Piotr Koźmiński lengyel újságíró szerint a Pogon Szczecin nagyon érdekes átigazolási időszakot tudhat maga mögött, hiszen többek között szerződtették Szalai Attilát, aki a szezon végéig kölcsönben szerepel a csapatnál. A 28 éves magyar válogatott védő nem teljesített jól a Bundesligában, előtte kiválóan játszott a Fenerbahcéban. Innen már Németországba vezetett az útja, ahol a Hoffenheim 12,3 millió eurót fizetett érte, ami jelentős összegnek számít.
A cikk szerzője feltette a költői kérdést, miért döntött úgy a játékos, akit egykor a Chelsea és az Atlético Madrid is szeretett volna megszerezni, hogy a Pogonhoz igazol. Szalai többek között erről és sok másról is nyíltan, megdöbbentő őszinteséggel beszélt a goal.pl-nek adott interjújában. A beszélgetés során kiderült:
- miért fogadta el a lengyel élvonalbeli klub ajánlatát, és kikkel beszélt a végső döntés meghozatala előtt ebben az ügyben.
- mit jelentett a Fenerbahce játékosának lenni, és hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen hatalmas klub több mint tíz éve nem nyert török bajnoki címet.
- elárulta, mi történt mostanában az egészségével, és milyen volt együtt játszani olyan sztárokkal, mint Mesut Özil, Arda Güler és Kim Min-jae.
- Nagyon jók az első benyomásaim. Még ismerkedem a várossal, és sok mindent el kell intéznem, például lakást keresni és más ügyeket, de elégedett vagyok azzal, amit eddig láttam. Az időjárás nem éppen kegyes, de mivel magyar vagyok, a fagy és a hó nem ijeszt meg. Remélem, gyorsan megszokom a környezetet, és azonnal segíteni tudok a csapatnak. Nagyon jó hangulatú beszélgetést folytattam az elnökkel, a sportigazgatóval és a vezetőedzővel. Az első pillanattól kezdve láttam rajtuk, hogy mindannyian nagyon szeretnék, ha itt lennék. Ez különösen fontos egy játékos számára. Egy olyan klubról van szó, amelynek világos céljai vannak, és hatalmas szurkolótáborral rendelkezik. Nagyon érdekesnek találtam, és természetesen utánanéztem a klub múltjának és eredményeinek is.
Újságírói kérdésre megerősítette, átigazolása előtt beszélt és kikérte leendő csapattársa, Molnár Rajmund véleményét is.
- Nemcsak vele, hanem olyan honfitársaimmal is beszéltem, akik korábban Lengyelországban játszottak. Szinte mindannyian ugyanazt mondták: a lengyel bajnokság nagyon erőteljesen fejlődik, és egyre több nagy, ambiciózus klub van itt. Az infrastruktúra és a szurkolók is egyre több jó futballistát vonzanak a lengyel ligába.
A beszélgetés során cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint a Pogon Szczecin egy sérült játékost igazolt.
- Nem voltam sérült, csak néhány napig vírusos megbetegedéssel küzdöttem. Gyengének éreztem magam, nem tudtam enni, az ilyenkor szokásos tüneteim is jelentkeztek.
Néhány kilót fogytam, még a kórházba is elmentem egy ellenőrzésre, hogy megbizonyosodjak róla, minden rendben van.
Szerencsére már túl vagyok rajta: vírusos fertőzés volt, de most már nyoma sincs, immáron teljes értékű edzésmunkát végzek.
Szalai pályafutása legjobb időszakát a Fenerbahce színeiben töltött két és féléve volt. Az internetet bejárta az a videó, amelyen sírva búcsúzott az isztambuli klubtól.
- Csodálatos pillanatokat éltem át. Bár nem nyertük meg a bajnokságot, mégis elhódítottuk a Török Kupát, és az európai kupaporondon is akadtak emlékezetes pillanataink. A Fenerbahce egy nagyszerű klub, világszerte állítólag 35-40 millió szurkolója van. Náluk játszani hihetetlen érzés volt, szavakba nehéz önteni az ott tapasztaltakat. A szurkolók szenvedélye, az egész hangulat… tényleg leírhatatlan. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt megélhettem. Sokan kérdezték, nem bántam-e meg, hogy a Hoffenheimhez igazoltam. Először is, ez csak feltételezés, soha nem lehet tudni, mi lett volna, ha másképp alakul. Másodszor, gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy az öt legjobb európai bajnokság egyikében játsszak, és a Bundesligába igazolásom ezt valóra váltotta. Harmadszor pedig a Fenerbahce akkoriban jelentős összeget kapott értem.
Az isztambuli időszakára visszatekintve azt is elmondta, miért nem sikerült szerinte a Fenerbahce-nak hosszú ideje bajnoki címet nyerni.
