át a gyirmóti klub gazdasági forgatókönyvét a megvágott központi támogatások híre, és elmondta, miért kíméletlen az NB I-es osztályozó rendszere. Interjú.
Ugorjunk vissza az időben egy évvel ezelőttre! A Gyirmót NB II-ből való kiesése sokak számára jókora meglepetés volt, ugyanakkor a csapat azóta az NB III Északnyugati csoportját magabiztosan megnyerte, majd az osztályozón a Monor ellen kivívta a feljutást. Tavaly nyáron érkeztél a klubhoz; mi volt az első dolog, amit rendbe kellett tenni?
- Egy letargikus, önbizalom nélküli csapat fogadott. A tulajdonostól a portásig mindenkin látszott az, hogy mi történt az utolsó fordulóban, illetve az egész évben. Ez a kiesés rányomta a bélyegét mindenre. Amikor tárgyaltam a játékosokkal, a többségük azt mondta, hogy ők nem NB III-as játékosok, és nem szeretnének itt maradni.
Erre azt feleltem nekik, hogy én sem egy NB III-as sportvezető vagyok, sőt én itt sem voltam a kiesésnél. Sok mindent el tudok intézni, de azt nem, hogy az NB II-be visszasoroljanak minket pusztán azért, mert ők azt mondják, hogy nem NB III-as szintűek. Ezt a pályán kell kiharcolni.
- Mindenkivel egyenként leültem beszélgetni; voltak olyan játékosok, akiknél én gondoltam úgy, hogy nem kell maradniuk; voltak, akiket meg kellett győzni a maradásról; és a végén nyilván hoztunk néhány új igazolást is. Ezáltal alakult ki egy olyan keret, amelyet kifejezetten arra formáltam, hogy elérje a kitűzött célt: vagyis, hogy megnyerje az NB III-as bajnokságot és az osztályozót. Ezzel párhuzamosan teljesen új szakmai stáb lett: Weitner Ádám vezetőedzővel és Lazar Stanisiccsal, a jobbkezével egyeztem meg legelőször. Horváth Áron ügyvezető igazgatóval is kifejezetten gördülékeny a közös munka, ami szintén rengeteget segített a mindennapokban, így tudtam magamban, hogy ha sikerül megnyernem az új stábot, a keretet, és az első mérkőzéseket sikerrel vesszük, akkor egy hónapon belül meg fog változni a hangulat a stadionban, és helyreáll az önbizalom kérdése is. Ez pontosan így is történt: körülbelül a negyedik-ötödik forduló után, a győztes mérkőzéseket követően éreztem, hogy megváltozott a légkör. Újra visszatért a mosoly az emberek arcára, és ekkor már bizakodtam benne, hogy ez a történet sikeres lesz - fogalmazott a Csakfocinak adott interjújában Horváth Cs. Attila, a másodosztályú Gyirmót FC Győr sportigazgatója.
Tavaly nyáron a gyirmóti klub egyik távozója Olekszandr Piscsur volt, aki végül az ETO FC érintésével tudott a spanyol Girona csapatához szerződni, és a hírek szerint az 1,1 millió eurós transzferdíjból a Gyirmót is komoly százalékot kapott.
- Oda kell visszakanyarodnunk, hogy a játékost még Tamási Zsolt, korábbi szakmai igazgató szúrta ki a Puskás Akadémiánál, ő hozta ide. Az a része az ő érdeme, hogy észrevette őt. Az viszont, hogy a játékos tavaly nyáron Győrben maradt, abban nagy szerepünk volt. Ő ugyanis mindenáron el akart menni egy másik klubhoz - most már elmondhatom, egy másik NB I-es csapathoz.
Ott már szinte - sőt, az elmondások szerint konkrétan - megvolt a meze is, amivel a sajtótájékoztatón bemutatták volna; már a neve is rá volt nyomtatva. Onnan kellett őt visszafordítani, ami nekem egy kéthetes, nagyon kemény rábeszélésembe került.
