A Diósgyőri VTK-ból az elmúlt héten távozó Asmir Suljic a büntető.com-nak adott hosszabb interjújában többek között beszélt arról, hogy számára mindig is csak az számított, hogy élvezze a focit., akkor állt tovább, amikor már nem érezte jól magát az aktuális klubjában.

– Sok pénzt vesztettem a karrieremben azért, mert szinte gondolkodás nélkül eligazoltam, ha nem éreztem már jól magam az adott csapatban. Nem a pénz motiválta a lépéseimet. A Diósgyőrtől is azért voltam kénytelen elköszönni, mert a kialakult helyzet miatt nem éreztem jól magam. Ha csak a pénz érdekelne, maradtam volna. Amúgy pedig, ha azelőtt is csak a pénz navigált volna az utamon, most biztos úgy érezném, elveszett tíz év az életemből. Hogy mennyivel jobb lett volna, ha valahol ott játszom, ahol minden nap örömömet lelem a futballban. Nem kell szerencsére emiatt sopánkodnom. A futball után is valami olyannal tervezek foglalkozni, amit szeretek – mondta a magyar állampolgársággal is rendelkező játékos, majd hozzátette, korábban az Újpestet sem a pénz miatt hagyta el. – Boszniában három évig havi ötszáz eurót kerestem, Újpesten ennél jócskán többet, és kétségtelen, hogy a Vidiben annál is többet, de nem az motivált, hanem az esély, hogy bajnokságot nyerjek, hogy még magasabb szinten játsszam. Amúgy pedig épp a szintlépést szem előtt tartva úgy volt, a Lech Poznanba szerződöm Újpestről, Lengyelországban akartam folytatni a pályafutásomat, de a két klub között adódott valami probléma, azután jött lehetőségként a Fehérvár. És ha csak az anyagiakat tartom szem előtt, sosem igazolok el Fehérvárról, mert az Olimpijában sem kerestem később többet, ahogy a Wislában sem lett volna nagyobb fizetésem.

De bármennyire is jól éreztem magam a Vidiben, Danko Lazoviccsal akadtak problémáim, én húztam a rövidebbet. Az edző meg úgy döntött, nekem kell mennem.

Nem találtuk meg a közös hangot. Lazovics kulcsfigurának számított az öltözőben, de nem csak velem került összetűzésbe. Kovács Zoltán vitt Fehérvárra, vele ma is kiváló a kapcsolatom, Marko Nikolics viszont azt kérte tőle, küldjön el.

Suljic az üggyel kapcsolatban még megjegyezte, azt nem jelentené ki, hogy Lazovics volt a főnök a Vidiben, mert az nem lenne igaz, ugyanakkor úgy emlékszik vissza, hogy sokan nem jöttek ki vele. A diósgyőri távozásáról azt mondta, amikor Kondás Elemér személyében új vezetőedző lett,  mindjárt az elején érezte, hogy nem felel meg neki.

– Már akkor jeleztem a sportigazgatónak, valamit nem bír bennem. De a futballban van ilyen, előfordul, hogy egy edzőnek más típusú játékosra van szüksége, hogy a stílusom nem egyezik az elképzeléseivel, ezt el kell fogadni. Nem haragszom én senkire, de nem akartam minden hónapban felvenni a fizetésem úgy, hogy nem játszom. Lehet még három-négy jó évem a futballban, szeretném élvezni azt, ami még hátravan.

A szezon második felében ráadásul Kondás Elemért igazolták az eredmények, úgyhogy pláne nincs miért berzenkednem. S bár a klub nem akart elküldeni, én nem akartam ilyen körülmények közt maradni.

Kértem, bontsuk fel a szerződésem, ez lesz mindenkinek a legjobb. Nem akartam elhagyni Magyarországot, de a futball már csak ilyen kiszámíthatatlan – Suljic azt is megjegyezte, hogy próbált erről beszélni Kondással is, aki viszont soha nem mondta el, mi igazából a gond. – Azt mondta, nincs velem problémája, és gondolom, hogy valóban nem utált, nem is vitáztunk soha. Egyszerűen nem volt rám szüksége. Én azonban játszani akartam, mindenkinek úgy volt hát a legjobb, ha elválnak útjaink. 

Suljic egy másik kérdésre válaszolva kiemelte,  egyáltalán nem gondolja, hogy nehéz lenne őt kezelni, egy valami bántja, az igazságtalanság.

– Ha azt érzem, valaki nem fair, arra reagálok. De ha őszinték velem az emberek, nincs baj. Nincs is másra szükségem, csak az őszinte szóra. Amikor Horváth Ferenc lett a Vidi edzője, rendre kezdtem, de sorozatban rosszul játszottam. Egy nap odaállt elém: „Szulke, hiszek benned, de szarul játszol. Egy időre le kell ültesselek a padra, és ha majd azt látom, újra formába lendültél, visszaraklak a kezdőbe”. Eltelt három meccs, és újra a kezdőcsapatban szerepelhettem. Őszinteségre van mindössze szükségem, és azt meghálálom. Mert amúgy nincs velem baj, nem vagyok rossz arc. Ezt szerintem mindenki megerősítheti. Még Kondás Elemér is azt mondaná, Suljic nem rossz ember. Mindig is kedveltek a körülöttem lévők, a csapataimban rendre én számítottam a mókamesternek – folytatta a 30 éves támadó.

Suljic azt is beismerte, hogy természetesen nem volt oda mindegyik edzőjéért, a Vidinél például Henning Berggel nem működött a kettejük közti kommunikáció, a tréner ridegebb stílusa neki nem igazán imponált. A jövőjével kapcsolatban elmondta, napok kérdése és eldől a sorsa, mehetne Dél-Koreába, Japánba vagy Kazahsztánba sok pénzt keresni, de nem hiszi, hogy ez boldoggá tenné. Hozzátette, a következő klubja kiválasztásakor is aszerint dönt, amit a szíve diktál, azt pedig szinte biztosra vette, hogy a következő csapata nem magyar lesz.

Ezért nem igazolhat az NB I-be az egyik legjobb román csatár – a háttér