A PSG elleni vereségről
– Soha nem könnyű egy olyan héten dolgozni, amely egy vereséggel indult, de mindenki ki tudta szellőztetni a fejét, újra munkához láttunk, és már az első edzés után éreztük, hogy rendben leszünk – kezdte Nego a klubhonlapnak adott interjúját. – Beszélhetünk állóképességről is, igazi harcos mentalitás is jellemző ránk. Ez nagyon fontos! Ha elbuksz, fel kell tudnod állni, nincs idő a sajnálkozásra. Ki kell javítani a hibákat – és így lehet előrelépni.
Láttunk pozitív jeleket. Igen, az ellenfél a PSG volt, de ha kicsit pontosabbak vagyunk technikailag és koncentráltabbak védekezésben, akár többet is kihozhattunk volna a meccsből. Van bennünk egy kis hiányérzet.
A Monaco a következő ellenfél
– Ez is nagy meccs lesz, igazi rangadó a Ligue 1-ben számunkra. Úgy fogjuk fel, mint egy döntőt – mert az is. A Monaco mindenki számára ismert: egyike a bajnokság, és akár Európa nagycsapatainak is. Ezekért a mérkőzésekért élünk – folytatta Nego, akinek felvetették, hogy az őszi meccsen közel voltak a meglepetéshez Monacoban, lehet-e abból építkezni. – Igen, ahogy az elmúlt hetek jó teljesítményeiből is. A Rennes elleni meccs után világosan láttuk és meg is beszéltük, hogy mind labdával, mind labda nélkül voltak hibáink. Ezeken dolgoztunk. A Monacónak is vannak gyenge pontjai, ezeket kell kihasználnunk.
Nego és Rassoul Ndiaye az egyetlen mezőnyjátékosok, akik minden tétmeccsen szerepeltek 2025-ben a Le Havre-ban
– Hálás vagyok a csapattársaimnak, a stábnak és főleg az edzőnek a bizalomért. A dolgom az, hogy ezt a bizalmat nap mint nap megháláljam. Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset (nevet). De jó értelemben! A csapattársaim tudják, hogy néha "idegesítő" vagyok, de a cél mindig az összetartás, a családi légkör megőrzése, még a nehezebb időszakokban is – folytatta a magyar válogatott játékos, akitől megkérdezték, hogy a tapasztalata miatt vezérszerepet is vállal-e az öltözőben. – Igen, amikor kell, szólok. De nem játszom az „öreg bölcs” szerepét. Nagyon fiatal csapatunk van, de sokat értek az elmúlt években. Most már könnyebb a dolgunk együtt.
Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Angliában, Magyarországon is játszott. Mi a legszebb emléke?
– Gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy a legmagasabb szinten játsszak. Ez teljesült! A Ligue 1-es bemutatkozásom (2023. augusztus 13-án a Montpellier ellen) örök emlék marad. Nagyon büszke vagyok rá, hálás vagyok a klubnak – válaszolta a szélső, majd a hosszú karrier titkára is kíváncsi volt a klubhonlap újságírója. – Egészséges életmód, és egy csodás család a háttérben. A feleségem rengeteg mindent levesz a vállamról – nagyon fontos a jó háttér.
Volt-e olyan edző vagy csapattárs, aki különösen nagy hatással volt rá?
Egy angliai edzőm a Charltonnál alig járt ki az edzésekre – mindent a stábjára bízott. A játékosok közül a szerb Danko Lazovic volt különleges: 36-37 évesen is elképesztő energiával játszott, kíméletlenül küzdött, de civilben egy igazi angyal volt
– emlékezett vissza a fehérvári évekre Nego, majd a válogatottal kapcsolatban megemlítette, hogy óriási megtiszteltetés számára a magyar nemzeti együttes, a válogatott számára a második otthon.
Mit csinál szabadidejében?
– Nagyon családcentrikus vagyok. A gyerekeimmel, a feleségemmel töltöm az időt. Sportok közül a kosárlabdát és a teniszt is követem, főleg visszanézve, mert élőben későn vannak a meccsek – válaszolta Nego, majd a gyerekkori példaképeit is elárulta. – Ronaldinho és Cafu. Ronaldinhót öröm volt nézni, még akkor is, ha nem próbáltam utánozni.
Ha találkozhatna egy bajnokkal, kivel találkozna?
– Novak Djokovicot már láttam, de szívesen beszélnék vele arról, hogyan tud ennyi éven át a csúcson maradni.
Gondol már a visszavonulás utáni életre?
– Őszintén? Nem igazán! (nevet) A feleségem már emlegeti, de még nem érzem aktuálisnak. Talán maradok a futballban, de inkább stábtagként, nem vezetőedzőként – az nagyon kemény szakma. De sose mondd, hogy soha!
