Szappanos Péterrel készítette el autós interjúsorozatának második epizódját az Újpest.
Az második rész vendége a háromszoros magyar válogatott hálóőr, Szappanos Péter volt, aki beszélt pályafutása korábbi szakaszairól, ahol sok mindennel meg kellett küzdenie, mesélt Szoboszlaival és Varga Barnabással kialakult barátságáról és a szaúdi légióskodásáról is.
- Magamban rengeteg kétség volt, rengeteg kérdőjel. Kemény anyagi vonzata is volt ennek. Nem egyszer, nem kétszer azért volt olyan, hogy a 10-ét úgy vártam, mint a Messiást, mert az utolsó, könyöklőből kiszedett 10 forintosokból vettem a vacsorát, mert nyilván már elmúltam huszonvalahány éves és otthonról tudtam volna segítséget kapni, nélkülöznöm soha nem kellett, de azért lapáttal se lapátolták be a pénzt, úgyhogy mindenért meg kellett dolgoznunk. Ez felemészti az embert, főleg fiatalon. Ott megtanultad kezelni az anyagiakat is. Utólag egy iszonyatosan jó lecke volt, mert így, hogy későn kerültem be az NB I-be, így már azért okosan tudtam bánni a pénzzel - kezdte Szappanos pályafutása elejéről.
A 35 esztendős kapusnak egészen 2018-ig kellett várnia, hogy bemutatkozzon az NB I-be. Elmondta, hogy korábban annak is örül volna, hogy ha kapott volna esélyt egy próbajátékra az NB II-ben.
- Nagyon sokszor az volt a válasz, hogy 'nincs még NB II-es meccsed, hát hogy nyúljunk hozzád?', 'Itt van ez, itt van az, most emiatt nem tudsz ide jönni.' Nyilván azóta mindenkire rá tudtam cáfolni.
A fiatalszabályról is elmondta a véleményét.
- Van ez a fiatalszabály, ami eléggé felbolygatja az esélyeket. Mi idősebb játékosok kicsit azt érezzük, hogy eddig az volt, amikor én fiatal voltam, hogy jobbnak kellett lennem az idősnél, hogy bevessenek és meg kellett dolgozni azért a lehetőségért, vagy nagyon sokat kellett tenned azért, hogy te benn is maradjál.
Most én úgy érzem, egy kicsi megfordult ez az egész, nekem válogatott játékosként 500+ meccsel a hátam mögött kétszer olyan jónak kell lennem, mint egy fiatalnak, mert most a fiatal az érték.
Szoboszlai Dominikkal és Varga Barnabással is nagyon jó barátságot ápol.
- Annyira nem érdekel, hogy hol játszik Szoboszlai, hogyha Mezőkövesden játszana, akkor is az egyik legjobb barátom lenne, mert a személyiségünk annyira hasonló.
Az elmúlt 6 évben a sikereket, a kudarcokat, amiket közösen megéltünk a pályán nyilván ez még jobban összekovácsolt minket. Ugyanez a Barnival is, közös a személyiségünk és ugye mi nagyon sok időt töltöttünk együtt, annyira jól összekapcsolódtunk, hogy így alakult ez a barátság.
Miután Újpestre igazolt, első meccsei nem úgy alakultak, ahogy azt tervezte.
- Nem úgy alakult itt az első pár meccs, utána hívtak ők is, hogy 'na mi van?' és mondták, hogy 'ne foglalkozz vele, majd jó lesz ez'.
Szappanos fél évet légióskodott Szaúd-Arábiában. A beszélgetés során megkérdezték a rutinos kapustól, hogy ugyanúgy viselkedett kint, mint itthon.
- Nem, ott teljesen másabb voltam, nem az hogy másabb, de nehezebb volt érvényesülni. Nem is voltak annyira nyitottak a társak. Én próbáltam nyitni, meg volt, hogy a külföldiekkel elmentünk vacsorázni. Kedves volt mindenki, nem azt mondom, hogy nem voltak. Zárkózottak voltak, de nem az a bandázás volt, mint amit mondjuk itthon megszoktak volna az emberek, vagy amiket itt látok a külföldieknél, hogy nálunk a balkáni brigád irigylésre méltó, hogy mennyire összetartanak, a feleségek összejárnak, a srácok összejárnak edzés után, keresik egymás társaságát.
Nekem volt olyan nap, hogy már azt játszottam, hogy én nem szólok senkihez, akkor ki az, aki először szól hozzám.
Nem volt egyszerű.
Mesélt az ott tapasztalt élményekről, elárulta, hogy egyszer, amikor 2-1-re kikaptak Stevan Gerrard így is megdicsérte.
- A meccs végén azért a Steven Gerrard odajött magától, hogy mennyire jó meccsem volt, és hogy gratulál, hogy milyen szép védéseim voltak, és hogy csak így tovább.
Szappanos Péter végül három meccsig jutott címeres mezben.
- Ilyen kevés meccsel kapok egy előtte fölvezetett, bepromózott búcsú meccset, 50-60-70-szeres válogatott játékosoknak se sikerült, hanem egyszer csak nem hívták őket és nem is lesznek soha többet válogatottak és nem kaptak búcsú meccset.
Az, hogy én ugyanannyi ideig, mint mondjuk ők ott voltak, mert én is ültem ott majdnem 50 meccset a padon, nekem ez megadatott. Ez egy hatalmas dolog, és nyilván erre büszke lesz az ember.
Végül az NB I kiszámíthatatlanságáról is szót ejtett.
- Amikor tavaly találkoztunk a Zalaegerszeggel, én azt mondta, hogy ha ők nem esnek ki, akkor senki és végén a dobogóért mentek. Megjósolhatatlan ez a magyar NB I. Mindig elmondom az öltözőben, hogy úgy lettem NB III-as bajnok, hogy 20 percig vezettük a tabellát.
A teljes beszélgetés itt érhető el:
