A 44-szeres magyar válogatott labdarúgó, Lovrencsics Gergő 35 évesen is érzi magában az erőt és a játék iránti szeretetet, ezért amellett, hogy a horvát másodosztályban továbbra is játszik, gyerekcsapatok edzőjeként készül a futball utáni életre. A Fradi korábbi csapatkapitánya több érdekes témáról is beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjújában.

Jelenlegi feladatairól

- Össze kell egyeztetni a programokat a gyerekek edzésével, nemrég egy kicsit változtattunk is az első félévhez képest az edzésterven. Én két korcsoportot viszek, a 2016-os és 2017-es születésűekét. Van három nap, amikor két edzést tartok, péntekenként pedig egyéni edzést is, olyankor specifikus feladatokat végzünk a kicsikkel.

A Fraditól való elválástól

– Szerintem igen (lett volna még több bennem), de tiszteletben tartom a klub döntését. Nehéz volt az elején, de értem a filozófiát, az eredmények a Ferencvárost igazolják. Megbeszéltük, hogy nem hosszabbítunk, ez benne van a labdarúgásban. Azóta többször is beszéltem elnök úrral, nem haragszom.

Posztváltásáról

– Nem volt egyszerű, főleg az első félévem, nagyon kifacsarva éreztem magam. Az Európa-bajnokságon is játszottam (itt a 2016-os tornáról beszél - a szerk.), utána öt nap pihenőm volt, az rányomta a bélyegét az első fél­ évemre.

Thomas (Doll) nem volt megelégedve, ezt szóvá is tette. A téli szünetben átgondolta a dolgokat, leültünk beszélni, mondta, hogy kapok még egy lehetőséget. Ismert, tudta, mire vagyok képes, de ő a poznani Gerit akarta.

- Úgy gondolta, jobbhátvédként hasznosabb tudnék lenni. Akkor ebben maradtunk, de egy évig kellett szoknom a pozíciót, amíg Szergej Rebrov meg nem érkezett.

Szergej Rebrovról

– Szerintem igen (Rebrov volt a kulcs a sikerkorszak elindulásában). Örülök, hogy elnök úrék megtalálták Szergejt és szerződtetni tudták, mert ott elindult valami.

Nagyon sok információt kaptunk tőle csapatszinten, Dibusz Dénestől kezdve mindenkinek elmagyarázták, hogy mikor, hol kell lennie a pályán. Nagyon sok munka volt, mire a taktika összeállt, de ott indult el az, ami a mai napig is tart.

A jövőről, az esetleges hazaköltözésről

– A döntésünk meghozatalakor a családot tartottuk szem előtt. Nem volt egyszerű, de megvoltak nekem is a céljaim, nem szerettem volna abbahagyni a játékot a Hajduk után, mert még megvan az erőm és a szeretetem a labdarúgás iránt. Fontos volt továbbá, hogy a Solinnál elkezdhettem edzősködni, és a család is nagyon jól érzi magát. A gyerekek lassan három éve ide járnak óvodába. A nagyobbik fiam tökéletesen beszél angolul és horvátul, mellettük beszél magyarul és lengyelül is, a kicsi pedig ötévesen öt nyelvet tud. Franciául, angolul és horvátul tanul, a szülei által pedig lengyelül és magyarul is beszél. Ez, az itteni emberek mentalitása és a tengerpart közelsége mind szerepet játszott abban, hogy végül úgy döntöttünk, kiköltözünk. Most itt próbálom meg felépíteni a karrieremet. (...)

Beleszagoltunk az üzleti életbe, résztulajdonos vagyok egy mobil-autómosó vállalkozásban, tehát készülök a futballon kívüli életre is, de nagy célom, hogy egyszer vezetőedző legyek. Építem magam, semmi sincs kizárva, idővel eldől, hogy miként alakul az életünk.

A Magyar Nemzet teljes interjúját itt tudod elolvasni

Olvastad már?

Az NB II-ben remekül rajtoló Gera: "Komoly kötődésem van a Fradihoz, de nekem most a Vasas a legfontosabb" - interjú

Öt győzelemmel és egy döntetlennel kezdett a bajnokságban a Vasas vezetőedzőjeként Gera Zoltán, de az is kevesen múlt, hogy meglepetést okozzanak a Magyar Kupában a Paks ellen. A korábbi klasszis támadó a Csakfocinak adott interjújában azt mondja, örül, hogy feljutó helyen vannak, hiszen lélektanilag jobb üldözöttnek lenni, mint üldözőnek, de azt nem gondolja, hogy a Vasas az esélyesebb a Győr előtt. Úgy érzi, ma már rutinosabb, mint az U21-es válogatottnál és tudja, hogy milyen és mennyi információt érdemes átadni a játékosoknak. Gera elárulta, vannak fradista barátai, akik teljesen megértették, hogy a Vasashoz ment edzőnek, de akadnak olyanok is, akik nem. Interjú.

Elolvasom