A Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor az újévi köszöntőjében úgy fogalmazott, "olyan játékosokat kerestek, akik nagy tehetségek voltak, de valamiért kisiklott a karrierjük". Az elmúlt időszakban, miért játszottál a vártnál kevesebbet?
– Valóban kevesebb játéklehetőséget kaptam, pedig nem is voltam sérült. Szimplán csak az edzőm döntése volt. De ez nem gátolt meg abban, hogy önszorgalomból továbbfejlesszem magam, ugyanolyan elszántsággal vettem részt az edzéseken, a lelkesedésem egy pillanatra sem tört meg. Ez nem lesz másként a Ferencváros színeiben sem, szeretnék tényleg pluszt hozzáadni a csapat teljesítményéhez.
Mi volt az első gondolatod, amikor a Ferencváros megkeresett?
– Igazából nem számítottam a Ferencváros megkeresésére. Amikor befutott a Fradi ajánlata, nagyon örültem, de a családommal is átbeszéltük a dolgokat. Miután a két klub egyezségre jutott, alig vártam, hogy repülőre üljek, és megismerjem a csapat többi tagját, hiszen legbelül éreztem, ez egy jó lehetőség lesz számomra, ráadásul egy nagy kihívás elé nézek.
Amikor eldőlt, hogy a Ferencvároshoz igazolsz, kinek a tanácsát kérted ki, ki segít a mai napig a legtöbbet a beilleszkedésedben?
– Ideigazolásom előtt tudtam, hogy a Ferencvárosnál játszott az uruguayi Fernando Gorriarán, de vele nem beszéltem érdemben a csapatról. Jobban inkább Hajnal Tamással és Leandróval tartottam a kapcsolatot, amikor megkerestek. Mindketten meséltek a személyes találkozóink során arról, mi várhat rám a klub szempontjából. Nagyon segítőkészek a dél-amerikai játékosok, ki kell emelnem Isaelt, aki az első pillanatól fogva segítette a beilleszkedésemet.
Nem szeretnék néma lenni az öltözőben, ezért is akarok minél előbb megtanulni angolul! Hétfőtől kezdve pedig egy tanár segíti az angol elsajátítását, ami heti 2-3 órát vesz igénybe.
Az egész gyerekkorod Argentínában töltötted, majd a télen Magyarországra kellett költöznöd. Nehéz volt elhagyni a szülőhazád?
– Nem volt könnyű magam mögött hagyni az életemnek azt a szakaszát, melynek oly sokat köszönhetek. Barátok, rokonok, család, mindannyian sokat jelentenek nekem - még a nehéz időkben is. Szerencsére a napokban a családom meglátogatott engem, és ez megkönnyíti a helyzetemet. Egyelőre nincs tervben, hogy ideköltöznének, de nagy örömmel jöttek Budapestre, mert nem ismerik még az országot, a várost. Mindenki egytől-egyig jól érzi magát a fővárosban, és már a holnapi mérkőzésre is van jegyük. Ők a legnagyobb szurkolóim, már van fradis Lodico mezük.
A Fradi az eddigi legmagasabban lévő lépcsőfok a karrieredben?
– Tisztában vagyok azzal, hogy Magyarország legnagyobb és legnépszerűbb klubjába kerültem, amely évről-évre a nemzetközi kupaporondon is szerepel. Remélem, a családommal együtt helyes döntést hoztam, és a jövőben nyújtott teljesítményem engem fog igazolni.
Mik az eddigi benyomásaid Szergej Rebrov vezetőedzőről?
– Az első pillanattól fogva nagyon segítőkész, de ugyanez elmondható az edzői stáb összes többi tagjáról. Nagyon világosak az elvárásai, kérései és vérbeli profi edző, akinek az elképzelései ülnek a csapat szempontjából.
Órákat képes a taktikával foglalkozni, és amit megálmodott, azt mindig szeretné viszontlátni a pályán.
A Paks ellen csereként beállva 20 percet játszhattál bajnokin. Az argentin pontvadászatot összehasonlítva a magyarral, miben látod a különbségeket?
– A magyar játékosok nagyobb figyelmet fordítanak a fegyelemre. Odahaza Argentínában a letámadások során rendkívül agresszívak a játékosok, ezért több szabálytalanság is van a meccseken. Magyarországon a játékosok gyorsabban járatják a labdát, valamint kellően ügyelnek a letámadásokra is, ami a védők dolgát megnehezítik.
Szombaton következik az Újpest elleni derbi, amit hatalmas érdeklődés szokott övezni Magyarországon. A csapattársak mit meséltek róla előzetesen?
– Isael és Leandro mesélt már az Újpest elleni derbikről, amik Argentínához hasonlóan döntő jelentőséggel bír a csapat életében. Szeretném átélni az ilyen hangulatú rangadókat, és megtapasztalni, hogy itt Magyarországon miben rejlik a különbség Argentínához képest. Biztos, hogy izgalmas találkozó elé nézünk. Pályafutásom során jó néhány rangadón játszottam Argentínában, amik döntőnek is beillenek. Ennek szellemében élik meg a játékosok és a szurkolók egyaránt az adott meccset, függetlenül attól, hogy a csapat között mekkora a rivalizálás.
A drukkerek ilyenkor szinte népünnepélyt tartanak a kedvenceik sikere után, az utcák telítve vannak velük, előfordul pár balhé is, de igyekeznek helyén kezelni a sikert.
Milyen célokat tűztél ki magad elé a 2020-as évre?
– Egy olyan pillanatban érkeztem a csapathoz, amikor már minden egyben van, és csak apró finomhangolások szükségesek a tökéletességhez. Tudom, nehéz lesz bekerülni a kezdőcsapatba, de minden erőmmel azon vagyok, hogy egyre több időt töltsek a pályán, és olyan teljesítményt szeretnék nyújtani, ami elegendő lehet a kezdőbe kerüléshez.
LENKÓ PATRIK
