A molcsapat.hu készített ünnepi nagyinterjút a magyar válogatott szövetségi kapitányával, Marco Rossival, akivel kapcsolatban megjegyezték, hogy a 2019-es év végén feszült, kicsit dühös és rendkívül csalódott volt, miután hetekig nem tért napirendre a Walesben és Horvátországban nyújtott teljesítmények miatt, és nem titkolta, hogy a lemondás is megfordult a fejében, a 2022-es év végén viszont mosolygós és rendkívül elégedett volt.
– Az volt a legnagyobb bajom azzal a két 2019-es meccsel, hogy feladtuk őket. Ezt nem fogadtam el soha egyetlen csapatomtól sem, de szerencsére már nem is kell, mert a magyar válogatott mára eljutott oda, hogy soha nem adja fel. Voltak azóta személyi változások is a válogatottban, de nem az egyes játékosok a fontosak, hanem a csapat. És szerintem 2019 óta a legnagyobb változás az, hogy most sokkal inkább csapat vagyunk, mint három évvel ezelőtt.
Marco Rossi többször is elmondta, a legfontosabb célja, hogy nyomot hagyjon a magyar labdarúgás történetében. Ez a cél vitán felül teljesült (az idei Nemzetek Ligája-szerepléssel - a szerk.), és ilyenkor mindig felmerül a kérdés: hogyan tovább?
– A lehetetlent kell célba venni, és akkor az ember soha nem lesz motiválatlan – mondta nevetve a kapitány. – Három éve a Nemzetek Ligája harmincegyedik helyén zártunk a harmadik vonalban, idén pedig két osztályt lépve a nyolcadikon, azaz huszonhárom helyet ugrottunk előre. Olyan mérföldköveket hagytunk magunk mögött, mint Anglia és Németország idegenbeli legyőzése, de az általam legtöbbre tartott egykori edzőim megtanítottak egy nagyon fontos dologra. Marcelo Bielsa és Mircea Lucescu is azt mondták, a futballnak nincs múlt ideje, csak jelene.
Minden óriási siker, legyen az bármekkora, a következő meccsig fontos, és ezt egy edzőnek különösen a fejébe kell vésnie. Hiába szép és jó minden az egyik napon, a következőn már jöhet egy katasztrófa, ahol minden összeesküszik ellened, és máris egy rossz csapat rossz edzője vagy. Magyarországon, ahol a szurkolók nagyon odaadóan szeretik a csapatukat, ez különösen igaz.
Magasra tettük a lécet, s ezzel az elvárás is igencsak megnőtt velünk szemben, de korábban is mondtam, hogy igyekszem büszkeségnek felfogni a ránk nehezedő nyomást.
A fent elmondottak alapján nem meglepő, hogy a kapitány már a következő feladatokra koncentrál, és van is mire, hiszen 2023 márciusa és novembere között jönnek az Eb-selejtezők - Szerbia, Bulgária, Montenegró és Litvánia ellen -, arról nem is beszélve, hogy egy komolynak tűnő szerkezeti problémát is orvosolnia kell az olasz szakembernek.
– Az Eb-csoportunknak már egy újfajta nyomással, az esélyesség terhével futunk neki. Az idei eredményeink alapján sokan gondolják úgy, hogy ezt a csoportot kirázzuk a kisujjunkból, de én csak nevetek ezeken a véleményeken. Emlékezzünk csak az Albánia elleni mérkőzésekre, ahol mindenki győzelmet várt tőlünk, pedig csupa topligás játékossal felálló ellenféllel találkoztunk. Azt azonban nem tagadom, hogy én is rendkívül csalódott lennék, ha nem sikerülne odaérnünk az első két hely valamelyikére.
Többször felmerült már a téma, hogy a magyar csapat játéka jobban érvényesül, ha nem neki kell irányítania a játékot, és bizony előfordult, hogy gyengébb játékerőt képviselő csapattal szemben nem alakult jól néhány meccs. A selejtezőcsoportban több olyan ellenfél is lesz, akikkel szemben elvárás a győzelem, sőt a domináns játék is. Menni fog?
– Sokszor megkapom azt a kérdést, hogy miért játszunk jobban az erősebb válogatottak ellen, mint a velünk azonos, vagy alacsonyabb polcon lévőkkel.
Ha nem is értek egyet teljesen magával az állítással, az események azt mutatják, van benne valami, és ennek véleményem szerint mentális oka van. Ha egy erős csapattal játszol, a teljesítményed kerül a fókuszba, hiszen ha jó játékkal ki is kapsz, nincs nagy dráma. Ha viszont olyan ellenféllel találkozol, akivel szemben elvárás a győzelem, akkor az eredmény lesz a legfontosabb, nem a teljesítmény. Ez sokszor kapkodást, rossz döntéseket eredményez.
Most egy olyan csoportba kerültünk az Eb-selejtezőkön, amit sokan könnyűnek vélnek, és ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy nincs igazuk, hanem az, hogy a fenti fontossági sorrenddel fenyeget. Pedig nekünk kizárólag arra kell figyelnünk, hogy jó teljesítményt nyújtsunk, mert meggyőződésem, hogy ha így lesz, ki fogjuk tudni harcolni a célunkat.
Rossi hozzátette, nagy hiba lenne, ha a csapat nem lenne képes többféle formációban, más-más játékosokkal a kulcspozíciókban játszani, illetve alkalmazkodni az adott ellenfélhez.
– Csak nagyon kevés olyan edző van a világon, aki megengedheti, hogy ne is nézze, ki az ellenfél. Ők a Real Madrid, a Liverpool vagy a Bayern München kispadján ülnek – mondta vidáman a kapitány. –Nekünk, többieknek ez nem adatik meg, így minden mérkőzésen az ellenfél erősségeinek és gyengeségeinek pontos ismeretében kell összeállítanunk a csapatot, illetve megalkotni a taktikát. Nincs ezzel baj, főleg akkor nem, ha sikerrel alkalmazkodunk.
