Nikolics Nemanja a Magyar Szónak nyilatkozott az Eb-ről, a saját szerepéről és a jövőjéről.
- Természetesen folynak a találgatások, ki hová igazol, egy ilyen eredményes szezon után ez alól én sem vagyok kivétel. A konkrét, vagyis papírra vetett ajánlatra még várok, de ez is biztosan nemsokára befut majd. A Legia egy évvel ezelőtt ingyen igazolt le, mivel a Videotonnál lejárt a szerződésem, és egy ilyen idény után mindenki szeretne jól járni. Volt egy jó hangulatú beszélgetésem a vezetőséggel, és megegyeztünk, akkor távozok Varsóból, ha egy olyan ajánlat érkezik, ami nekik és nekem is megfelel. A tapasztalataim velük kapcsolatban pozitívak, hiszen tavaly egy nap alatt mindent megbeszéltünk, és nyélbe ütöttük az üzletet. Eddig is én döntöttem el, hogy hol szeretnék játszani, most is így lesz. Három nagyon jó döntésem volt: az első, amikor Magyarországra jöttem, a második, amikor a Kaposvár után nem külföldre, hanem a Videotonhoz szerződtem, a harmadik pedig a Legiába igazolásom volt. Valószínű, hogy eligazolok, mivel ezt az esélyt, ezt az idényt ki kell használni a klubnak és nekem is. Ha viszont a maradok a Legiánál, nem leszek szomorú, mert egy olyan közegben vagyok, ahol szeretnek, tisztelnek, én is és a családom is jól érezzük magunkat, s nekem ez utóbbi a legfontosabb.
A télen Kínából is volt ajánlatod, de mindenáron ragaszkodtál Európához. Ez most változott?
- A Videoton után valóban csak európai csapatban gondolkodtam, s habár Ázsiából érkeztek konkrét ajánlatok, ezekre nemet mondtam. Most változott a helyzet, minden ajánlatot át fogok gondolni, ki fogom kérni azoknak az embereknek a véleményét is, akik eddig követték a pályafutásomat. A kínai ajánlatra, amellyel a klub és én is elégedettek voltunk, végül azért mondtam nemet, mert nem akartam félbehagyni azt a munkát, amit a Legiánál elkezdtem. Most azonban egy új helyzet van, amelyben nincs kizárva sem Kína, sem az Egyesült Arab Emírségek.
Egervári Sándor keze alatt mutatkoztál be a válogatottban, utána jött Pintér Attila, de a jó eredményekhez Dárdai Pál és Bernd Storck kellett.
- Az edzői szakma nagyon sokat vitázik Magyarországon azon, hogy külföldi vagy magyar legyen a szövetségi kapitány. Próbálkozások voltak a magyar kapitányokkal is, de nem sikerült, viszont ez nem azt jelenti, hogy a magyar edzők nincsenek felkészülve a kihívásokra. Erre éppen Dárdai cáfolt rá, aki bizonyította, hogy vannak tehetséges magyar edzők, akik képesek a jó eredményre. Egervári Sándor keretébe azért kerültem be, mert Szalai Ádám beteg volt, így a válogatottal csak négy napot töltöttem, ezért nem tudok érdemben nyilatkozni az ő munkájáról. Pintér Attilánál már végigcsináltam a felkészülést a selejtezőre, viszont ott csak egy közös meccsünk volt, mert az északírek elleni kudarc után őt leváltották. Ekkor jött Dárdai, akinek már a megjelenése felejthetetlen volt. Ahogy belépett az öltözőbe, sugárzott belőle a magabiztosság, az elszántság, az önbizalom. Ezzel a megnyilvánulásával elhitette a keret tagjaival, hogy igenis van esély az Eb-re való kijutásra. Pedig nagyon nehéz helyzetben volt, mert pár nappal később már Romániában kellett pontot szereznünk. Hétfőtől folyamatosan azt mondta: Ha mi nem bízunk magunkban, akkor ki fog bízni bennünk?! Az edzésen és utána is a mentális részre fektette a hangsúlyt, belénk sulykolta, hogy nem kell félnünk. Ha akkor kikapunk Bukarestben, akkor szerintem nem lenne most miről beszélnünk, miközben mi az Eb-n a nyolcaddöntőig jutottunk. Dárdait azért kedveltem, mert mindent megmondott a szemünkbe, nem volt olyan, hogy valakinek a háta mögött történtek volna a dolgok. Ő lendületet adott a csapatnak, amit Storck továbbvitt. A német edző sok mindenben hasonlít Dárdaira, jól ismerik egymást, hiszen ugyanannál a csapatnál dolgoztak együtt, Dárdai nem véletlenül őt választotta az utánpótlás edzőjének. Storck is sokat dolgozott a mentális részen, s ami még fontos volt, hogy amikor elemeztük az ellenfelet, akkor sosem azon volt a hangsúly, hogy milyen jó csapat ellen lépünk pályára, hanem azon, hogy melyek a mi erősségeink.
Az utolsó felkészülési mérkőzés előtt azt nyilatkoztad a Magyar Szónak, hogy Storckkal keresitek a helyedet, s bízol benne, hogy ezen a Németország elleni találkozón majd meg is találjátok. Ott azonban egy olyan furcsa helyzet állt elő, hogy nem léptél pályára…
- Nem volt egy kellemes helyzet, nem is viseltem könnyen a dolgot, s az Eb-re utazás előtt kértem, üljünk le négyszemközt, és beszélgessünk. Én nem az a labdarúgó vagyok, aki a 19. vagy a 20. játékos szeretne lenni egy csapatban, hogy aztán évtizedekkel később azt mesélje az ismerőseinek, hogy csapattag volt az Eb-n. Elmondtam Storcknak, nekem ez a helyzet nem tetszik, s ha ez a jövőben is így lesz, akkor döntenem kell, mert sokat vagyok a családomtól távol, keményen dolgozom, és ha nem kerülök be a csapatba, az senkinek sem jó. Nem kérek többet, csak annyit, hogy a szemembe mondják, a válogatottnak szüksége van-e rám, vagy nincs. Ha az utóbbi a válasz, azzal sincs semmi probléma, utána is a magyar együttesnek szurkolok majd, mert sok barátom játszik a csapatban. A szövetségi kapitány megkeresésére mindig örömmel mondok igent, de csak akkor, ha a pályán is számítanak rám, a kispadon nem szeretnék ülni.
Mi volt erre Storck reakciója?
- Abban maradtunk, hogy az Eb után visszatérünk erre. Én bizakodó vagyok, hiszen a tornán mindig megpróbáltam a legjobbat nyújtani, amikor nem léptem pályára, akkor is igyekeztem a csapatot segíteni.
