A korábbi ferencvárosi vezetőedző, az ukrán Szergej Rebrov az arab emírségekbeli Al Ain csapatánál dolgozik, de hamarosan távozik elmondása szerint. Jövő kedden és szombaton ismét játszanak, aztán véget ér a szezonjuk. Rebrov pedig hazamegy. Harcolni. Erről és az ukrajnai helyzetről és háborúról az ír The Independent megkeresésére nyilatkozott. Ebből idézünk az alábbiakban.

- A futballról nem beszélhetek. Most nem is tudok a játékra gondolni, csak arra, hogy megvédjük az országunkat. Nagyon büszke vagyok az emberekre, a katonákra, akik megpróbálják megmenteni a hazánkat. A jó oldalon állunk, de harcolnunk kell a szabadságunkért. Itt van munkám, de amint vége a szezonomnak, hazamegyek, a népemhez.

Mindenki az utcára megy, egy népként egyesültünk. A világ azt kérdezi, hogyan tudják az ukránok megvédeni a népüket. Úgy, hogy az emberek kimennek az utcára és harcolni fognak, mindenki egységes, tudjuk, hogy mit kell tennünk - fogalmazott Rebrov, aki nem először emelte fel a hangját a háború ellen.

Ez azt jelenti, hogy fegyvert fog ragadni? - kérdezte a lap.

Természetesen fegyvert fogok a kezembe venni

- válaszolta a szakember, aki bizakodó a háború kimenetelét illetően.

- Túl fogjuk élni. Győzni fogunk. Nem látok kompromisszumot, mivel Putyinnál nincs kompromisszum, ő csak azt akarja megmutatni Kijevben is, hogy elfoglalta az országunkat, nem érdekli a kompromisszum, de mi harcolni fogunk a népünkért és a végsőkig kitartunk. Mi akarunk dönteni a sorsunkról, nem akarjuk, hogy mások irányítsák az országunkat, vagy megmondják nekünk, mit tegyünk a jövőben. Nem Ukrajnát védjük, hanem egész Európát. Ha Európa most nem ébred fel és nem ad valódi segítséget, nem tudjuk, mi lesz a jövőben. Biztos vagyok benne, hogy befejezzük a háborút és meg is nyerjük azt, de szükségünk van támogatásra. Fontos, hogy az emberek megértsék, az ukrán emberek nem csak a mi szabadságunkért harcolnak, hanem egész Európáért.

Rebrov szülei egy ideje a biztonságosnak hitt Kijevbe költöztek, de most újra veszélyben vannak - árulta el az ukrán edző.

A szüleim már elég idősek, nem akarnak költözni, csak az óvóhelyre mennek, ha eljön az ideje, de Kijevből lehetetlen elköltözniük, az ő korukban már túl nehéz lenne őket elvinni onnan. A szüleim most a fővárosban vannak, de a nagyszüleim otthonába, a szülővárosomba, Horlivkába már régóta nem tudtam visszamenni. Az oroszok azt 2014-ben foglalták el, nyolc éve az úgynevezett Donyecki Népköztársaság ellenőrzése alatt áll. De látod Harkivot is, az egész város hét napja a föld alatt van. Én Dubaiban vagyok, ahol nyugodt az élet. Harkiv egy egyetemi város, régen az is nyugodt volt, szép életet lehetett ott élni, sok diákunk volt, akik az Egyesült Arab Emírségekből jártak oda, de most a város elpusztult. Mindannyian aggódunk, mert ez nem csak Kijevről szól - mondta a tréner, aki igyekszik minél gyakrabban beszélni Ukrajnában rekedt családjával.

A most 47 éves Rebrov szülővárosában két évtizeddel ezelőtt még egyenletes volt az etnikai megoszlás, mivel a lakosság 51 százaléka ukránnak vallotta magát (44 százaléka pedig orosznak), ugyanakkor 85 százalékuk az orosz nyelvet beszélte.

- Én oroszul beszélek, de ukrán vagyok. Soha senki nem mondott neked semmi rosszat, ha oroszul beszéltél, ezt tudom, én is oroszul beszéltem, de Ukrajnában éltem. Ez az a hazugság, amit Putyin használt, hogy megkapja a háborúját. Az embereknek tudniuk kell, hogy ez a régió mindig is orosz nyelvű volt, de ezt mindenki tiszteletben tartotta. És az oroszul beszélő emberek miatt csinálták ezt a háborút, azt mondták, hogy a "nácik" szörnyű dolgokat tettek velük. Ez hazugság. Teljes hazugság - tette hozzá, megjegyezve azt is, hogy megérti és támogatja azokat az edzőket és egyéb futballszereplőket, akik most elhagyják Oroszországot.