- Közben ugyanis az ETO és a Gyirmót tulajdonosai már megegyeztek, hogy a játékos mindenképpen az ETO-hoz menjen, de ehhez nyilván kellett a labdarúgó szándéka is. Ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat, végül mégis sikerült elérni, hogy az ETO-ba igazoljon. Amikor odaigazolt, ingyen került át Gyirmótról az ETO-hoz, de a szerződésben rögzítettük, hogy egy továbbértékesítés esetén milyen százalékos arányban részesül az ETO, és milyen arányban a Gyirmót az eladási árból. Az, hogy egy ilyen bajnokságból, egy év alatt, egy ilyen csapathoz elkerül egy játékos, a klub jó hírét viszi. De Piscsur mellé sorolhatjuk Varga Barnabást is, akit Gyirmóton fedeztek fel, innen elindulva jutott el Paksra, a Ferencvárosba, a válogatottba és az Európa-bajnokságra. Akik ismerik Varga Barnát, azok Gyirmóthoz kötik azt, hogy a magyar labdarúgásban megteremtődött egy ilyen érték. Ugyanilyen büszkék vagyunk arra is - és nem tudom, hogy egyáltalán egy NB II-es csapat el tud-e ezzel büszkélkedni -, hogy Papp Zsombort, aki az őszi szezonban fiatal kapusként végigvédte a mérkőzéseinket, télen kivásárolta tőlünk a Kisvárda - ő most már az NB I kapuját döngeti. Volt még egy ilyen transzferünk a bajnokság elején: Horváth Rajmund, akit szintén értékesítettünk a Vasasnak. Úgyhogy azt mondom, ha mindezt egybevetjük, a szakmai részről a feljutás mellett ezen a területen is meg tudtuk mutatni, hogy eredményesen dolgozunk.
Ki az, akit most a legfőbb exportcikknek tartanak a klubnál?
- Azt gondolom, a 2008-as születésű Szabó Márkó nevét jó lesz, ha megjegyzik a szurkolók. Sokan úgy vélik, ő lehet a következő olyan játékosunk, aki szép karriert futhat be - de ehhez persze az is kell, hogy a csillagok állása is minden szempontból kedvező legyen.
Mekkora vérátömlesztés várható a nyári átigazolási időszakban?
- A keret átalakításának akkor van értelme, ha az minőségi javuláshoz vezet. Ez majd utólag fog kiderülni, de nyilván az a szándékunk, hogy a keret erősödjön, hiszen az osztály is magasabb, és nagyobb minőségi követelmények elé állít majd bennünket. Ha egy kieső csapatból megy el valaki, vagy küldenek el valakit, az egyértelmű helyzet, hiszen azt mondhatjuk, hogy nem volt eredmény. Egy bajnokcsapatnál viszont ez más, hiszen ott ki kell mondani, hogy az a csapat bajnok lett, és annak a sikernek minden egyes játékos a részese volt. Éppen ezért nem volt egyszerű döntés, hogy hat játékosunknak megköszöntük a munkáját, és távoztak (Hudák Dávid, Vincze Ádám, Kovács Dominik, Bobál Gergely, Tömösvári Bálint, Hudák Martin - a szerk.). Magam is köszönöm mindegyikük hozzáállását, teljesítményét és sok sikert kívánok a további pályafutásukhoz. A helyükre nyilván érkezniük kell játékosoknak; három szakaszban gondolkodtam az átigazolások kapcsán. Az első kör gyakorlatilag lezárult.
Itt van egy kis hiányérzetem, mert eredetileg négy rutinos játékos leigazolását terveztem, ebből azonban egy játékos szerződtetése az utolsó pillanatban meghiúsult egy sajnálatos sérülés miatt; úgyhogy úgy döntöttünk, hogy inkább nem vágunk bele.
