"Óriási élmény még mindig, jó volt nagyon a kapuban állni. Ahogy a meccs után is mondtam, megnyugtató volt a szurkolóink előtt kezdeni, de a második félidőre sem panaszkodhatom, hiszen egy jó atmoszféra és hangulat töltötte ki a Nagyerdei Stadiont. A pálya tökéletes, tényleg NB I-es volt a körítés, ez egy futballistának nagy élmény, így pláne. A
mi a meccset illeti, a legnehezebb dolgom Dzsudzsák Balázs megpattanó lövésénél volt, csak akkor láttam meg a labdát, amikor „Pálesz” fején megcsúszott, de így a közelembe érkezett, ki tudtam valahogy tornázni.
Volt azért drukk eleinte, elszórtam pár kirúgást, de ezt elnézték azért nekem" - mondta a kecskemetite.hu oldalán, debütálása kapcsán Kersák Roland, a KTE kapusa, elárulva azt is, miért volt neki nagy dolog a DVSC hálóőre - a mezőny legjobbjának bizyouló - Megyeri Balázs ellen pályára lépni az 1-0-s Loki-sikerrel véget ért találkozón.
Kersák nagy védése 1:15-nél:
– Különleges személy is nekem Megyeri Balázs a pályafutásomban, ő ezt még nem is tudhatja, mennyire. Megmondom őszintén, keresni is fogom majd még, hogy mezt cseréljünk.
Életem első kapuskesztyűje, amit gyerekként felnőtt kapustól kaptam, az övé volt. Még labdaszedő voltam az Üllői úton, amikor nagyon fiatalon már védett a Fradiban. Kértem másoktól is korábban, de ő volt az első, aki odaadta. Egy gyerekben ez nagyon maradandó és mély nyomokat hagy, nagyon sokat jelentett, hogy gratulált a meccs után.
Én is csak ezt tudtam tenni, mert ő lett a meccs embere, ez nekem akkor sem volt kérdés. A Debrecen tulajdonképpen neki köszönhette a sikert, mert fogott két ziccert, nehéz lövéseket. Azt azért sajnálom, hogy pont most jött ki neki ennyire a lépés, de tényleg csak gratulálni tudok én is neki - tette hozzá.
A Ferencvárosnál nevelkedett kecskeméti játékos többek között azt is elárulta még, miért távozott még 2017-ben a zöld-fehérektől.
20 évesen már otthon is olyan helyzet állt elő, hogy úgy éreztem történnie kell valaminek, pénzt kell keresnem, így döntési helyzet elé állított az élet. Szerettem volna a Fradinál maradni, de úgy látták a klubnál akkor, hogy nem lesz belőlem NB I-es kapus, így ebben nem tudtak segíteni hosszabb távon, fél év után Salgótarjánba igazoltam ezután.
A ferencvárosi évek kapcsán azért mindenképpen meg kell említenem Deszatnik Peti nevét, akitől rengeteg bizalmat kaptam 18 évesen, de utána a Dukon Béla, Szentandrási Zsolt párosnak is sokat köszönhetek. Utóbbi mindig mondta is, hogy szeretne majd ott lenni egyszer az első NB I-es meccsemen, mert bennem és Zsivóczky Petiben látta ezt. Sokszor eszembe is jutnak ezek a szavak, erőt is tudok belőle meríteni. Salgótarjánban megvolt már a kezdő kapus, esélyem nem sok volt, pár meccset kaptam. Nyáron keresett meg aztán Végh Zoli, hogy stábként átkerülnek Lipcsei Petiékkel Soroksárra, szívesen látnának. Ez megint egy olyan szituáció volt, amire azonnal igent mondtam és megköszöntem a lehetőséget. Fiatalnak számítottam akkor az NB II-ben, s noha volt lemaradásom a salgótarjáni félév után, de ott belekerültem egy NB II-es munkába Zolival. Kovács Dani volt akkor a kezdő kapus, aki kiemelkedett, mögötte Steer Bence és én jöttem a sorban. Edzettem, dolgoztam, igyekeztem minél jobb szintre felhozni magam, abban is bíztam, hogy a fiatalszabály miatt lehetőséget is kaphatok akár. Az utolsó két őszi fordulót meg is kaptam a Vác és a Szolnok ellen, mindkettő győztes meccs volt, jó visszajelzésekkel, így nagyon vártam a tavaszt...
A teljes interjú itt elolvasható!
