A Bayern München másodedzőjeként a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-elődöntőre készülő Lőw Zsolt a Telexnek adott hosszabb interjút, amelyben több érdekes témáról is beszélt, ezekből idézünk az alábbiakban témák szerint.
Egy csapat dinamikájáról és a müncheni távozás okairól
- A legmagasabb szintű taktikának ott kell lenni a kisujjban, és aztán meg kell telnie kreativitással - mondta Lőw. - A mi szakmánkban aki állva marad, lemarad. És eközben még az emberi részre is megfelelő empátiával kell figyelni. Ha nincs meg a csoportdinamika, bajban vagy. Az Arsenal spanyol edzője, Mikel Arteta egy kutyát ajándékozott az öltözőnek, és erre a kutyára mindenkinek figyelnie kell. Óvja, félti, eteti, folyamatosan gondozza a csapat. Szenzációs ötlet. Ott a City, nekik van egy bonsai fájuk, azt locsolják, éltetik. Olyan praktikák vannak, olyan pszichológiára nevelés, ami egyedülálló. Ha a csapatod nem nagybetűs Csapat, máris hendikepben találod magad. Jó azt átélni, hogy az erők összeszorzódnak, és a srácok egymásért játszanak. Nagyon nehéz ezt a dinamikát eltalálni, de a Chelsea-nél rövid alatt nagyszerűen sikerült.
Münchenben sajnos az ellenkező oldalon voltunk néhányszor, de azért szép a futball, mert ez megváltoztatható. Meggyőződésem, hogy a nagy klubok, az Arsenal, a Liverpool, az Atlético, a Real Madrid vagy a City azért tudnak sikeresek lenni, mert választottak egy edzőt, és aztán kitartottak mellette, mert úgy érezték, hogy az a személyiség passzol a klubhoz, a csapathoz.
- Arteta az elején bukdácsolt, kieső helyen is álltak. Kloppnak sem volt zökkenőmentes az első két év, most pedig olyan imádatot látunk körülötte, amit nagyon nehéz kivívni. Ha a klub azt mondja egy nehezebb periódusban, hogy a hullámvölgyben szerzett tapasztalatokból egy karakteres edző csak okul, és azt a csapat javára használja fel, azzal mindenki jól jár. Mert aztán elindulnak felfelé, és kilőnek, mint egy űrhajó. A Bayernnél sajnos nem volt meg ez a türelem.
A Joshua Kimmichhel való vitájáról
- Meglehetősen felnagyították ezt az esetet, még csak klasszikus szóváltás sem volt, csak mondtam neki valamit az öltöző felé haladva. Thomas el is mondta a sajtótájékoztatón, hogy egy csapat életében természetes az ilyesmi, csak egy hétköznapi súrlódás. Másnap megbeszéltük négyszemközt a történteket, és utána ugyanúgy, barátságban folytattuk a közös munkát. Ilyen világban élünk, a Bayernre mindig fokozottan figyel a világ.
A Thomas Tuchellel való összecsiszolódásról
Azt vettem észre, hogy a tíz mondatomból előbb csak egyet csípett ki, amikor a taktikát adta át a csapatnak, a következőnél már kettőt, aztán eltelt egy hónap, és már hármat. Egyre több dolgot annak alapján mondott el a játékosoknak, ahogy én gondoltam. Most ott tartunk, hogy egyenrangú partnerei lettünk egymásnak.
- Az edzéstervezésben, a levezetésben, és a kidolgozott taktikában, mindenben támaszkodik rám, és ez nagyon jó érzés. Természetesen Thomas meccsel, a taktikai felépítésből viszont maximálisan kiveszem a részem, a mérkőzés közben is együtt gondolkodunk. Enélkül már nem tudnék vele dolgozni. Úgy érzem, az alárendelt viszonyból felnőttem mellé. És általánosságban is jellemző, hogy a vezetőedzők már nem hierarchiában gondolkodnak.
Az Eb-várakozásairól és a magyar válogatottról
- Nincsenek elvárásaim az Eb-n, és óva intek mindenkit a túlzott elvárásoktól, mert az hátrányos is lehet. Látok annyit szakmailag a csapatban, hogy akár a németeket is meg tudjuk verni, ha a meccsen nekünk minden összejön, nekik viszont nem. De óva intenék mindenkit attól a gondolattól, hogy nekünk meg kell verni a németeket vagy akár Svájcot. A német keret lényegesen erősebb a miénknél, és a svájciakkal összemérve se lehet azt mondani, hogy a magyar csapat lenne az erősebb. A skótokkal nagyjából fifti-fifti az állás, de az a harmadik meccs lesz, addigra sok minden eldől már. De ha az utat nézzük, amit megtett ez a csapat, az csodálatos, ne vicceljünk már, 14 veretlen meccs csak nagyon komoly munkával jöhet össze. Jó hangulattal, jó felállással, kiváló szurkolókkal, remek összhanggal ez a csapat továbbjuthat, mert láttuk már, hogy euforikus hangulatban mi mindenre képes.
Kérdezik tőlem itt Németországban is, lehet-e meglepetéscsapat a magyar. A továbbjutás nem lenne meglepetés, de ha netán nem sikerül, akkor se gyászoljunk, helyette nézzük az egész utat a csapat mögött.
A jövőjéről
- Sok opció van, és a fociban gyorsan változnak a dolgok. Ha pihenek és töltődöm egy évet, azt sem fogom bánni, mert 9 éves korom óta minden nyaram foglalt volt.
Benne van a fejemben az is, hogy máshol folytatjuk Thomasszal. Ugyanakkor foglalkoztat a vezetőedzőség is. Egy hét múlva lehet, teljesen máshogy válaszolok, de pillanatnyilag ez az állás. A foci örök pezsgésben van, és ebben jó benne lenni. Erről a szintről az újpesti víztorony mellett felcseperedő gyerekkori önmagam aligha álmodott.
A teljes interjú a Telexen - kattints!
