Napra pontosan két héttel ezelőtt a magyar válogatott Izland legyőzésével kijutott a jövő nyárra halasztott, részben közös rendezésű Európa-bajnokságra. A sikeres kvalifikációval kapcsolatban Szoboszlai Dominik és Gulácsi Péter osztotta meg gondolatait az MLSZ Facebook-oldalán. Mindkét játékos egyetértett abban, hogy az újabb Eb-szerepléssel mindenkinek egy álom válik valóra.
Szoboszlai Dominik: - Kiskorom óta erről álmodtam, hogy egy felnőtt Európa-bajnokságon részt vehessek. 2016-ban csak a tévéből néztem, mert még túl fiatal voltam. Egyszer voltam már Eb-n, de csak U17-esekkel. Az is egy nagy élmény volt, ez most még nagyobb lesz, hogy a felnőttekkel ott tudok lenni. Mindenkinek nagyon nagy élmény, eredmény, hogy 2016 után most is kijutottunk az Eb-re. Mindkétszer ugyanúgy rájátszás során, az utolsó percekben rúgtuk a gólt. Mindenki mindent megtett annak érdekében, hogy egy nemzet legyen büszke ránk. Csak ezért dolgoztam minden egyes nap, hogy egy ilyen lehetőségem adódjon, hogy játsszak egy portugál, német és egy francia válogatottal.
Kiskorom óta az volt az álmom, hogy Ronaldo ellen játsszak, és ez jövő nyáron be fog következni. Nem egyszerű a csoportunk, de úgy gondolom, nincs veszítenivalónk. Kimegyünk a pályára a saját stadionunkba, saját nézőink előtt megteszünk mindent, amit tudunk és meglátjuk, mit hozunk ki belőle. Amit a portugálok és a franciák ellen is fogunk csinálni, ugyanazt fogjuk a németek ellen is.
Más lesz, hogy idegenben játszunk, de szerintem az sem lesz nagyobb dolog. Mindenkinek köszönjük, akik otthonról szurkoltak! Sajnos nem lehetett tele a stadion, de ezt jövő nyáron bepótoljuk.
Gulácsi Péter: - Nagyon hosszú út vezetett az Európa-bajnokságig. Amikor elkezdtük még anno két és fél évvel ezelőtt a Nemzetek Ligája selejtezőit, azt tűztük ki célul, hogy szeretnénk ott lenni a 2020-as Európa-bajnokságon, ám azóta tudjuk, mennyi minden történt a futballban, a világban.
Valószínűleg a leghosszabb utat jártuk be ahhoz, hogy ott lehessünk.
A kijutás mindenért kárpótolt és óriási dolog lesz, hogy két mérkőzést játszhatunk hazai pályán. Remélhetőleg addigra már szurkolók előtt. Egyrészt az egész héten végig koncentráltak voltunk, másrészt azzal, hogy a vezetőedzőnk kiesett a pozitív koronavírus-tesztje miatt az egész felkészülésünkre rányomta a bélyegét. Az utolsó két napban csak Skype-on keresztül tudtunk vele kommunikálni. Nyilván nem az ideális felkészülés egy ilyen fontos mérkőzésre. Mégis úgy érzem, a csapat a mérkőzés előtt nyugodt volt, főleg azután, hogy a kezdés rosszul sikerült, majd továbbjátszottuk a játékunkat, és ennek is az eredménye, hogy nem kezdtünk el kapkodni, és a végén sikerült megnyerni a mérkőzést. A legvégén egy kicsi szerencse is kellett, de összességében úgy gondolom, megérdemelten nyertünk.
Ha valaki öt vagy négy és fél évvel ezelőtt azt mondja, hogy most itt ülünk és erről beszélgetünk, akkor lehet, hogy nehéz lett volna elhinnem.
Amikor a Lipcséhez kerültem kimondott cél volt, hogy feljussunk a Bundesligába, és ott stabilizáljuk magunkat. Utána igazából arra a gyors fejlődésre, amit ott következett, senki sem számított. Most már Európa topcsapatai közé tartozunk, közben a válogatottal is sikeresen vívtuk meg ezt a selejtező sorozatot. Mondhatjuk, egy nagyon sikeres időszak, évek vannak mögöttem, és ahogy mondtam, egy óriási élmény lesz a németek ellen is pályára lépni a müncheni Allianz Arénában. Ott már volt szerencsém többször is védeni. Az is egy szenzációs színpad, egy olyan stadion ahol minden játékosnak álma, hogy egy ilyen világeseményen szerepelhessen. A német válogatottból több játékost ismerek, vannak ott jelenleg is korábbi csapattársaim is. Elég csak a németek csapatkapitányáról beszélnem, vele is jó a kapcsolatom. Biztos, hogy különleges mérkőzés lesz. Igazából ez egy olyan szenzációs dolog, amit elértünk, hogy várhatjuk a nyári tornát. Ott lehetünk, készülhetünk és újra elindul a bizsergés az emberekben május környékén, amikor elkezdjük a felkészülést. Nagyon örülök, hogy sikerült ezt kivívni.
