Dárdai Pál legkisebb, a Herthát a nyáron elhagyó fia, Dárdai Bence 9 tétmeccsen 1 gólnál és 2 gólpassznál jár, miközben a német utánpótlás-válogatottban is számolnak vele - felnőtt szinten viszont Marco Rossi szeretné magyar színekben látni.
A legkisebb Dárdai a német Sport Bild nyomtatott kiadásában megjelent interjúban fejtette ki gondolatait arról, miért döntött úgy, hogy testvéreit, Palkót és Mártont is hátrahagyva Berlinből Wolfsburgba igazol és beszélt a válogatottság kérdéséről is.
- Nem a Hertha ellenében döntöttem - hangsúlyozta Dárdai az interjúban -, csak ki akartam próbálni valami újat. Egyedül akartam élni és a saját utamat járni, hogy érettebb emberré váljak. Külföldre is mehettem volna, de nem akartam. Az, hogy Wolfsburg ilyen közel van Berlinhez, erősen befolyásolta a döntésemet. Abban az esetben, ha valami történne, a családom a közelben van. Csak 50 percre van az ICE-vel [a német nagysebességű vasúttal - a szerk.] egymástól a két város. Remélem, a következő szezonban játszhatunk ellenük az élvonalban. Idén pedig szeretnék ott lenni a berlini Olimpiai Stadionban a kupadöntőn - nyilatkozta a fiatal középpályás, aki annak ellenére is a klubváltás mellett döntött, hogy egy számára nagyon fontos személy ellenezte azt.
A családom hagyta, hogy meghozzam a saját döntésemet. Édesanyám azonban nem akarta, hogy menjek. Eljött velem Wolfsburgba, hogy mindent megnézzen. Aztán ő is belement a dologba
- tette hozzá.
Ami a nemzeti színeket illeti, a legkisebb Dárdai Berlinben született, így német és magyar válogatott is lehetne...
Ez egyelőre nem olyan téma, amiről döntöttem volna. Természetesen ez egy fontos kérdés lesz, ha jól játszom a Bundesligában. Akkor eljön majd az idő, hogy döntenem kell majd
- nyilatkozta a német hetilapnak.
Dárdai Bence a két testvérével, a középső védő Mártonnal és a támadó szélső Palkóval ellentétben édesapja nyomdokaiba lépett a pályán, a pozícióját illetően. Akárcsak a Hertha ikonja, ő is a hatos, vagy szükség esetén a nyolcas poszton futballozik.
Arra a kérdésre, hogy példaképének tekinti-e édesapját, a tini megjegyezte, hogy soha nem látta őt élőben játszani, és inkább saját magára figyel. A tehetség kitért közben arra is, hogy egy gyerekkkori traumája is fűződik a berlini klubhoz.
- Négyéves voltam, amikor édesapám visszavonult, arra viszont emlékszem, ahogy az utolsó meccse után az Olimpiai Stadionban futja a tiszteletkörét. Én meg akkor féltem Herthinhótól [a Hertha kabalafigurájától - a szerk.]. Aztán már Herthinho ágyneműben aludtam... A családom ízig-vérig herthás. Minden meccset megnézek, és idén már két meccsen is ott voltam a stadionban - mondta a legkisebb Dárdai-fiú.
