– A múlt héten nagyon frusztráltak voltak a játékosok, akkor tudatosult mindenkiben, hogy most már nagyon kevés esély maradt a bennmaradásra, és nagyon nehéz helyzetben vagyunk. A játékosok akkor nagyon le voltak törve, de a mostani héten már pozitívabb a hozzáállás. De nem tökéletes, ami érthető – kezdte az nb1.hu-nak adott interjúját Révész Attila sportigazgató, majd arra a kérdésre is válaszolt, hogy megmenthető-e még az élvonalbeli tagság.
Matematikailag igen, de látom, hogy az eddigi teljesítmény alapján sajnos nincsen reális esély a bennmaradásra. Ez a játékoskeret erősségét tekintve számomra csalódás. Én már úgy készülök, hogy a következő szezonra egy NB II-es alapot kell kialakítanunk. Már tárgyaltam a játékosok nagy részével. A következő időszakban, nagy valószínűséggel azok fognak helyet kapni a csapatban, akik a következő szezonban is nálunk képzelik el a pályafutásukat.
A Kisvárda sportigazgatója számára nagy csalódás a tavaszi szezon, de azt is elmondta, hogy a tizedik, már bennmaradást érő ZTE nem volt jobb tavasszal a Kisvárdánál, csak eredményesebb.
– A mi játékunk „több” volt, viszont a ZTE az első 5-6 fordulóban aratott győzelmeivel helyzeti előnybe került. Jobban megfogták a felkészülést, ez kétségtelen, a miénk sajnos nem sikerült úgy, ahogyan kellett volna – folytatta Révész, aki fenntartja a korábbi véleményét, mi szerint, ha kiesnek, akkor sem dől össze a világ – Abszolút, én helyén kezelem a futballt, a csapatot – az erősségeinkkel, a gyengéinkkel.
Ha kívülálló lennék, azt mondanám, nincs itt semmi helyünk. De mivel a saját csapatom a Kisvárda, ezért másképp gondolkodom, sportemberhez méltóan a legjobbat szeretnénk még magunkból kihozni. Ebben az idényben ez erre volt elég. A magyar futball egészét figyelembe véve, mindenkinek jobb, hogy nagyobb bázissal rendelkező klubok alkotják majd az élvonalat.
Annyira kinyílt az olló, hogy ez a jelenlegi piacon lévő, nagyon nagy igényű labdarúgók idehozatala megvalósíthatatlan. Azt látjuk, hogy még az NB II-ben is jobb fizetéseket kapnak, lényegesen többet kapnak a játékosok, mint nálunk. Mi ezzel nem akarunk versenyezni.
Révész megjegyezte, az NB I-ben már egyértelműen olyan viszonyok uralkodnak, amelyeket egy ilyen kis klub nem tud tartani, nem is szabad belemenni egy ilyen árversenybe. Elárulta, hogy a Kisvárda II-ben szereplő tehetséges akadémisták, valamint azok a játékosok juttathatják majd vissza az NB I-be a csapatot, akik most szerződéssel rendelkeznek az élvonalban, külföldiek és magyarok, és kijelentették, hogy maradni szeretnének. De elmondása szerint a legfontosabb, hogy nem engedhetik meg, hogy úgy járjanak, mint a Honvéd.
– Nem szeretnénk a külföldi játékosokat elengedni, és belemenni egy olyan jogi csatározásba, amelyben nincsen semmiféle esélyünk a győzelemre. Konkrét számítást is végeztünk. Másfélszer nagyobb a kártérítés összege a külföldi labdarúgók elküldése esetén, mint amennyit az MLSZ tv-közvetítése alapján kapnánk. Gazdaságilag sem tehetjük meg, hogy ezeket a játékosokat elengedjük. Másrészt, egy új csapat kialakítása is jelentős pénz bevonását kívánja. De a mostani játékosokkal fogunk nekimenni a következő szezonnak.
Révész hozzátette, a két osztály között óriási a szakadék anyagi és szakmai téren egyaránt.
Az utóbbi időben már nézzük a másodosztályú játékosokat és mérkőzéseket. Én már kijelentettem, hogy a következő évben nem szeretnék menni másodosztályú meccsre, mert néhány csapatot leszámítva borzasztó a színvonal. Borzasztóak a pályák is, és – néhány meccset leszámítva – nincsen meg az az élvezhető színvonal, amelyet az első osztályban tapasztalunk
– mondta Révész akitől azt is megkérdezték, hogy ha újraindulna a mostani szezon, tenne-e másképp bármit is. – Nem hiszem, mert a pénzügyi lehetőségeink, a nehézségeink a magyar és a fiatal játékosok tekintetében ugyanazok maradtak, mint voltak. Ennek így kellett lenni, én már beletörődtem ebbe. De sportemberi kötelességünk a legjobb teljesítményt nyújtani a szezon hátralévő részében. Ugyanazt tenném, mint amit eddig tettem. Én azzal most elintézettnek tekintem a dolgot, hogy én ezzel már többet mélyebben nem tudok és nem is akarok foglalkozni. Öt éven keresztül nagyon sokat dolgoztam nap mint nap. De ez az elmúlt másfél évben ez már nem így történt, de ezen nem fogok, és nem is akarok változtatni. Az én feladatom, hogy a játékosokat idehozzam és rendben legyen a klub működése, ha ez megvalósul, mással már nem akarok foglalkozni. Ha visszatekernék az időt, akkor is ugyanezt az utat választanám, akkor sem foglalkoznék már mással.
