58:12 – az MLSZ szakmai értékelése:

A kint–bent helyzet megítélése: az AR2 (a 2-es számú asszisztens) azonnal jelezte, hogy megítélése szerint a labda elhagyta a játékteret. Ő volt az egyetlen személy a stadionban, aki a vonallal egyvonalban, az ún. kint–bent helyzet megítélésére szolgáló legobjektívebb és leghitelesebb pozícióból láthatta az esetet. Többek között pontosan ezért vannak az asszisztensek a mérkőzésen: az ő feladatuk annak megítélése és jelzése, amikor a labda teljes terjedelmével elhagyja a játékteret. Ebben a tekintetben az AR2 pozíciója szakmailag kedvezőbb volt még annál is, mint bármelyik televíziós kamera pozíciója.

A különböző kameraállások a perspektivikus torzítás miatt eltérő képet mutatnak: az egyik képből úgy látható, hogy kint van a labda, a másik szögből, egy másik kameraállásból pedig úgy, hogy még nem hagyta el teljes terjedelmével a játékteret. A rendelkezésre álló felvételek között nincs olyan, amelyből a kint–bent helyzet minden kétséget kizáróan megállapítható lenne, minden csak feltételezés.

A televíziós közvetítésben felmerült az is, hogy az asszisztens miért nem alkalmazta a zászlókésleltetési technikát. Ennek azonban éppen az a célja, hogy kizárólag olyan esetekben, amikor az asszisztensnek kétsége van a játék folytatásának megítélésében, lehetőséget biztosítson az akció továbbengedésére, és adott esetben VAR-vizsgálatra. Ha azonban az asszisztens egyértelműen úgy ítéli meg, hogy a labda teljes terjedelmével elhagyta a játékteret, a szabályok szerint azonnal jeleznie kell a játékvezető felé. Ebben az esetben ezt tette.

A játékvezető hibája: az AR2 azonnali jelzése ellenére a játékvezető késve fújt a sípjába. Ez egyértelmű mérkőzésmenedzsmenti hiba, hiszen a késedelmes sípszó miatt a játék az asszisztens jelzése után is folytatódott, és a labda ezt követően a kapuba került.

A gól megítélése: a játékvezető sípszava után szerzett gól nem lehetett érvényes, hiszen a játékot a sípszóval már megszakította. Ezért szakmailag nem helyes úgy értelmezni a helyzetet, hogy a játékvezető egy érvényes gólt érvénytelenített. A játék már korábban megszakadt.

VAR: a VAR ebben a konkrét helyzetben nem tudta érdemben felülvizsgálni az eseményeket. A játékvezetői sípszó megszakította a játékot, és az ezt követően a kapuba kerülő labdából nem születhetett érvényes gól. Amennyiben nem hangzott volna el a sípszó, a kint–bent helyzetre vonatkozóan akkor sem állt volna rendelkezésre olyan egyértelmű képi bizonyíték, amely az AR2 döntését minden kétséget kizáróan megcáfolta volna.

Összességében: a kint–bent döntést az asszisztens – aki a leghitelesebb személy ebben az esetben – hozta meg, a késedelmes sípszó viszont egyértelmű hiba. A kettőt nem szabad összemosni.

80:35 – az MLSZ szakmai értékelése:

Dzsudzsák Balázs szabadrúgásának elvégzésekor Dénes Vilmos egyértelműen leshelyzetben volt, és az ellenfél védőjátékosának mozgását, illetve a labda megjátszására való lehetőségét egyértelműen befolyásolta azzal, hogy blokkolta.

A les szabálya szerint az „offside position” (leshelyzet) önmagában még nem szabálysértés, azonban a leshelyzetben lévő támadó akkor büntetendő, ha többek között úgy avatkozik játékba, hogy akadályozza az ellenfelet abban, hogy a labdát megjátssza vagy meg tudja játszani. Az IFAB ezt kifejezetten az „offside offence” (les szabálytalanság) egyik eseteként határozza meg.

Ez nem szokatlan futballhelyzet: a támadók gyakran tudatosan vesznek fel ilyen pozíciót, és azzal próbálják akadályozni vagy korlátozni a védők védekezési lehetőségét (és így előnyt szerezni csapatuk számára). Ha azonban a leshelyzetben lévő játékos ténylegesen befolyásolja az ellenfél játékát, a helyzet már nem pusztán „pozíció”, hanem les szabálytalanság.

A szabadrúgást követően a Dzsudzsák Balázs által beívelt labda a vendég 17-es számú játékosról, Csóka Dánielről továbbpattanva jutott a korábban leshelyzetben tartózkodó Dénes Csanádhoz. A védőnek e labdaérintése azonban nem szüntette meg automatikusan a korábban fennálló leshelyzetet. A kérdés az, hogy a védő labdaérintése az IFAB által meghatározott értelemben „deliberate play”-nek, vagyis szándékos megjátszásnak minősül-e.

