A bundesliga.com-nak adott Szoboszlai Dominik-interjúból idézünk az alábbiakban, témakörök szerint.

A Borussia Dortmund jelenlegi edzője, Marco Rose komoly szerepet játszott abban, hogy ott tart, ahol

Amikor az osztrák FC Lieferingben (a Salzburg másodosztályú fiókcsapatában – a szerk.) szerepeltem, ő volt a vezetőedző és ő adott helyet nekem az első csapatban. 16 évesen azt gondoltam, elég, amit csinálok azért, hogy játszhassak, megvoltak a góljaim, gólpasszaim, úgy voltam vele, hogy miért kellene ennél több.

Ő volt az, aki rádöbbentett arra, hogy változtatnom kell a hozzáállásomon, hogy mindig van hová előrelépni, hogy keményen kell dolgozni azért, hogy a csapatba kerülhess. 16 évesen persze azt gondoltam, nem kedvel engem és nem akarja, hogy játsszak, de aztán rájöttem, hogy valójában semmi baja nincs velem, egyszerűen csak tudta, hogy sokkal többre vagyok képes annál, amit mutattam.

Ezért is vagyok hálás neki, mert ha nem így áll hozzám, azt hittem volna, megfelelő úton járok. Volt egyszer egy hosszú beszélgetésünk, onnantól kezdve bíztam meg benne teljesen, onnantól kezdve én voltam, aki először érkezett az edzésre és az is, aki utoljára távozott. És onnantól kezdve én is sokkal többet játszhattam. Aztán távozott, de ki tudja, talán dolgozunk még együtt.

A hosszú sérüléséről és visszatéréséről

Sokat tanultam ebből az időszakból, de sok mindent el is felejtettem már, nem is akarok még egyszer átélni ilyesmit. Azt biztosan elmondhatom azt minden fiatal játékosnak, hogy tényleg vigyázniuk kell a testükre, ha mindent el akarnak érni, amit kitűztek maguk elé. Oda kell figyelned a felépülésre is nagyon. Tisztában voltam ezzel persze Salzburgban is már, de ott szerencsére elkerültek a súlyos sérülések. Nehéz időszaka volt ez a karrieremnek, de most már újra a megfelelő úton járok. (…) A visszatérésem legboldogabb pillanata az volt, amikor betaláltam a kupameccsen. Nyolc hónap után ez volt az első tétmeccsem, erre három perccel a beállításom után betaláltam. De a Stuttgart elleni bajnokit is nagyon élveztem, hiszen két gólt szereztem és 4-0-ra győztünk.

Arról, hogy Lothar Matthäus pár hónapja Puskás Ferenchez hasonlította

Örülök, ha ezt gondolja, mert kiskorom óta azért dolgozom, hogy valami olyasmit érjek el, mint Puskás. De nem akarom magam hozzá hasonlítani. Ő egy nagyon-nagyon jó futballista volt, egy igazi legenda Magyarországon, így hatalmas tiszteletet érzek az irányába. De ő is a saját útját járta és én is így akarok tenni. Szeretnék majd én is példaképe lenni a gyerekeknek, de ehhez nekem is sokat kell még fejlődnöm.  

A legnagyobb céljáról és vágyáról

Már mondtam korábban is, hogy a legnagyobb álmom a Bajnokok Ligája megnyerése. Szeretném a lehető legtöbb trófeát megszerezni és szeretnék egy igazán eredményes karriert befutni, ami mindig is a célom volt. Teltházas meccseken, 70 ezer ember előtt pályára lépni a válogatottban, gólokat szerezni és gólpasszokat adni, boldoggá tenni az embereket. Jó lenne, ha az édesapám, a családom is minélk többször látna győzni, akár a BL-ben. Ez a célom és azért kelek fel minden nap, hogy ezért dolgozzak. Remélem, lesz is eredményes az elvégzett munkának. Persze jó lenne sokáig egészséges és sérülésmentes maradni, de mindenki másnak is ugyanezt kívánom. A Lipcsével el kellene jutni minél tovább a kupában és a BL-ben, a bajnokságban pedig a lehető legjobb helyezést elérni. Mindannyian ezért edzünk.

Az Erling Haalandhoz fűződő barátságáról

Még mindig barátok vagyunk és tartjuk a kapcsolatot. (…) Amikor Erling Salzburgba igazolt, ő volt az egyetlen érkező azon a nyáron, mindenki más ismerte már egymást a csapatban. Belegondoltam a helyzetébe, hogy nem egyszerű beilleszkedni egy új csapatba, így elég közvetlenül viselkedtem vele az elejétől és segítettem, amiben csak tudtam. Így egyre többet mentünk el együtt akár vacsorázni, bár ő nem annyira a kimozdulós fajta. Jóbarátok lettünk végül, én segítettem minél jobban megismerni a csapattársakat, ő meg segített nekem fejleszteni az angol tudásomat.