- Magam sem tudom, mennyire lehet erre pontos választ adni. Az viszont tény, és érthetrtlen, hogy egy ilyen klub utoljára 2014-ben volt bajnok. Azóta a Galatasaray, a Besiktas, a Trabzonspor és a Basaksehir nyerte meg a bajnokságot, a Fenerbahce viszont nem. Nagyon nehéz megmagyarázni. Az első idényben nagyon közel voltunk a címhez, de két fordulóval a vége előtt hazai pályán kikaptunk a Sivassportól, és ezzel minden eldőlt. A második szezonban a Trabzonspor valóban erős volt, gyorsan tetemes előnyre tett szert, és megnyerte a bajnokságot. A harmadik idényben pedig elszúrtuk a derbiket, és ilyen vereségekkel nem lehet bajnoki címet szerezni. A bajnoki cím hiánya nagyon fáj a szurkolóknak. Vannak olyan fiatal Fenerbahce-drukkerek, akik még soha nem tapasztalták meg a bajnoki győzelem ízét, ez az életük során egyszerűen nem adatott meg. Ez valami egészen hihetetlen.
Elismerően szólt korábbi koreai csapattársáról, Kim Min-jaeról, akivel a védelem tengelyében alkottak stabil párost. Szóba került még Mesut Özil is, akivel szintén együtt játszott Isztambulban, valamint Arda Güler, aki mára a Real Madrid egyik feltörekvő csillagává vált.
- Kimmel nemcsak a pályán értettük meg egymást; sokat viccelődtünk, nagyon jó kémia alakult ki közöttünk. Szuper ember! De a pályán? Ott nem ismert kegyelmet: a gyepen Kim szinte szörnyeteggé változott. Később a Napoliban játszott, most pedig a Bayern Münchenben, és ezek a csapatnevek önmagukért beszélnek. Mesuttal szinte ugyanabban az időben érkeztünk a Fenerbahcéba. Pontosabban, ő alig egy héttel utánam írta alá a szerződését. Mindenki az ő átigazolásával volt elfoglalva, nem az enyémmel, így teljesen háttérbe szorultam (nevet). Senki sem beszélt rólam, csak Özilről... Emlékszem, amikor Törökországba repült, az interneten rekord számú ember követte a járatát. (egy időben 312 ezren követték a repülést a Flightradar24 adatai szerint - a szerk.)
Játékosként elképesztő volt látni! Olyan passzokat adott, amelyekre más még csak nem is gondolt volna. Látva a képességeit, viccelődtünk, hogy a feje hátsó részén is van még egy pár szeme.
Sajnos a sérülések keresztülhúzták a számításait a Fenerbahcéban, így nem tudta megmutatni teljes mértékben a tehetségét. Emlékszem, amikor Arda először megjelent az edzésen: milyen vékony és törékeny volt! Már az első labdaérintéseknél látszott, hogy óriási tehetség. Nemcsak a tehetsége figyelemre méltó, hanem a mentális hozzáállása is. Kezdettől fogva a lehető legtöbbet akarta tanulni: figyelt az étkezésére, a konditerem használatára, és komolyan beleállt az angol nyelv tanulásába is. A pályán pedig nem félt kérdezni az idősebb játékosoktól. Sikere nemcsak a hatalmas tehetségéből fakad, hanem abból is, hogy éretten és okosan kezelte a karrierjét.
Szalai egy időben a Chelsea és az Atlético Madrid kívánságlistáján is szerepelt, ám most tiszta vizet öntött a pohárba a híresztelésekkel kapcsolatban.
- Érdekes kérdés, sem a török, sem a magyar újságírók nem kérdeztek még erről, most azonban először van lehetőségem reagálni. Van egy elvem: igyekszem mindig őszinte lenni, még a kommunikációban is. A médiában gyakran jelennek meg ellenőrizetlen információk, különösen az átigazolásokkal kapcsolatban. Hiszen senki sem perel egy újságírót azért, mert lehozott egy „lehetséges” transzfert, még akkor sem, ha az teljesen valótlan volt.
Tudjuk, hogyan működik: el kell adni az újságot, kattintásokat kell gyűjteni. Mondjuk úgy, nagyjából az ilyen hírek 70 százaléka nem igaz. Magyarországon erre azt mondjuk: „kacsa”. Bizonyos esetekben azonban volt alapja a híreknek, ez a maradék 30 százalék. Tudom, hogy az Atlético Madrid és a Chelsea követte a meccseimet, amit ügynököktől és edzőktől hallottam.
De vajon ez azt jelenti, hogy közel voltam az átigazoláshoz? Nem, egyáltalán nem. Rajta voltam egy listán, de egy ekkora klubnál akár 50–100 játékos is szerepel rajta. Az, hogy a scoutjuk ott volt egy meccsemen, önmagában semmit sem jelentett, hiszen ugyanazon a napon valószínűleg további tizenöt megfigyelőt küldtek ki más játékosokhoz. Az igazság egyszerű: nem volt konkrét ajánlatom ezekről az óriásklubokról. Csak előzetes érdeklődés volt. Ha valóban lettek volna ajánlatok, gyalog mentem volna oda, még a szállítást sem kellett volna intézniük nekem.
