A Sportemberek podcast különkiadásának vendége ezúttal Tóth Milán volt, aki nemrég mutatkozott be a magyar válogatottban, ráadásul az Ukrajna elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen gólt is szerzett. A Vasas csatára a beszélgetés során felidézte ózdi gyerekkorát, pályafutása kezdetét, külföldi tapasztalatait és a fővárosi klubbal megtett hosszú utat az élvonalig. Kitért a személyét érő kritikákra, a testvérével való kapcsolatára és arra is, milyen változásokat vár az apaságtól.
Tóth Milán számára a 2026/27-es idény eleje nem alakult zökkenőmentesen: az első négy bajnokiján még nem talált a kapuba, első élvonalbeli gólját is csak a negyedik fordulóban szerezte meg. Ezt követően azonban lendületbe jött, a válogatott szünet előtti, DVSC elleni találkozón gólt és gólpasszt jegyzett, majd a nemzeti csapattól visszatérve a Kisvárda ellen is eredményes volt.
A debreceni mérkőzést követően még úgy tervezte, hogy a válogatott szünet elején a helyszínen tekinti meg testvére, a Nyíregyházában futballozó Tóth Balázs Ferencváros elleni mérkőzését. Marco Rossi meghívója azonban keresztülhúzta a számításait. A szövetségi kapitány a technikai képességei mellett azt is értékelte, hogy a támadó hétről hétre küzd a csapatáért. Elmondása szerint könnyen beilleszkedett a nemzeti csapatnál, s bár nem gondolta volna, hogy ekkora szerep hárul majd rá, végül mind a négy Nemzetek Ligája-mérkőzésen pályára lépett. A Georgia elleni összecsapás előtt szóltak neki, menjen be Marco Rossi irodájába, ő pedig azt hitte, kimarad a keretből – ehelyett a kezdőcsapatban találta magát.
- Mondta, meggondolta magát, támadóbbá tenné a csapatot, és rám gondolt kezdő kilencesként. Mondom, ‘jó!’. Hirtelen nem nagyon tudtam reagálni, örültem nagyon, de mégiscsak a semmiből jött.
A következő mérkőzésen, az Ukrajna ellen 2-1-re megnyert nagyszombati összecsapáson már góllal hálálta meg a bizalmat. A találat előtt a válogatott stábja külön is elemezte az ellenfél kapusának mozgását.
- Kivideoztuk még a Georgia elleni meccs előtt, hogy Mamardasvili sokszor ‘csillag pózban’ jön ki a labdákra, a lába között csomó gólt kap. Hasonló magasságú volt az ukrán kapus is. Jó labdát kaptam Vitutól, sikerült jól átvenni, és úgy voltam vele, ha már hasonló magasságú a két kapus, hátha ő is szétteszi a lábát.
Ózdról az NB I-be
Tóth Milán sportos családban nőtt fel Ózdon, ahol az iskolában kezdett futballozni. Egy tanár figyelt fel a tehetségére, és később Kazincbarcikára is magával vitte. Édesapja kezdetben inkább kétkedve fogadta a fia képességeiről szóló dicséreteket, mondván, a pályán sokat esett-kelt.
- Jó, ez mostanra is megmaradt, lehet, onnan mentettem át – jegyezte meg viccesen.
Öccsével, Tóth Balázzsal sokáig párhuzamosan haladt a pályafutásuk, a Sajóvölgye Focisulinál is együtt futballoztak. A támadó egy gyerekkori emléket is felidézett, amelyből kiderült, hogyan alakult ki testvére kapusposzt iránti vonzalma.
- Emlékszem, sokat fociztunk a játszótéren, a hinta volt a kapu. Feljött, ki álljon a kapuba. Legyen Balázs, jó lesz ő ott. A szüleink az ablakból szúrták ki, hogy egész jól véd.
Légiós lét
Ózdról Győrbe költözni még nem jelentett számára különösebb nehézséget, a szombathelyi váltás viszont már komolyabb kihívást tartogatott. A Haladásban 57 mérkőzésen lépett pályára, ezeken összesen 19 gólból vette ki a részét. Innen vezetett az útja Ausztriába, a Sturm Grazhoz, ahol hamar szembesült az edzések intenzitásának különbségével. A kezdeti időszak annyira megterhelő volt, hogy úgy érezte, nehezen fogja bírni a légióséletet.
- Nem sikerült nagyon semmi, nehezen mozogtam, fáradt voltam.
Az első két-három hétben minden edzés után úgy mentem vissza a szállásra, hogy jó, ez az egy év lemegy, aztán majd hazamegyek.
Az edzője azonban továbbra is bízott benne, rendszeresen a kezdőcsapatba jelölte, a támadó pedig idővel felvette a ritmust, és egyre jobban teljesített. A felnőttegyüttesnél dolgozó tréner ugyanakkor jelezte, hogy nála nem kap majd lehetőséget, így végül a hazatérés mellett döntött. A Sturm Graz második csapatában 27 mérkőzésen 13 gólt szerzett és négy gólpasszt adott az osztrák másodosztályban.
NB II-es időszak
Hazatérésekor több klub is érdeklődött iránta, végül a Vasast választotta. A budapesti együttes célja a gyors feljutás volt, ez azonban nem sikerült: a csapat két idényt töltött a másodosztályban. Bár Tóth a gólokkal nem maradt adós, a sikertelenség egyre jobban frusztrálta, ami a sárga lapjai számában is megmutatkozott.
- Nagyon hirtelen haragú, lobbanékony vagyok. Mindegyik edzőm beszélt velem, hogy változtassak ezen a saját érdekemben. Nagyon sokszor csapkodtam, beszéltem a bíróhoz. Nem volt bennem agresszió, de amikor visszanéztem magam, tényleg rosszul nézett ki. Talán a gyerkőc, aki lassan jönni fog, kicsit lenyugtat, de érzem is magamon, hogy talán már kordában tudom magam tartani.
Tóth úgy véli, a feljutás késlekedésének is megvolt az oka, és nem bánja, hogy végül csak később jutott el az élvonalba.
- Nincs problémám ezzel, játszottam volna még két NB II-es szezont, ha tudom, hogy nyolc élvonalbeli meccs után behívnak a válogatottba.
A Vasas idei szereplését a csapat összetartásával, a megmaradt játékosmaggal és Erős Gábor vezetőedző munkájával magyarázza. Szerinte az együttesnek határozott elképzelése van a futballjáról, amelyhez a játékosok is jól alkalmazkodnak.
- Játszós csapat vagyunk, szeretünk labdát birtokolni. Nagyon jól kezdtünk a nehéz sorsolás ellenére is. Az ismerőseim is mondták, szívesen ülnek le a tévé elé, amikor a Vasas játszik.
Mint elmondta, nem kizárt, hogy a top 5-ben, top 3-ban legyenek –, idővel ismét külföldre igazoljon, és rendszeresen ott legyen a válogatott keretében.
A teljes beszélgetés itt érhető el:
