Bognár György, a Paks vezetőedzője, illetve fia, Bognár István, az MTK játékosa volt az M4 Sport Góóól2! című műsorának vendége azt követően, hogy múlt pénteken, az NB I 27. fordulójában ellenfélként találkoztak egymással, és végül a tolnaiak nyertek 2-1-re.
– Ritkán beszélünk futballról, főleg, ha egymás ellen játszunk, de a vasárnap délelőttöt az unokákkal töltöttük, így ezúttal kiveséztük a meccset – mondta az M4 Sport stúdiójában Bognár György.
Fia, Bognár István – akit Stefinek becéz – ugyan betalált a mérkőzésen, de ez végül nem ért pontot, így természetesen ő a csalódottabb az eredmény miatt.
– Ez most nem esett jól – kezdte az MTK középpályása. – Két nappal később beszéltük át a történteket, addigra már megnyugodtam. Azért én is jobban viselem a vereségeket, régebben ilyenkor nem lehetett hozzám szólni. Ismerjük apukámat, bármit mondok neki, valószínűleg nem fogadja el, főleg, egy győztes meccs után.
A paksiak trénere erre viccesen felhúzta a szemöldökét, szerinte azért meg lehet győzni észérvekkel, még ha lassan is megy. Hozzátette, külön nem kellett felkészítenie játékosait fia erősségeire, aki több paksival együtt játszott korábban, úgyhogy jól ismerik.
– Magasan próbáltunk letámadni, mert fekszik nekünk az MTK passzív labdajáratása. Amikor négy belső középpályással játszottunk kevés területe volt Stefinek, de amikor váltottunk két csatárra, több területe lett. Nagyobb rizikót vállaltunk ezzel, lőtt is egy gólt, meg volt egy jó labdája a végén, de ezt bekalkuláltuk.
Leszögezte, a mérkőzés közben nem tudott annak örülni, hogy a fia gólt lőtt, hiszen ellenük tette.
– Persze, mérges voltam, hogy ennyi lehetőség után Stefi betalált, és 1–1 volt az állás. A meccs után már örültem neki, hogy gólt szerzett, de közben csak az járt a fejemben, hogy a Paks nyerjen – vallotta meg, majd hozzátette, már a bajnokság kezdete előtt is úgy gondolta, hogy a Paks előrébb végez majd, mint az MTK.
Bár karácsonykor még Stefiék előttünk álltak, már akkor is mondtam neki telefonon: azt azért ne hidd, hogy tavasszal nem előzünk meg titeket.
Bognár István elismerte, a Paks jelenleg még előttük jár, de sokat fejlődtek az előző idényhez képest, a negyedik helyen állnak az NB I-ben, és ezzel, ha a Magyar Kupában úgy alakulnak a dolgok, akár a nemzetközi kupaszereplést is el lehet érni.
Mint Bognár György elmondta, az eddigi nagyszerű tavaszi szereplésük, az, hogy a ligában a 3. helyen állnak, míg a kupában van esélyük a címvédésre, annak is köszönhető, hogy jelentősen megerősítették a keretüket a téli átigazolási időszakban.
– Haraszti Zsolt ügyvezetővel az átigazolások 95 százalékában egy hullámhosszon vagyunk, csak elvétve volt egy-két játékos, akinek megszerzésében nem értettünk egyet – azoktól általában el is állunk.
Az M4 Sport stúdiójában egy kvízzel is készültek Bognáréknak – István jobbnak bizonyult –, ennek kapcsán feljött a nyilatkozatok témaköre. A paksiak sikeredzője úgy véli: „sok olyan dolog van, amit inkább csak az öltözőben mond el az ember, de megtanultam, hogy olyat nem tudok mondani, ami mindenkinek tetszik, ezért azt mondom, amit gondolok.”
Bognár György edzőként 44 NB I-es bajnokin a fiának is dirigált, a közös munkáról ezt mondta:
Szerettem vele dolgozni, mert olyat tud a futballban, amit ma már kevesen – hozzá hasonló utolsó passzokat nem nagyon adnak játékosokat, csak elvétve. Amíg az edzője voltam, a magánéletben soha nem beszéltünk fociról, mindig mindenről az öltözőben egyeztettünk.
Bognár István hozzátette, az elején félt a közös munkától, de végül nagyon jól sikerült. Abból például soha nem volt probléma, amikor lecserélte az édesapja.
Bognár György filozófiája is szóba került: e szerint nem eredményben, hanem játékszituációkban kell gondolkodni. Ezért van az, hogy hiába vezetnek mondjuk 5–0-ra, ha van előttük terület, helyzetet tudnak kialakítani, akkor előretörnek, az eredménytől függetlenül.
– A profi futballban egy edzőnek el kell számolnia az eredménnyel, ezért azt el tudom fogadni, ha az utolsó öt percben tördeled a játékot, de 85 percig ezt nem engedheted meg.
A beszélgetés végén Hajdú B. István arról kérdezte a Tolna vármegyeiek trénerét, elképzelhető-e a jövőben, hogy – akár önszántából, akár rajta kívül álló okok miatt – távozik Paksról?
– Bármikor előfordulhat, hogy megköszönik a munkád, erre fel vagyok készülve. A magam részéről, mondtam már igent másik csapatnak, hiszen az MTK-hoz érzelmi alapon aláírtam, de két-három hónap után nem éreztem magam annyira jól – tényleg közös megegyezés volt, hogy szerződést bontottunk. Jó helyen vagyok Pakson, nem vágyom máshová. Nem akarok több pénzért máshol edzősködni, jól érzem magam, mindig egyéves szerződést írunk alá. Ha megy, úgyis hosszabbítunk, ha nem, akkor felállok, és elmegyek.