- A másik három labdarúgó viszont - a balhátvéd Medgyes Sinan, a középpályás Berecz Zsombor és a center Novák Csanád - mindhárman megjárták az élvonalat, tapasztalt labdarúgók. Már az edzéseken is bizonyították, hogy mindenképpen erősítésként lehet rájuk tekinteni - az ő tapasztalatuk és rutinjuk sokat számít majd a csapatnak. A második szakaszt tekintve; éppen az ETO-val tárgyalunk egy olyan együttműködésről, amely kooperációs- és kölcsönjátékosok megállapodására épül. Ez elsősorban a fiatalszabálynak megfelelő játékosokra lesz kihegyezve. Ez a kapcsolat egyébként utánpótlásszinten már régóta él, hiszen a Gyirmót tehetségközpontként működik, és sok jó képességű gyermek kerül innen az akadémiára - most ez a partnerség felnőtt szinten is megvalósulhat. A harmadik körre pedig ott van a szeptember másodikáig tartó átigazolási időszak. Menet közben látni fogjuk, hogy milyen posztokon, milyen lehetőségeink vannak még, és esetleg az utolsó pillanatban is meg tudjuk-e erősíteni a keretet. Úgyhogy a stábunk és a keretünk 80-90 százalékban kész van. Nyilván a fiatal játékosokkal való egyeztetés az ETO-val még hátra van, illetve még egy-két felnőtt játékos igazolásán mindenképpen gondolkodom.
Bobál Gergely is a most távozó játékosok között van. Télen még kiálltál mellette, akkor azt mondtad, hogy a vele kapcsolatban megfogalmazott visszajelzések között több volt a negatív, mint a pozitív, de benneteket meggyőzött arról, hogy a klubnál a helye. Ehhez képest néhány hónappal később mégis távozott a csapattól. Hogyan értékeled az ő teljesítményét?
- Bobál Gergely nekünk egy projektjátékosunk volt, elsősorban fél évben gondolkodtunk vele kapcsolatban, de nyilván volt a szerződésben egy opcionális lehetőség a jövőre nézve. Azt gondolom, hogy a hozzáállása az edzéseken és a mérkőzéseken, valamint az emberi oldala is maximálisan rendben volt,
a teljesítménye viszont már nem volt ennyire egyértelmű számunkra. Azt láttam, hogy a szakmai stáb azon a poszton nem elsősorban rá számított alapemberként.
- Szarka Ákos remek idényt futott; gólokat rúgott, gólpasszokat adott, így Bobál mellette kevesebb lehetőséghez jutott. Úgy ítéltük meg, hogy amit ebben a fél évben vártunk tőle, azt teljesítette, viszont a jövőt már nem vele képzeljük el.
Kalmár Zsolt neve nincs a távozók között, ugyanakkor sokakat érdekel az ő helyzete is. Egy éve érkezett a klubhoz, a tavaszi idényben már vissza-visszatért, viszont az osztályozó mérkőzéseken nem lépett pályára. Vele kapcsolatban a kérdés nemcsak az, hogy játékra alkalmas állapotba kerül-e, hanem az is, hogy képes lehet-e meghatározó, húzóember szerepet betölteni a csapatban.
- Amikor tavaly leültünk beszélgetni, pontosan egy műtét után volt. Azt beszéltük meg vele, hogy a mi olvasatunkban megérdemel még egy esélyt. A sors nem volt túl barátságos vele, hiszen a sérülések miatt többször lemaradt például az Európa-bajnokságról is. Úgy voltunk vele: adjunk neki még egy lehetőséget arra, hogy ha a lába rendben lesz, itt fel tudjon épülni, és be tudja bizonyítani, hogy mire képes még a pályán. A képességei ugyanis egyediek, ez nem kérdés. A valódi kérdés - ahogy mondtad - az, hogy a lába mennyire bírja a terhelést és a meccseket. Úgy gondolom, egy anyagilag és szakmailag is korrekt megállapodást kötöttünk.
Ez arról szól, hogy ha tud játszani, akkor az anyagiak a pályára lépések számával arányosan emelkednek; ha pedig nem, akkor fél év alatt úgyis látni fogjuk, mi történik. A következő félév most arról szól, hogy komoly szinten vissza tud-e térni a pályára. Ha ez nem megy, akkor azt ő is tudja, és mi is tudjuk: ha a lába már nem bírja a terhelést, a profi futballban nyilván nem tud részt venni.
- Azt gondolom, most kicsit az égieknek is segíteniük kellene ennek a fiatalembernek, hiszen egy 31 éves játékosról beszélünk. Jelen pillanatban az edzéseket folyamatosan végzi, az első edzőmérkőzéseken ő is pályára fog lépni: ott reményeink szerint, a többi játékosunkhoz hasonlóan egy félidőnyi terhelést fog kapni. Ebben a félévben tehát meg fogjuk látni, hogyan tudunk számítani rá.
