11 góllal jelenleg második helyen állsz a góllövőlistán. Mennyire csinálsz belőle presztízskérdést, hogy gólkirály legyél az NB III-ban is?

- Nagyon. Februárban igazoltam Budaörsre, de előtte két és fél hónapig nem edzettem, fel is szedtem majdnem tíz kilót - kezdte Balajti Ádám a csakfoci.hu-nak. -  Az első félévben semmiféle elvárásom nem volt magammal szemben, egyedül a formába hozás volt a cél. Az új idénynek már nagyon motiváltan vágtam neki. Picit több gólt terveztem a téli szünetre, úgy 15-16-ot, de mivel Birtalan Boti és Petneházi is sérült, kevesebb jó labdát kaptam, meg persze én is elrontottam pár ziccert.

33 éves vagy, van még csavar a pályafutásodban?

- Nem hiszem. Úgy kezdtem a szezont, hogy a Budaörssel akár fel is juthatunk az NB II-be, de túl nagy a hátrányunk, ez ebben az idényben már nem jön össze.

Irreális lenne arról álmodoznom, hogy fogok még az NB I-ben futballozni, de az NB II-ben megállnám a helyem. Látom, hogy kik játszanak a másodosztályban, sok csapatba beférnék még most is.

Amikor nyerünk és gólt rúgok, este lefekvés előtt nincs bennem az a nagy boldogság, sőt, inkább szomorúságot érzek. Ne értse félre senki, imádok Budaörsön futballozni, kiválóak a körülmények, Bognár Gyuri az egyik legtöbbre hivatott fiatal magyar edző, de 18 évesen nem arról álmodtam, hogy ennyi idősen a harmadosztályban futballozok majd.

18 évesen már az NB I-ben a diósgyőri szurkolók kedvence voltál. Hol siklott ki ez a pályafutás?

- Két nagy törés volt a pályafutásomban. 2013 őszén egy autóbalesetben elveszítettem az öcsémet. Ebből a traumából 2-3 évig nem tértem magamhoz. Ebben az időszakban rengeteg hülyeséget csináltam, egyáltalán nem éltem sportszerű életet. A focit nem akartam abbahagyni, edzettem, játszottam a meccseket, de a fejem teljesen máshol járt. 2016-ra szedtem magam össze, amikor Vácon elkezdtem újra élvezni a focit.

A második törés mi volt?

- Amikor a Vasasnál gólkirályként lemondtak rólam. Mindig hálás leszek Kis Károlynak és Domonyai Lászlónak, hogy bíztak bennem és elvittek a Vasashoz. Ahogy Szanyó Károlynak is, hogy szabad kezet adott, sőt, kinevezett csapatkapitánynak. Gyorsan beilleszkedtem, a szurkolók megszerettek, én pedig szépen potyogtattam a gólokat, 32 találattal lettem gólkirály az NB II-ben. Utána nem úgy alakult az angyalföldi karrierem, ahogy elterveztem.

Kuttor Attila érkezését követően kikerültem a csapatból, sőt, a keretből is. Ezt soha nem fogom tudni feldolgozni, hiszen pályafutásom legszebb évei állhattak volna még előttem.

Mivel indokolta a döntését, miért tett félre?

- Azt mondta, hogy kevés a magas intenzitású futásom. Ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Egy csatár sokszor fusson magas intenzitással vagy meccseket döntsön el? Még mindig nem tudok nyugodtan beszélni erről az időszakról, hatalmas igazságtalanságnak tartom, hogy csak úgy kipöcköltek.

Az edzéseken mindent megtettél annak érdekében, hogy beverekedd magad a csapatba?

- Tudom, gyorsan rám sütik, hogy flegma vagyok, meg keveset futok, de ez nem igaz. A Vasasban és előtte a korábbi csapataimnál is mindig a harmadik, negyedik legtöbbet futó játékos voltam. Tény, hogy a sprintekben nem tartoztam a  legjobbak közé, nekem más erősségeim vannak. Ami pedig a flegmaságomat illeti: így mozgok, így futok, ilyen a mozgáskoordinációm, nem tehetek róla. Volt, amikor megpróbáltam ezen változtatni, de az elvitte a fókuszt a gólszerzésről, ezért hagytam is.

Hogy élted meg, amikor a Vasas végre feljutott, az NB I-ben játszott, te pedig Tiszakécskén szenvedtél?

