Bücs Zsolt személyében július elején új pályaedző érkezett az NB II-es MTK Budapesthez. A rutinos szakember a Lokinál komoly sikereket ért el, hiszen a Bajnokok Ligája és az Európa Liga csoportkörébe jutott DVSC szakmai stábját erősítette pályaedzőként 2007 és 2010 között. Legutóbb 2017-ben tért vissza a hajdúsági klubhoz, hiszen a kieséstől veszélyeztetett csapat irányítását ismét Herczeg András vette át, ő pedig újra Bücs Zsoltot kérte fel segítőnek. Eredményesen dolgoztak, hiszen a legutóbbi szezonban megszerezték a bajnoki bronzérmet - és ezzel kijutottak a nemzetközi porondra -, míg a Magyar Kupában a legjobb négy közé jutottak. Őt és elképzeléseit mutatta be a szurkolóknak az MTK hivatalos oldala.
Mi döntött az MTK mellett?
- Nem titkoltam, hogy jól éreztem magam Debrecenben, de családi okok közrejátszottak a váltásban. Három év távol a gyerekektől, az nagyon sok, és a futball nem csak a hétvégi meccsből meg néhány edzésből áll, hanem teljes elfoglaltságot jelent edzőként, így szerettem volna visszatérni a fővárosba. Közben jött Polyák Balázs sportigazgató hívása, aki olyan jövőképet vázolt fel, ami nagyon szimpatikus volt. Az MTK nagy klub, ezt mindig is tudtam, de igazán talán akkor szembesültem vele, amikor átadták ezt a szép stadiont. Amikor először érkeztem ellenfélként, és beléptem, majd körbenéztem, láttam a rengeteg díjat, az évszámokat a zászlókon kifeszítve, és valahogy jobban átjött, mekkora múltú klub is ez. Bajnoki címek, kupagyőzelmek - mit mondjak, tekintélyes egy lista. Most mások a céljaink, de a visszajutás is komoly feladat. Nagyon is az, mert óva intek mindenkit attól, hogy automatikusnak vegye azt, hogy csak mi juthatunk fel.
Ezek szerint nehéz idényre számítasz.
- Ha mindent beleadunk és mindenki kihozza azt, ami benne van, akkor teljesíthető a feladat, de csakis akkor. Sok a rivális: erős az ETO, a Vasas, a Gyirmót, a Nyíregyháza, ne írjuk le a Haladást sem, és mindig van egy olyan meglepetéscsapat is, akinek éppen mindig bepattan a labda a kapufáról. Nem lesz egyszerű, viszont bizakodó vagyok, mert nagyon jól dolgoznak a fiúk, nagyon motivált a társaság, mindenki szeretne mielőbb visszakerülni az NB I-be, ez azonnal átjött, szóval az alapok rendben vannak.
Sok a fiatal játékos a keretben. Szívesen dolgozol velük?
- Debrecenben is kijártam az U14-es csapattól felfelé az edzésekre, a meccsekre, így ismerem a mezőny szintjét, az MTK-t volt alkalmam többször ellenfélként is megnézni, a kiemelt korosztályban lévő játékosokat pedig még inkább ismertem. Vannak tehetségek, de a tehetséget a felnőtt futballban is bizonyítani kell. Számomra egyébként nincs idős és fiatal játékos, csak jó és rossz játékos. Egy fiatalnál legfeljebb annyi a különbség, hogy velük még többet kell dolgozni, de végső soron az számít, ki mire képes a pályán. Fontos lesz a karakter: látni kell, megvan-e az alázat, hajlandó-e kint maradni egy tehetség pluszban az edzés után is, ha ismeri a hiányosságait, akar-e tenni ellene, vagy ha itt vagy ott fáj, le akar-e egyből jönni a pályáról vagy összeszorítja a fogát, képes-e odafigyelni arra, hogy megfelelően kezeltesse-e magát?! Nagyon sok apróság, de ezek csak a közös munka során derülnek ki. Debrecenben főleg helyi kötődésű fiatalokra építettünk, valami hasonló épül az MTK-nál is. A Lokinál nem voltak sértődések, ha kimaradt valaki, fontos, hogy ezt az egységet itt is megteremtsük.
Összességében milyennek látod az öltözőt?
- Feljutni csak annak a csapatnak van esélye, ahol megfelelő a fiatalok és az idősek aránya az öltözőben. Szerintem ez itt megvan, jónak tűnik az egyensúly, a rutinosabbak mellett a fiatalok is könnyebben beleszoknak a felnőtt futballba. Erre szükség is lesz, hiszen alaposan belekezdünk, augusztusban gyakorlatilag vasárnap-szerda rendszerben megy a bajnokság, nagyon fontos, hogy a rajt jól sikerüljön.
Pályaedzőként mennyi lehet a szereped az eredményességből?
- Debrecenben sok olyan játékos volt, akivel nagyon közeli viszonyba tudtam kerülni. Talán furcsán hangzik, de szerintem van, amit egy pályaedzőnek el kell mondania a vezetőedzőnek, és van, amit nem feltétlenül, viszont ebben a felállásnak kell lenni egy bizalomnak feléd a vezetőedző részéről, aki hiszi, hogy ami igazán szükséges és fontos, azt tovább is adom. Egy pályaedző egy híd a játékosok és a vezetőedző között, szerintem erre a szerepre alkalmas vagyok.
Michael Borisszal milyen a közös munka?
- Voltak olyan debreceni U21-es válogatottjaim, akik dolgoztak vele. Természetesen a döntésem előtt felhívtam őket, és csakis nagyon jókat mondtak róla. Én sem vagyok ezzel másként, eddig csak pozitívumot tudok mondani róla. Tudni kell, hogy Michael határozza meg az aktuális játékrendszert, taktikát, ez az ő felelőssége, nekem ebben kell őt segíteni az észrevételeimmel. Mindketten ismerkedünk még a kerettel, de egyre inkább tisztul a kép előttünk, körvonalazódik, kire milyen mértékben lehet számítani. Debrecenben is csapatként dolgoztunk, ott támaszkodtak a meglátásaimra, itt is elmondom majd, amit érzek, és hiszem, hogy ezekre vevők lesznek. 56 évesen nyilván annyira már nem tudok beszállni a játékba, de arra még képes vagyok, hogy még ha nem is a kellő sebességgel, de gyakorlatban is megmutassam, mit hogyan kellene esetleg csinálni. Talán a fiataloknak is tudok újat mutatni, segíteni beleverni a fejekbe az olyan automatizmusokat, mint hogy hova nyissák a passzsávot, hova álljanak egy-egy helyzetben, hova tegyék be a labdát. A habitusom alapvetően olyan, hogy könnyen szót tudok érteni a játékosokkal, szerintem ezzel itt sem lesz gond.