Ezt pedig önmagában nem az dönti el – ahogy egyesek fogalmaztak -, hogy a védő „bele akart-e érni” a labdába, vagy mi volt a szándéka. A jelenlegi 11. szabály alapján azt kell vizsgálni többek között, hogy a játékos kontrolláltan tudta-e megjátszani a labdát, volt-e lehetősége annak tudatos irányítására.

Az IFAB ehhez több értékelési szempontot is meghatároz. „Szándékos megjátszás” (kivéve a szándékos kezezést) az, ha a játékos úgy kontrollálja a labdát, hogy lehetősége van:

• a labdát egy csapattársának passzolni
• birtokba venni a labdát, vagy
• tisztázni a labdát (például azzal, hogy elrúgja vagy elfejeli).

Különösen fontos szempont, hogy nem tekinthető automatikusan „deliberate play”-nek az olyan érintés, amely ösztönös mozdulatból, ugrásból vagy korlátozott labdakontroll mellett történik. Ebben a konkrét esetben nem beszélhetünk szándékos megjátszásról. A levegőben érkező labdára felugró játékos hátáról továbbpattanó labdaérintés nem minősül olyan kontrollált, tudatos labdamegjátszásnak, amely a les szempontjából „deliberate play”-ként értékelhető. Az IFAB éppen azért pontosította a „deliberate play” (és a „deflection” (irányváltoztatás) megkülönböztetésének szempontjait, hogy egy leshelyzetben lévő támadó ne váljon automatikusan szabályos helyzetűvé pusztán azért, mert az ellenfél játékosa hozzáér a labdához.

Összességében tehát két (!) különálló leshelyzeti szempont is fennállt:

1. Dénes Csanád már a szabadrúgás elvégzésekor leshelyzetben volt, és az ellenfél védőjátékosának játékát blokkolással befolyásolta (már önmagában ez zavarás miatt büntetendő);
2. a későbbi védői labdaérintés nem minősült „deliberate play”-nek, ezért nem hozta újra szabályos helyzetbe a korábban leshelyzetben lévő támadót (így ez előnyszerzés).

Ezért a gólt les miatt helyesen vonták vissza. Az OFR (on-field review, azaz a helyszíni videovizsgálat) alkalmazása pedig azért volt indokolt, mert a végső döntéshez a VAR által azonosított leshelyzeti és ellenféllel való interferencia szituáció teljeskörű megítélése szükséges volt.

93:44 – Az MLSZ szakmai értékelése:

Ennek a szituációnak a megítélése szakmailag ugyanabba a körbe tartozik, mint az 59. percben történt kint–bent szituációé. A „gólvonal” kontrollja az asszisztens játékvezető feladata, akinek azt kellett eldöntenie, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt-e a gólvonalon. Az adott helyzetben az alapvonalhoz közel elhelyezkedő asszisztens a szituáció megítélésére a stadionban rendelkezésre álló legjobb pozícióban volt. A rendelkezésre álló televíziós felvételek egyike sem biztosított olyan egyértelmű és megdönthetetlen bizonyítékot, amely alapján a labda teljes terjedelmével áthaladását kétséget kizáróan meg lehetett volna állapítani.

Amennyiben a rendelkezésre álló technikai bizonyíték nem egyértelmű, a pályán meghozott döntést nem lehet pusztán egy feltételezés vagy egy bizonytalan képi benyomás alapján megváltoztatni. A televíziós felvételnek nem azt kell megmutatnia, hogy „lehetséges-e”, hogy a labda áthaladt a gólvonalon, hanem egyértelmű bizonyítékot kell szolgáltatnia arra, hogy a labda teljes terjedelmével valóban áthaladt a gólvonalon. Ezért ebben az esetben is az alapvonalon elhelyezkedő asszisztens döntését kell elfogadni mindaddig, amíg rendelkezésre nem áll olyan egyértelmű képi bizonyíték, amely azt megcáfolja. Egy feltételezett gól nem kezelhető bizonyított gólként.

Ugyanakkor van egy ettől teljesen független, még fontosabb szakmai szempont is: még abban az esetben sem lehetett volna érvényes gólt ítélni, ha a labda teljes terjedelmével egyértelműen áthaladt volna a gólvonalon. A labda kapuba kerülését közvetlenül megelőzően ugyanis Adinany szabálytalanul támadta Engedi Márkot, a Vasas kapusát, ezért a gólt megelőző szabálytalanság miatt sem lett volna érvényes a találat.