- Néztem a tévében a meccseket, a közönség engem éltetett, pedig nekem már semmi közöm nem volt akkor a csapathoz.

Ha azt látom, hogy kiválóan szerepel a Vasas, a csatárok számolatlanul rúgják a gólokat, akkor könnyebb lett volna megemészteni, de így…Volt olyan támadó, aki 8-10 meccsenként szerzett egy gólt. Simán ki is esett a csapat.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Nagy Miklós sportigazgatónak viszont hálás vagyok, ő mindig mellettem állt, biztatott, nem ő tehet róla, hogy ez történt.

Pedig fantasztikusan indult a karriered, hiszen az U20-as vb-n bronzérmet nyert válogatottnak is tagja voltál, sőt, gólt szereztél a tornán. Akkor milyen pályafutásról álmodtál?

- Nem ilyenről. A világbajnokság után a Lille le akart szerződtetni, Hazard csapattársa lehettem volna. Ez nem pletyka volt, a francia sajtó már kész tényként könyvelte el a leigazolásomat, ami végül nem realizálódott. A mai napig nem tudom, hogy miért nem.

Diósgyőrből végül Debrecenbe kerültél, ahol azonban nem játszottál az NB I-ben.

- Nyugodtan leírhatod, hogy én nem akartam Debrecenbe menni. A Diósgyőr tartozott a Lokinak és engem adtak oda, ráadásul öt évre. Nem volt beleszólásom. Mivel már belekóstoltam az NB I-be, nagyon rosszul viseltem, hogy csak a második együttesnél számolnak velem. Igaz, akkor a Debrecen az ország legjobb csapata volt, olyan csatárokkal, mint Coulibaly, Yannick vagy éppen Kabát.

Mindent elkövettem, hogy elkerüljek onnan, volt, hogy kiállíttattam magam, csak adjanak kölcsön. Szerencsére sikerült is, előbb Újpestre, aztán az MTK-hoz.

De egyik helyen sem hoztad azt, amit korábban Diósgyőrben.

- Nem nagyon találták az ideális posztomat, de én magam sem tudtam, hol vagyok a legjobb. Voltam tízes, balszélső, jobbszélső, de egyik pozícióban sem éreztem magam igazán komfortosan. Aztán a Debrecen eladott a Mezőkövesdnek, ami megváltás volt számomra, de akkor jött az öcsém tragédiája, én pedig elindultam a lejtőn.

Egy ilyen családi tragédiát lehetetlen rövid idő alatt feldolgozni, de kezelhetted volna jobban a helyzetet?

- Biztosan, de rosszabbul is. Más lehet, hogy belerokkan, nekem „csak” elment három évem úgy a pályafutásomból, hogy nem tudom, ezalatt mi történt velem.

Kevesen tudják, hogy te játszottál a Ferencvárosban is. Annak mennyi realitása volt, hogy a Fradiban fuss be karriert?

- Semennyi. 13-14 éves voltam, összesen egy szezont töltöttem a Népligetben. Rugdostam a gólokat, de a jövővel kapcsolatos elképzeléseink nem egyeztek, ezért elmentem Újpestre. Mivel nem akartam kollégiumba költözni, édesapám vitt naponta suli után edzésre Besenyőtelekről. Kemény három év volt nekem is és neki is.

Aztán hívott a Lazio is…

- Már a Diósgyőr játékosa voltam és meg akartak nézni az olaszok. Kint voltam pár hétig, a második csapattal edzettem, a Primaverába vittek volna.

Később tudtam meg, hogy az akkori menedzserem 1 millió eurót kért értem, ami irreális összeg volt egy 16 éves magyar játékosért abban az időben.

Hány év van még benned játékosként?

- Remélem még 4-5 simán. Teljesen rendben vagyok fizikálisan, a formámmal sincs gond, úgy érzem magam, mint öt éve, amikor gólkirály lettem a Vasasban. Legbelül még bízom benne, hogy a sors kárpótol azért a sok rosszért, ami történt velem a pályafutásom során. Csalódottság van bennem, de elsősorban magamat okolom, hogy csak ennyit hoztam ki a karrieremből, még akkor is, ha kemény helyzetekkel kellett megküzdenem. A beszélgetésünk elején azt mondtam, aligha lesz már csavar a pályafutásomban. Jó lenne, ha még lenne, persze, egy pozitív csavar.