Pályafutásában a törököknél eltöltött időszaka után viszont egy sikertelen Bundesliga-kaland következett.
- Jelenleg nem szeretnék minden részletről beszélni. Még másfél éves szerződésem van a Hoffenheimmel, és nem arról van szó, hogy kibújnék a felelősség alól, vagy másokra hárítanám. Annyit mondhatok, hogy abban a helyzetben sok tényező összeadódott, és nem mindegyik múlt kizárólag rajtam. Ahogy mi, magyarok mondjuk: eljön majd a nap, amikor tiszta vizet önthetek a pohárba ebben az ügyben. A Hoffenheimtől kölcsönbe kerültem Freiburgba, ahol az első meccsemen nagy hibát követtem el, amiből gólt kaptunk, és gyorsan elveszítettem az edző bizalmát. Szerettem volna több meccset játszani a Bundesligában, de nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. Pedig az öt Hoffenheim-meccsből, amelyen pályára léptem, hármat megnyertünk, és egyáltalán nem játszottam rosszul.
A beszélgetés során elmondta, hogy rendkívül büszke arra, hogy a magyar válogatottban játszhat, ezzel gyerekkori álma vált valóra. Rengeteg szép pillanatot élt át, és számos emlékezetes mérkőzésen lépett pályára, többek között az angolok elleni 4-0-s siker, valamint a németek elleni győzelem során is.
- Kétszer játszottam Európa-bajnokságon. Az első alkalommal a halálcsoportba kerültünk Portugáliával, Franciaországgal és Németországgal. Mindenki azt jósolta, hogy pont nélkül zárunk. Ehhez képest két pontot szereztünk: döntetlent játszottunk Franciaországgal és Németországgal. Utóbbi meccsen ráadásul majdnem meg is vertük őket az Allianz Arénában, csak a mérkőzés legvégén egyenlítettek. A második Eb-n a Skócia elleni, az utolsó másodpercekben szerzett győzelemnek köszönhetően három pontot szereztünk, és hajszálon múlt a továbbjutás. Ami viszont beteljesületlen álmom maradt, az a világbajnoki szereplés.
Mi, magyarok legutóbb 1986-ban szerepeltünk ezen a tornán, vagyis 40 éve nem jutottunk ki. Most nagyon közel voltunk a pótselejtezőhöz, de drámai körülmények között hazai pályán 3-2-re kikaptunk Írországtól, és kiestünk. Ezt a meccset máig nem tudjuk feldolgozni: sem a játékosok, sem a szurkolók, az egész ország nem tud túllépni.
De nem adjuk fel. Harcolni fogunk a következő világbajnokságért. Magam is ilyen vagyok: harcolok a mezért, amelyet viselek, és soha nem adom fel. Ilyen voltam, ilyen vagyok, és ilyen is maradok. Mindig azon leszek, hogy még valamin javítsak, még jobb legyek.
A szerző megjegyezte, hogy Szalai karrierje során már Lengyelország ellen is pályára lépett.
- Kétszer játszottunk Lengyelország ellen, odahaza 3-3-at értünk el. Micsoda meccs volt! Emlékszem, ígéretet tettünk egymásnak, hogy Lewandowskinak egyetlen centiméter szabad területet sem hagyunk. Egy pillanatban azonban ez nem sikerült, és védhetetlenül bevágta a felső sarokba a labdát. A visszavágón viszont 2-1-re legyőztük Lengyelországot. Összesen így négy pontot szereztünk két meccsen, ami azért nem olyan rossz.
Zárásként a Pogonról szólva a szerző megjegyezte, hogy a klub szurkolói nagyon örültek a magyar védő érkezésének, viszont attól tartanak, hogy fél év múlva már nem marad a csapatnál, mivel a lengyel klubnak nincs kivásárlási opciója. Hozzátette: előre nincs értelme aggódni, hiszen senki sem tudja, mit hoz a nyár.
- Pontosan így van. A futball néha teljesen váratlan fordulatokat hoz, semmit sem lehet előre kizárni. Nincs értelme most azon gondolkodni, mi lesz nyáron, hiszen ezt egyikünk sem tudja. Arra koncentrálok, ami itt és most van. Nagyon szeretnék segíteni a Pogonnak, megmutatni a legjobb énemet. Megfogott a klub, de a szurkolók is. Rengeteg üzenetet kaptam a közösségi médiában, és már az edzéseken is sokan kértek közös fotót velem. Látszik, hogy az emberek itt együtt élnek a klubbal, ennek részese akarok lenni, és a lehető legtöbb örömet szeretném adni nekik.
