George F. Hemingway kedden reggel kemény kijelentéseket is téve, őszintén beszélt arról, miért kellett Marco Rossinak távoznia a Honvédtól és hogy miért nincs esély arra, hogy az olasz tréner visszatérjen Dunaszerdahelyről Kispestre.

A piros-feketék tulajdonosa úgy fogalmazott, hogy bár szakmailag nem volt kifogása Rossi munkája ellen, sőt, elégedett volt vele és marasztalta is volna tavasszal a trénert, már a bajnoki cím megnyerése előtt,  az “ahogy elment a több pénzért, az nem volt gusztusos”.

Marco Rossit már hazájában, Olaszországban érte el a csakfoci.hu és a szakember reagált az elhangzottakra.

Amikor először hallottam, olvastam, mit mondott, először arra gondoltam, ez válaszra sem méltó. Ugyanakkor azt sem hagyhatom, hogy azt beszéljen rólam, azt csináljon, amit csak akar, ráadásul ebben a stílusban. Egyszerűen röhejes, amiket beszélt, erre reagálnom kell – mondta honlapunknak a magyar bajnok edző, aki a 4. helyen telel a DAC-cal a szlovák ligában.

“Marco megsértődött, mert nem hosszabbítani akart, hanem több pénzt”

Először is, amit arról mondott, hogy a pénz miatt hagytam ott a Honvédot. Az egyetlen igaz mondat, amit elmondott, az az, hogy valóban februárban kezdtünk el beszélni a szerződéshosszabbításomról. Na, nem vele, hanem Gács Pál ügyvezetővel.

Ő ugyanazokkal a feltételekkel, fizetéssel ajánlott nekem új szerződést, amivel az előző két idényt is végigdolgoztuk. Én ezt tiszteletlennek éreztem annak  tükrében, amit a klubért tettünk, amennyi pénzt Hemingway úrnak kerestünk.

Azok után, hogy harmadikok lettünk a bajnokságban, majd megjártuk Európát is, majd a visszatérésünk után egy, a tabella alján álló, a kiesés által fenyegetett csapatot bent tartottunk. Emlékszem, meg is kérdezték tőlem, amikor visszajöttem, hogy megőrültem-e. Majd ezek után az élvonalban maradtunk, az előző idényben pedig harcoltunk és meg is nyertük a bajnoki címet, 24 év után. Ehhez képest a Gács Pálon keresztül hozzám eljuttatott ajánlat rendkívül tiszteletlen volt az én, a stábom, és a csapat elvégzett munkájával szemben is. De így is tovább dolgoztunk tavasszal, méghozzá sikerrel.

Később, márciusban vagy májusban sem kívántak emelni az ajánlaton, maradt az összeg, de én nem is a pénzről próbáltam velük beszélni soha, hanem arról, hogy hogyan építhetnénk tovább a Honvédot. De arra sem kaptam garanciát egyáltalán, hogy legalább a legjobb játékosokat megpróbáljuk majd megtartani. Mindig az volt a válasz, hogy ha kapunk egy megfelelő ajánlatot például Lanzafaméért vagy Eppelért, akkor eladjuk őket. Ezt a tulajdonos szemszögéből meg is értem, de amikor mondtam, hogy ha így lesz, akkor a fiatalokkal még nem lehetünk versenyképesek. Erre megint jött a „miénk a legjobb akadémia” szöveggel. Az igazság az, hogy valami megtört közöttünk, nem éreztem a lojalitást, a tiszteletet az irányomban.

Azt kaptam a végén, amit sokan megkaptak tőle a klubnál…hadd tegyem hozzá, ha valaha is a pénz érdekelt volna, soha nem jöttem volna Magyarországra.

“Hisztizett, hogy nem akar itt maradni ezért meg azért”

Én próbáltam minden egyes beszélgetésünk során elmondani Hemingway úrnak, hogy a fiatalok többsége nem áll készen az NB I-re, de ő egyre csak azt szajkózta, hogy a „miénk a legjobb akadémia az országban”, és hogy igenis tegyem be a fiatalokat a pénz, az MLSZ-előírás miatt. Ehhez képest van der Meer-nek nagyjából 20 nap után már megengedte, hogy csak egy fiatal legyen a csapatban…egyszer volt olyan, még a Mezőkövesd ellen, 5-1-re megnyert bajnoki előtt, hogy ebbe nálam is beleegyezett, akkor is – ha jól emlékszem – Koszta és Zsótér sérülése miatt. Akkor 30 meccs után jártunk, amelyeken mindig két fiatal volt a pályán. Mert Hemingway ragaszkodott hozzá, hogy legyen meg a fiatal-pénz.

Sok hazugság hangzott el a nyilatkozatában, például az 5 ezer eurós fizetési sapka. Biztosan tudom, hogy van, aki ennél jóval többet keres, mint ahogy Erik van der Meer is magasabb összeget tehetett el havonta. Nekem 5 ezret ajánlott.

“Aztán elment egy szlovák faluba edzőnek”

Ennél is mélyebbre ment, amikor és ahogyan Dunaszerdahelyről beszélt. Nyilván nem a város miatt választottam a DAC-ot, tisztában vagyok azzal, hogy az életminőség más, mint mondjuk Budapesten. De egy futballedző nem a város miatt dönt egy csapat mellett, hanem sokkal inkább a projekt, a lehetőségek, a körülmények miatt. Én egy teljesen normális életet élek, engem Budapesten sem láthattak az éjszakában soha. Az én életstílusomnak teljesen megfelelt volna Dunaszerdahely is, csak a családom miatt döntöttem úgy, hogy nem ott, hanem Pozsonyban lakom majd.

A DAC-nál komoly lehetőségek, remek jövőkép van, biztos vagyok benne, hogy sokra fogják majd vinni, velem vagy nélkülem, de így lesz. Sajnos – és ezt mondom úgy, hogy minden tiszteletem a Honvédé – ez Hemingway úr csapatánál nem biztos, hogy így lesz…

DUDÁS GÁBOR