Az AIK Stockholm vezetőedzője, Mikkjal Thomassen nem használta kifogásként a kiesésre a győri pálya állapotát, de azt elismerte, hogy nem volt könnyű játszani ilyen talajon. A svédek szakembere kétgólos vereség után kapott kérdést arról, hogyan hatott mindez csapata játékára.
– Nehéz megmondani, de ez mindkét csapatot érintette. Egy ilyen pálya megnehezíti a labda kontrollálását. Az ellenfelünk bocsánatot kért a pályáért, de néha ilyen az élet, ők sem akarták, hogy ilyen legyen a talaj, ezen kellett játszanunk. Teljesen lehetetlen megmondani, hogy egy jobb pályán hogyan alakult volna a mérkőzés, de ez semmiképp sem lesz kifogás – idézi Thomassent az Ekspressen.
De akkor min úszott el a továbbjutás?
– Nehéz a lefújás után rögtön reagálni, meg kell néznem a meccset. Az első benyomásom, hogy nem úgy kezdtünk, ahogyan kellett volna: passzívak voltunk, nem uraltuk a középpályát, a lecsorgó labdát rendre elveszítettük. Jobbak lettünk tizenöt perc után, de olyan helyzetből kaptunk gólt, amelyből nem szoktunk, egyedül hagytunk egy játékost a tizenhatoson belül. A második félidőben átvettük az uralmat a pályán, nagyobb intenzitással játszottunk, harcoltunk – mondta a vezetőedző, majd az nso.hu szerint a balszerencsés pillanatokra is kitért. – Kaptunk egy tizenegyest, amit kihagytunk, előtte nem adták meg a gólt, öngólt is vétettünk. Ugyanakkor nem érzem ezt igazságtalannak. Ilyen a futball, néha veled, néha ellened vannak ezek a tényezők. Több gólt is szerezhettünk volna a két meccsen, és nehéz elfogadni, ami történt, de semmiképpen sem keresek kifogásokat. Otthon mindenesetre jobb eredményt is elérhettünk volna.
A Paks nagyon közel állt ahhoz a mérkőzés során, hogy 0-3-ról kiegyenlítse a párharc állását, de végül az utolsó pillanatokban szerzett góllal az ukránok csak egygólos vereséget szenvedtek. Mindenesetre azért a Zsitomir vezetőedzőjének volt néhány nehéz momentuma a kispadon.
– Valószínűleg ma sokkal több ősz hajszálam lett, nagyon nehéz mérkőzés volt, de most meg kell ünnepelnünk, hogy továbbjutottunk a következő fordulóba. Meg kell jegyezni, hogy ez két különböző mérkőzés volt. Mondjuk úgy, ez egy jó példa a jövőre nézve, hogy két mérkőzésen keresztül kell küzdeni, és ma a Paks megmutatta nekünk, hogy a végsőkig tartó küzdelem megéri a fáradtságot. Vár ránk a Fiorentina, egy nagy nevű ellenfél, amely az elmúlt három évben, ha nem tévedek, kétszer volt döntőben, és egyszer elődöntőben. Valószínűleg a legerősebb ellenfél, aki csak jöhetett, de mondjuk úgy, ez is a tapasztalatunk része, és mentálisan jobbnak kell lennünk. Úgy kell hozzáállnunk ehhez a párharchoz, hogy ők a favoritok, de még egyszer megismétlem, a Paks példája is mutatja: két mérkőzés van – nyilatkozta Ruszlan Rotan a Zsitomir hivatalos oldalának. – Mindegyik mérkőzés kilencven perc, vagy akár több is, ha hosszabbítás vagy tizenegyespárbaj lesz. És senkitől nem szabad félni, bármilyen állásnál a végsőkig kell játszani. És ha papíron a Fiorentina egyértelmű favoritnak tűnik is, mentálisan úgy kell hozzáállnunk, hogy ne féljünk ettől a nagy nevű ellenféltől, hanem játsszuk a saját játékunkat. Mert ma, ami a játékunkat illeti, valószínűleg a legnagyobb probléma az volt, hogy amíg az első mérkőzésen mi voltunk azok, akik a párharcok után felszedtük a lecsorgó labdákat, jól helyezkedtünk, előrefelé játszottunk, addig most sajnos ez nem sikerült. Ma ugyan megszereztünk néhány labdát, de gyorsan el is adtuk és ezzel folyamatosan pozíciós játékot teremtettünk az ellenfélnek, ahol ők le tudtak minket támadni, egy az egyes helyzetekbe kényszeríteni, és így mi magunk okoztunk magunknak problémát.
