Davide Lanzafame a Presztízs Sport magazinnak adott hosszabb interjút olaszországi éveiről, egykori bundabotrányáról, NB I-es karrierjéről, a Honvéd bajnoki címéről és a magyar válogatottról, válogatottságról is. Ebből idézünk az alábbiakban.

"Nekem nem hiányzik Olaszországban játszani"

Lanzafame arról is beszélt a lapnak, tényleg beférne-e ma is egy olasz élvonalbeli középcsapatba, ahogy azt sokan gondolják, és hogy visszatérne-e hazájába játszani.

- Nekem nem hiányzik Olaszországban játszani, nem hiányzik az olasz futball, és nem is irigylem azokat, akik ott játszanak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Honvéddal bajnok lettem, és nagyon szeretnék ismételni! (…) Tíz évet futballoztam Olaszországban. Annak, hogy itt játszom, most szakmai oka van, mivel Olaszországban nagyon kötött és taktikus a mai futball, én pedig csak akkor tudok kiemelkedni, ha szabadon játszhatok.

A bundaügyéről

Fiatalkori, a Bari játékosaként elkövetett bundabotránya kapcsán hosszabb ideje nem nyilatkozott a támadó, ezúttal azonban kivételt tett. Kifogásokat nem keres és megbocsájtást nem vár régebbi tettei miatt, de azt is elárulta, milyen következményei voltak akkori ügyének Magyarországon.

Ez egy lezárt időszak, de mint sok fiatal, így én is követtem el hibákat; ma harminc éves vagyok, akkor meg húsz sem voltam. Egyedül maradtam, nem volt, aki segítsen, aki fogja a kezem. Én ezért drágán megfizettem! Az biztos, hogy sokat lehetett tanulni belőle ... Azzal azonban mélységesen egyetértek, hogy ha valaki hibázik, meg kell bűnhődnie még akkor is, ha beismeri, hogy hibázott, vétkes volt ... Elismerés vagy jutalom azonban a beismerésért nem jár!

(…) Az első alkalommal éreztem a hatását, furcsa volt a dolog, mert az ellenfél szurkolói is próbáltak rajtam fogást keresni, természetesen ennek az ügynek a felemlegetésével. A második időszakban, amikor Marco Rossi személye miatt is jöttem vissza, azonban nagyon kellemes meglepetés ért, mert még az ellenfeleink szurkolói is elfogadtak, és elismertek olyannyira, hogy jelezték, szívesen látnának a saját csapatukban! Tudod, az ellenfél szurkolói a rivális csapat játékosait általában nem szeretik, de engem elismernek. Úgy tűnik, hogy szeretik a jó focit Magyarországon! Óriási dolog volt, amikor az esélytelenebb Honvéd a sokkal ,,potensebb" Videotonnal harcolt a bajnoki címért, nekem úgy tűnt, hogy a semleges szurkolók jobban akarták a Honvéd bajnoki címet, és ez nagyon jól esett – mondta a Presztízs Sportnak.

NB I, magyar válogatott, Andorra

Lanzafame arról is beszélt, ő-e az NB I (egyik) legjobb játékosa.

- Ezt nem nekem kell megítélnem, de a magyar bajnokságban is vannak kiváló játékosok, ilyen feltétlenül Gera Zoltán, Lazovic, Juhász Roland vagy éppen Eppel.

Az olasz csatár a magyar válogatottság és annak kapcsán, hogy beférne-e szerinte a nemzeti csapatunkba, így nyilatkozott.

Azt gondolom, hogy beférnék, de ez nyilván csak egy elméleti játék. Azonban futballista vagyok, és igenis bele tudom képzelni magam abba a helyzetbe, hogy a válogatottban bizonyos szituációkban mit csinálnék.

Az Andorra elleni vereségről ez a véleménye.

- Sajnos nem láttam azt a meccset, az összefoglalót. Éppen nem voltam otthon. Láttam azonban a 4-0-s győzelmet. Tudod, mindig nagyon nehéz egy sokkal gyengébb csapat ellen játszani, ugyanakkor jogos elvárás, hogy Andorrát meg kell verni!

"Nem értem, Magyarországon miért rágódnak ezen ennyire"

A beszélgetés során felmerült egy kérdés az interjút készítő Borbély Zoltán jóvoltából, hogy mi lenne, ha egy csapatban játszanának Lanzafaméval egyszer, és ő szeretné rúgni azt…?

- Nem értem, Magyarországon miért rágódnak ezen ennyire. Valóban volt vitám korábban Martinezzel, majd Eppellel, hogy ki rúgja a tizenegyest, de mára megbeszéltük, és túlléptünk rajta. Azért éreztem a kérdés élét, ami pedig az ön tizenegyes-rúgási szándékát illeti… (…) Szóval először megnézném, hogy rúgod, mert egyetlen tizenegyest sem szúrhatunk el! A tizenegyesrúgót az edző jelöli ki, mégpedig azt, aki biztosan be fogja rúgni. Komolyra fordítva a szót: kívülről könnyűnek tűnik, hiszen tizenegy méter nem sok. Ilyenkor nem a technika, hanem a pszichés nyomás leküzdése a legfontosabb, hiszen ez az egyik legnagyobb gólszerzési lehetőség. A lényeg, hogy azt a technikát, amit egyébként tudsz, ki tudd hozni, elő tudd hívni pszichés teher alatt is!

TOVÁBB: A teljes interjút elolvashatod a Presztízs Sport augusztusi számában!