Az Újpest hosszú kihagyás után visszatérő középpályása, Helmich Pál a klubhonlapnak mesélt a sérülései okozta nehéz időszakról és a felépülés folyamatáról.
Helmich szinte pontosan egy éve, Zalaegerszegen játszott utoljára
- Sajnos egy hármas sorscsapáson mentem keresztül, amióta itt vagyok - kezdte Helmich. - Sokáig küzdöttem egy csontgyulladással, majd, amikor abból kilábaltam, rögtön a második edzésen eltört a lábközépcsontom. Augusztusban viszont már olyan állapotban voltam, hogy az NB III-as csapatban tudtam két bajnokin is szerepelni, de ekkor jött az újabb probléma.
Elkaptam egy csúnya vírust, a mononukleózist, ami az első hetekben folyamatos rosszulléttel járt, ezután megnagyobbodott a lépem és a májam.
- Az a legrosszabb, hogy ezzel csak pihenni lehet, ha erőltettem volna, akkor krónikussá válhatott volna, de szerencsére pár napja estem ét egy kontrollon, ahol azt mondták, hogy minden rendben, és elkezdhetem a munkát. Az első két rehabilitáció tapasztalataiból tanulva, most vagyok a leghiggadtabb és a legprofibban fogom végezni a munkát.
Ezekben a helyzetekben érzi át az ember igazán, hogy mekkora kincs a pályán lenni. Rettentő hálás leszek, ha végre újra futhatok, játszhatok, élvezhetem a focit.
- Természetesen megesik, hogy még türelmetlen vagyok, de ez a hosszú időszak megtanította, hogy nyugodtnak kell maradni. Elképesztően várom, hogy visszatérjek, a terv pedig az, hogy az első csapattal készülök a továbbiakban is. Azt sajnos nehéz megmondani előre, hogy mikor térhetek vissza a pályára, de azon leszek, hogy ez mielőbb megtörténjen.
Az újpestiek középpályása elmondta, mit csinált a sérülése alatt.
- Sajnos ezt tényleg úgy kell elképzelni, hogy a betegségem alatt semmit nem csinálhattam.
Amikor a legrosszabb állapotban volt a májam és a lépem, akkor egy rekesz vizet sem bírtam felemelni, annyira fájt.
- Kis szerencse talán, hogy pont nyáron kezdtem egy új egyetemet, diplomáciát tanulok, így tudtam azzal foglalkozni, sőt, kicsit előre is tanultam, hogyha visszatérek a profi edzéshez, akkor se maradjak le. A sokszínűsége miatt élvezem ezt a szakot, mindenből van egy kicsi benne: jog, nemzetközi kapcsolatok, szociológia, közgazdaságtan, úgyhogy azt hiszem ez való nekem. Az külön hasznos, hogy az öcsémmel együtt kezdtük, ő pedig mindig be tud járni, így egyből elmagyarázza nekem az órán hallottakat. Tanulás mellett sok időt töltöttem a családommal, olvastam és például akupunktúrára jártam vagy jógáztam, hogy ezzel is segítsem a felépülésem. Az elmúlt hónapokban nem tudtam napi szinten együtt lenni a csapattal, de a felkészülést nyáron még elkezdtem én is, így egy minimális tapasztalatom van azért.
Egy része kicserélődött a keretnek, ami viszont már az elején feltűnt, hogy jóval támadóbb felfogású focit szeretne játszatni velünk az új stáb, mint az előző. Tudjuk, hogy ez nem mindig mutatkozik meg eredményekben, de azt veszem észre, hogy a sikertelenség is elkezdte összekovácsolni a brigádot, ennek pedig hamarosan meglesz a gyümölcse.
