Pintér többé nem engedte

- A Honvéd ellen játszottam az első NB I-es bajnokimat, az első NB I-es gólomat pedig rögtön a következő meccsemen az Eger ellen szereztem meg - mondta Kalmár Zsolt a fehervarfc.hu-nak. - Egyébként kissé szerencsés körülmények közt kerültem az NB I-es csapat közelébe, hiszen akkoriban még nem ott edzettem, hanem az utánpótlásban. A mi edzésünk az NB I-es csapat pályája mellett volt és Pintér Attilának szüksége volt plusz egy játékosra, mert 11 a 11 elleni játék volt az aznapi program, de csak 21-en voltak a felnőttek, az edzőm pedig engem küldött át az NB I-es csapat edzésére. Szerencsére jól ment a játék, utána pedig már nem is engedett vissza Pintér Attila, hanem felkarolt engem és ott maradtam az NB I-es keretben.

Ezért a Lipcse

- Szerencsére több csapat közül is választhattam, volt megkeresésem Hollandiából és Görögországból is. Mindegyik ajánlat nagyon csábító volt, de összességében a Lipcse tűnt minden szempontból a legjobbnak. Azt tudni kell, hogy az a Lipcse egy teljesen más Lipcse volt, mint a mai, hiszen akkor jutott fel a másodosztályba és javában zajlott a klub építése. Nem volt könnyű beilleszkedni abba a csapatba, mégpedig azért, mert olyan futballkultúrából érkeztem, ahol a játszós focin volt a hangsúly, míg az akkori Lipcse egy darálós, ívelgetős focit játszott, amihez azért idő kellett, hogy alkalmazkodni tudjak. Összességében azonban nagyon hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam Lipcsében, hiszen kiderült az, hogy miben kell még fejlődnöm.

A világsztár rivális

Már a lipcsei időszakában is látni lehetett, hogy Joshua Kimmich rendkívül tehetséges labdarúgó, de akkor még közel sem volt annyira tiszta a játéka, nem emelkedett ki úgy a mezőnyből, mint később a Bayern München futballistájaként. Egymás cseréi voltunk általában, de voltak olyan mérkőzések is, hogy mindketten egyszerre a pályán voltunk. Aztán a Bayern München akkoriban szedte össze a legtehetségesebbnek tartott fiatal játékosokat, így került oda Kimmich is, aki később a világ egyik legjobb középpályása lett. Amikor Dániában, a Brøndby csapatában játszottam, akkor is volt egy nagyszerű csapattársam, Teemu Pukki zseniális támadó volt, minden helyzetből képes volt gólt szerezni, nagyon szerettem vele játszani.

Rossi hívta a DAC-hoz

Még Dániában játszottam, amikor Marco Rossi felhívott, hogy ő lesz a DAC vezetőedzője és még az NB I-ből ismer és komoly tervei vannak Dunaszerdahelyen.

- Felvázolta az elképzeléseit és minden nagyon szimpatikus volt számomra. Először Dunaszerdahelyre is kölcsönben érkeztem és pályafutásom egyik legjobb döntése volt, hogy a felvidéki klubhoz igazoltam. Rendszeresen játszottam, jól is ment a játék, gólokat lőttem, gólpasszokat adtam és folyamatosan tudtam fejlődni. Eredetileg az volt a terv, hogy az egy év kölcsön alatt felépítem magam, aztán visszamegyek Lipcsébe. Azonban amilyen közeg fogadott engem Dunaszerdahelyen, a szurkolótábor és az atmoszféra teljesen rabul ejtett, úgyhogy azt a döntést hoztam, hogy végleg a DAC játékosa leszek. Az évek alatt szép sikerek részesei lehettem, 2018-2021 között kétszer a harmadik helyen, kétszer pedig a második helyen végeztünk a bajnokságban. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy a bajnokságot nem tudtuk megnyerni, de nagyon bízom benne, hogy a jövőben ez is összejön a DAC-nak, hiszen a klub és a szurkolók is megérdemlik azt, hogy bajnoki címet ünnepelhessenek, én pedig nagyon fogok nekik szurkolni.

19 évesen a válogatottban

- 2013 decemberében Pintér Attilát nevezték ki a válogatott élére, majd a következő év elején már az első edzőtáborba elhívott engem is, januárban volt egy pár napos összetartás. Néhány hónappal később pedig Dánia ellen be is tudtam mutatkozni a nemzeti csapatban. Óriási élmény és hatalmas megtiszteltetés volt ez számomra, hiszen ekkor még mindig csak 19 éves voltam. Úgy gondolom, egy futballista nem kívánhat annál többet, mint hogy a saját nemzetét képviselje a pályán.

A nagy trauma

- 2020-ban minden bizonnyal ott lettem volna az Eb-n, hiszen az addigi pályafutásom legjobb időszakát éltem akkor, megválasztottak a szlovák bajnokság legjobb labdarúgójának, sok gólt szereztem és a válogatottban is rendszeresen kezdő voltam. Andorrában aztán minden álmom szertefoszlott, amikor felugrottam egy labdáért, majd rosszul érkeztem a talajra, megsérült a kereszt- és a külső szalagom is.

Senkinek nem kívánom azt az érzést, amit a sérülésem után éreztem. 26 évesen, életem formájában voltam, hazai környezetben szerepelhettem volna az Eb-n…

- Egyáltalán nem tagadom, hogy otthon nagyon sokszor sírtam azért, mert nem lehettem ott az Eb-n, életem egyik legnehezebb időszaka volt az. A családom, a tesóim, a feleségem és a barátaim mellettem voltak, ők tartották bennem a lelket és segítettek átlendülni ezen a tényleg nehéz időszakon. Rengeteget köszönhetek a DAC-nak és a DAC szurkolóinak is, akik szintén végig mellettem voltak és mindenben támogattak.
28 éves vagyok és úgy érzem, még bőven van bennem és képes lehetek olyan formát mutatni, amilyet két-három évvel ezelőtt. Keményen fogok dolgozni azért, hogy a válogatott sikeres legyen, de most a legfontosabb az, hogy a Vidivel jól szerepeljünk.