Mi lehet a csapat célja a 2026/2027-es NB II-es idényben?
- A klub most jutott vissza az NB II-be, de semmiképpen nem nevezném magunkat újoncnak. Már kétszer az NB I-et is megjártuk, és azt mondom, az NB II-ben is inkább a felsőházhoz tartoztunk. A tavalyi év feszült, stresszes volt, hiszen az egy olyan év volt, amikor csak az első hely volt a jó eredmény.
Nem volt olyan lehetőség, hogy "na, egy kicsit elszúrtam, és akkor második vagy ötödik lettem". Ott elsőnek kellett lenned, és meg kellett nyerned az osztályozót is, mert különben az első hellyel nem értél semmit.
- Ez végig egy olyan helyzet volt, amiben a sportigazgatón, a vezetőedzőn és a játékosokon is óriási nyomás volt, mert nem volt más út a cél eléréséhez. Most az NB II-ben mondhatnám azt, hogy idézőjelben hátradőlhetünk. A klub hivatalos célja az első nyolc hely valamelyike, az én személyes célom viszont egy kicsit más. Az enyém mindig az, hogy nyerjünk meg minden mérkőzést, és törjünk a legmagasabbra. Persze nézni kell a realitást és azt is, hogy kik lesznek a pályán. Úgy gondolom, hogy itt az NB II-ben az 1. és a 16. helyezett között nincs óriási különbség. Ha valaki nyer egymás után három meccset, már szinte a dobogó környékén gondolkodhat; ha viszont kikap párszor, máris ott van a veszélyes zónában. Sok függ majd attól, ki hogyan kapja el a rajtot, kinek lesz kapufáról bepattanó vagy éppen kapufáról kipattanó labdája, kinek lesz nagyobb szerencséje a mérkőzéseken belül - a szerencsefaktor sokat fog számítani. Egy játékvezetői tévedés is lehet egy csapat számára szerencsés vagy balszerencsés. Nagyon sok nüanszon fog múlni a dolog.
Nem látok azonban olyan kiemelkedő csapatot, amelyik ebből a mezőnyből nagyon kilógna felfelé, de olyat sem, aki nagyon lefelé lógna ki. Úgyhogy az apró "finomságok" fognak dönteni a helyezésekről, de mindenképpen előrefelé, az első nyolc helyben gondolkodunk.
- A többit pedig úgy kezeljük, hogy félévkor számot vetünk, megnézzük, hol tartunk, és annak megfelelően tudunk újra gondolkodni a célokról. Egy biztos: a sorsolás szerint úgy tűnik, hogy az első három mérkőzésünket hazai pályán játsszuk. Ez kiváló lehetőség lehet arra, hogy egy jó rajtot vegyünk, ami aztán meghatározhatja az egész szezonunkat. A célunk tehát, hogy a mezőny első felében végezzünk, de ehhez még néhány erősítésre szükségünk lesz a rajtig.
A hírek szerint az NB II-es központi bevételek akár 40-50%-kal is csökkenhetnek a következő szezonra. Hogyan fogadtátok ezt a hírt a klubnál, kalkuláltatok korábban magasabb bevételekkel?
- Természetesen. Mi azzal kalkuláltunk, ami éveken keresztül volt; szerintem senki sem számított arra, hogy most ez fog következni.
Amikor például tavaly nyáron kötöttünk egy játékossal szerződést - mondjuk két évre -, akkor az NB III-ra és az NB II-re is rögzítettünk egy bérmegállapodást. Nyilván a fejünkben volt az is, hogy ehhez milyen központi támogatás fog párosulni.
