A Kecskemét saját nevelésű védője, Szalai Gábor a téli átigazolási időszakban igazolt a svájci élvonalba, ahol azóta alapemberré vált a Lausanne színeiben. A magyar válogatott játékos a klubhonlapnak nyilatkozott a svájci beilleszkedéséről, a Kecskemétről és a nemzeti csapatról is.
A svájci beilleszkedésről, a légióséletről
– Volt korábban egy kisebb sérülés a vádlimban, de szerencsére már jól vagyok. Nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy azért nem volt könnyű. Itt vagyok viszont már közel öt hónapja, megszoktam a légkört és az ország hangulatát, hétköznapjait, így abszolút rendben vagyok. Szerencsére a pozitív dolgokat kellett megszoknom. Ami feltűnő, hogy az emberek nagyon nyugodtak, kedvesek, segítőkészek. Akár a boltba megyek be, akár a forgalomban közlekedek, ez rám is jó hatással van - kezdte Szalai a KTE megkeresésére.
– Szerencsére nagyon sok mindent fel tudtam fedezni, sok programon vettünk részt a családdal, barátokkal, akik meglátogattak. A város gyönyörű, a genfi tó partján helyezkedik el, úgyhogy tényleg olyan, mintha minden nap nyaralnék ilyen szempontból. Ehhez kell a csapat is, hogy jól érezzem magam. Az eleje természetesen nehéz volt, sosem könnyű egy új légkörbe bekerülni, pláne, ha külföldre igazol az ember. Nagyrészt viszont a csapattagok már az első naptól segítőkészek voltak, itt a stáb minden tagját is kiemelhetem, a mai napig mindenben tudnak és akarnak is segíteni. Ez megkönnyítette a dolgom.
Nagyrészt légiósok vannak nálunk, de akadnak természetesen svájci játékosok is. A csapatban a fő nyelv a francia, a játékosok nagy része vagy Franciaországból is érkezett, vagy olyan helyről, ahol beszélik a nyelvet. Ilyen szempontból nem volt könnyű a dolgom, de a sokszínű kultúra megkönnyíti a beilleszkedést.
A klub filozófiájáról
– Amit kiemeltek nekem is, illetve ezt is látom, hogy szeretnek fiatal játékosokkal dolgozni, időt és energiát fektetni a fejlesztésükbe. A cél az, hogy aztán idővel egy nagyobb profittal, erősebb bajnokságba adják őket tovább - tette hozzá a 23 éves védő, akit arról is kérdeztek, van-e átjárás a Lausanne és a Nice, vagy a Manchester United között amiatt, hogy mindegyik klub Sir Jim Ratcliffe érdekeltségi körébe tartozik.
– Van átjárás. A Nice-ből is van kölcsönjátékos itt, illetve fordítva is történt már klubváltás. A Manchester United egy teljesen más kategória, de a francia élvonal innen egy jó lépés lehet mindenkinek.
Ludovic Magnin vezetőedzőről
– Ő (Magnin - a szerk.) egy legenda Svájcban, ezt nyugodtan kimondhatjuk. Nehéz megfogalmazni azt, hogy milyen típusú edző, eleinte én is kicsit nehezen igazodtam ki még, de mostanra tudom, hogyan kell viszonyulnom hozzá. Az edzéseken szigorú, de a pályán kívül meg lehet vele találni a közös hangot.
A svájci ligáról
– Vannak olyan klubok Svájcban, melyek a Bajnokok Ligájában is letették a névjegyüket. Sokkal gyorsabbnak mondanám a bajnokságot, direktebb a játék is. Ezáltal más a gondolkodás, nehéz ilyen szempontból összehasonlítani a magyarral. Nem is szeretném, mindkettőnek megvannak a maga erősségei, de összességében ez egy előrelépés volt nekem. Amikor megérkeztem, nem volt jó passzban a csapat. Abból az elég nagy mélypontból viszont szerencsére kijöttünk, most ott tartunk, hogyha lenne még az alapszakaszból pár forduló, akkor a felsőházat is megcélozhattuk volna. Egy forduló van már csak, utána kezdődik számunkra az alsóház, ott egy mérkőzést játszunk még a riválisokkal. Az utolsó kiesik, az utolsó előtti osztályozót vívhat a másodosztály másodikjával. Kisebb meglepetésre ezen a helyen most a Grasshopper áll. Ők tíz pontra vannak tőlünk, matematikailag tehát még nem maradtunk bent, de ez biztos előny.
Kecskemétről
– Folyamatosan követem a meccseket, szerencsére a sorsolásunk is úgy alakult, hogy a 90 százalékát nézni is tudtam. A mai napig több játékossal és stábtaggal folyamatosan tartom a kapcsolatot. Nagyon képben vagyok, ugyanúgy szurkolok a csapatnak, mint korábban bármikor. Egyszer sikerült hazajutnom eddig egy bajnokira, a Ferencváros ellenire. Sajnos akkor nem sikerült pontot szerezni idegenben, de jó volt találkozni a játékosokkal, vezetőséggel, stábtagokkal, így mindenképpen jó élmény volt azért nekem - tette hozzá Szalai, kiemelve, hogy továbbra is tudja tartani (online) a Szabó Alexszel közös rituáléját, miszerint minden meccs előtt együtt kávéznak.
A magyar válogatottról
- A meghívó esetén pedig az edzéseken is meg kell mutatni, hogy mit tudok. Sok munka vár még rám.
Tisztában vagyok vele, hogy a következő alkalommal akár az Eb-részvételről is dönthet a kapitány, de nem foglalkozom ezzel többet, mint amennyit kell.
- Nem szabad túl sokat agyalni ilyesmiken, mert az nem tesz jót egy játékos teljesítményének. Egyszerűen teszem a dolgom addig is, hogy megkapjam a meghívót. Nagyon örülni fogok természetesen, ha ez így lesz.