- Ez egészen biztosan így volt nálunk is, és más kluboknál is. Úgyhogy ez a helyzet most egy kicsit átírta azt a forgatókönyvet, hogy miként gazdálkodjunk, hogyan gondolkodjunk. Az NB II-es ligaértekezleten nyilván lesznek új információk, pontosítva lesznek az összegek, a bevételek és a kiadások. Így talán már tisztábban látunk, hogy mennyi lesz az az összeg - amelyről tudjuk, hogy kevesebb lesz a tavalyinál -, és ezt miként fogjuk átformálni a saját költségvetésünkben. A tulajdonosok részéről az az üzenet jött, hogy a nyugodt, biztos háttér itt továbbra is adott, a költségvetésünk megvan. Hogy pontosan milyen következményei lehetnek ennek a csökkentésnek, azt nyilván azután tudjuk megbeszélni, ha már konkrétummá válik.
Szintén felvetődött a napokban, hogy korlátozott számban engedélyezhetik a légiósok szerepeltetését az NB II-ben. Mit szólnál egy ilyen szabálymódosításhoz?
- Ez csak elvi, elméleti kérdés, amiről most beszélek, mert nem fogják engedélyezni. De ha rajtam múlna, én zöld utat adnék neki. Egyrészt a magyar játékospiacot kicsit megbolygatná - a klubokat tekintve nagyobb lenne a merítési lehetőség -, és ezáltal a bérezésre, sőt a klubok költségvetésére is jótékony hatással lehetne. Kicsit nagyobb piacról, akár a világpiacról lehetne válogatni. Azt mondom, a számokat tekintve: ha kötelezően két fiatalnak a pályán kell lennie, akkor emellett két légiós szerepeltetését szerintem simán lehetne engedélyezni. Nem beszélve arról, hogy bevezették az osztályozót is. Ugyan az NB II-es bajnoknak nem kell, viszont a második helyezettnek osztályozót kell játszania az NB I utolsó előtti helyezettjével, ahol viszont tudjuk, hogy a feltételek nem lesznek azonosak. Ráadásul semleges pályán, egyetlen mérkőzésen dől el a feljutás, ahol adott esetben az egyik csapatban játszhat mondjuk 5-6 légiós, a másikban meg egy sem. Ez a szabályváltozás ezt a különbséget is egy kicsit egyensúlyozná. Szóval több szempontból is lenne létjogosultsága. Mindemellett a fiatalok szerepeltetésére vonatkozó szabály továbbra sem teljesen egyértelmű számomra:
ha már profi csapatokról beszélünk, akkor ne egy kvóta döntse el, hogy ki van a pályán. Ha adott helyzetben egy 35 éves futballista jobb teljesítményt nyújt, mint egy 18 éves, akkor játsszon ő. Szerintem ez egy amolyan "nesze semmi, fogd meg jól" szabály.
- Lehet persze mondani egy-két ellenpéldát, de azt is látjuk, hogy a játékosok 90%-a abban a pillanatban kikopik a kezdőcsapatból, amint már nem esik bele a fiatalszabály korhatárába. Aki viszont kiemelkedő képességű, jó játékos, az szerintem amúgy is kivívja a helyét a csapatában. Valószínűleg nálunk Szabó Márkó akkor is játszana, ha éppen nem 18 éves lenne, és más kluboknál is biztosan vannak olyan fiatalok, akik erre alkalmasak, és beverekszik magukat a kezdőbe. Ezen kívül is lehetne még sorolni jó néhány dolgot - akár a versenykiírásban, akár más szabályzatokban -, ami felett már eljárt az idő, és amelyeken frissíteni vagy változtatni kellene, mert előrelépést jelenthetnének.
Többek között bízom benne, hogy egyszer majd az NB II-es csapatok is saját maguk dönthetik el, mikor játsszák a hazai pályás mérkőzéseiket. Hiszen helyben ők tudják a legjobban, hogy melyik az az időpont, amikor a legtöbb szurkoló ki tud látogatni a meccsre.
Az előző szezonban a másodosztályú klubok létrehoztak egy érdekképviseletet, és több egyeztetés is zajlott épp az ilyesmi - bajnokságot érintő - kérdésekről.
- Tavaly ezek az egyeztetések még nem igazán hoztak eredményeket - bízom benne, hogy idén sikerül előrelépni néhány fontos kérdésben. Jelenleg a hivatalos játéknapok továbbra is vasárnapra vannak kiírva, de tudomásom szerint ennek felülvizsgálata napirenden van. Személy szerint azt tartanám ideálisnak, ha a hazai csapatok nagyobb mozgásteret kapnának a mérkőzések időpontjának meghatározásában. Csak mondok egy példát itt Győrön belül, hogy mennyi mindenre kellene figyelnünk. Amikor a tévés meccsek közvetítési rendjét kialakítják, az nyilván sokkal később derül ki, mint ahogy mi leadjuk a menetrendi tervezetünket. Figyelnünk kell arra, hogy az ETO-val ne játsszunk egy időben, de még azzal is kalkulálni kell, hogy ha az ETO mondjuk idegenben játszik egy tévés meccset - például Nyíregyházán vasárnap hat órakor -, akkor nekünk sem jó, ha vasárnap hatkor játszunk itthon, mert az emberek a tévében őket nézik, és két meccset egyszerre nem tudnak követni. Ráadásul itt van nekünk a világ egyik legjobb női kézilabdacsapata is, az ő mérkőzéseik - akár élőben a csarnokban, akár a televízióban - szintén programot jelentenek a sportrajongóknak, így ezt is jó lenne elkerülni. Ezenkívül ott vannak a megyei, környékbeli csapatok mérkőzései is; az onnan érkező futballbarátokból, amatőr játékosokból, edzőkből áll össze a mi szurkolótáborunk is, tehát erre a szempontra is figyelemmel kell lenni. Elég sok összetevő van, de nyilván helyben látja mindenki a legjobban, hogy melyik az a leginkább eladható időpont, amikor a legtöbben ki jönnek egy-egy mérkőzésre - éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a döntési lehetőséget vissza kellene adni a kluboknak.
Kinevezték az NB II-es bizottság új elnökét - hivatalos
Volt egy olyan időszak Győrben, amikor a Gyirmót volt a stabilabb, kiszámíthatóbb klub a térségben, az ETO pedig kereste önmagát. Most, hogy látod a városi erőviszonyokat?
- Győrben mindig az ETO volt, van és lesz az első számú futballklub. Ha csak azt nézzük, hogy az ETO-t 1904-ben alapították, míg a Gyirmótot 1993-ban, már ebből is látszik a két egyesület eltérő történelmi háttere. Az ETO három olimpiai bajnok játékost adott, ötszörös magyar bajnok, kupagyőztes és Szuperkupa-győztes klub, jelentős nemzetközi szereplésekkel a háta mögött. Elég csak a Benfica elleni BEK-elődöntőre gondolni, amikor hetvenezer néző előtt játszott a csapat. Világbajnokságokon szereplő futballistákat, gólkirályokat adott a magyar labdarúgásnak, így nemcsak Győr, hanem az egész ország egyik legjelentősebb futballbázisáról beszélhetünk. Ez akkor sem változott meg, amikor az ETO kizárása után a Gyirmót szerepelt sikeresen és magasabb osztályban játszott. A klubok hagyományait és történelmi súlyát tekintve akkor is egyértelmű volt a helyzet, ezt szerintem mindenki így látta Gyirmóton is. Úgy gondolom, a jövőben sem lesz másként. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy két külön klubról beszélünk. A jó kapcsolat és az együttműködés ellenére az ETO a saját útját járja, ahogy a Gyirmót is a sajátját. A két klub között talán az egyik legnagyobb különbség, hogy az ETO-nak hagyományosan szurkolótábora van, míg a Gyirmótnak inkább szimpatizánsai. A nézőszám természetesen mindkét oldalon nagyban függ az eredményességtől és az osztálybesorolástól: ha jól szerepel egy csapat, többen látogatják a mérkőzéseit, ha kevésbé sikeres, akkor kevesebben. Érdekes különbség az is, hogy az ETO-nak a története során nem volt győri többségi tulajdonosa, míg a Gyirmótnál ez mindig helyi kötődésű volt. Ami viszont a legfontosabb: a két klub békében megfér egymás mellett. Gyirmóton természetes, hogy mindenki szurkol az ETO-nak, amikor nemzetközi vagy bajnoki mérkőzést játszik, és tudom, hogy az ETO szurkolói között is sokan szimpatizálnak a Gyirmóttal. Ez a kapcsolat szerintem jól működik, és a városon belül sem okoz problémát.
