Az utolsó fordulós Vidi-Diósgyőrről és Puskás-Lokiról
– Olyan gyorsan történt minden, nem is erre fókuszáltam, hanem a Debrecen elleni győztes meccsre, hiszen az volt a célunk, azt mondtuk, bárhogy alakul a másik eredmény, az a fontos, hogy a sajátot megnyerjük – emlékezett vissza a Puskás Akadémia hivatalos oldalának adott videóinterjúban Hornyák Zsolt vezetőedző. – Tisztában voltunk, hogy a Diósgyőr nem könnyű ellenfél senki számára sem, de nem a mi kezünkben volt az eredmény. 90 percig meg sem akartam kérdezni, mi történik a másik pályán, végig arra akartam fókuszálni, hogy megnyerjük a miénket, ez simának is tűnt, aminek örültem. Aztán a 90. percben jött az információ, hogy gólt rúgott a Vidi, amit a VAR vizsgál, onnantól fogva nem is akartam vele foglalkozni, mert az már csak szerencse kérdése, nem tudjuk befolyásolni. Aztán jöttek az örömteli percek egy néma 2-3 percet követően, ami számomra örökkévalóságnak tűnt. Nem tudtam, hogyan reagáljak, örüljek-e a 4-1-es győzelemnek, aztán jött a hír, hogy les miatt nem adták meg a gólt és felzárkóztunk a dobogóra. Az ember ilyenkor nem tudja kimutatni az örömmámort, az egész szezon átfutott a fejemben, akár a magánéletet, de főleg a focipályát tekintve, ezért nem tudott rajtam kijönni az az öröm, eddig is így reagáltam. Aztán éreztem a súlyát annak az örömnek, amit a fiúk kiadtak magukból a pályán.
A bajnokság hajrájáról
– Zalaegerszegen fontos pontokat veszítettünk a végén, pedig úgy számoltam, hogy ha megnyertük volna az utolsó négy mérkőzést, akkor a második helyre is oda tudtunk volna érni. Ott megbomlott a terv, de bíztam benne, hogy a következő meccseket végigvisszük eredményben és szóba jöhet a dobogó, ez meg is történt, bár sajnos nem a mi kezünkben volt, de mi mindent megtettünk, hogy odaérjünk.
Az utolsó tíz meccsen mutatott játékstílusunk, teljesítményünk, a gólmennyiség jogosít minket arra, hogy felzárkóztunk a harmadik helyre. A Puskás játszotta a legjobb focit az utolsó tíz meccsen és megérdemelten értük el a dobogót.
Mélységek és magasságok a szezonban
– A mélypont a szerencsétlen vereség volt Debrecenben, Golla megsérült, egy szerencsétlen szögletnél megbotlott a kapusunk és 1-0-ra kikaptunk, ott éreztem, hogy maga alatt van a csapat, de aztán összeszedtük magunkat. A legmagasabban akkor voltunk, amikor Kecskeméten tudtunk fordítani, ott mindig nehéz meccset játszunk és ott volt az a pont, amikor pozitívan változott a csapat.
Vesztes állásból fordítottunk 2-1-re és éreztem a csapaton azt a belső erőt, hogy az utolsó 6-7 meccsen csak az volt a kérdés, hogy mennyivel nyerünk, nem pedig az, hogy nyerünk-e egyáltalán. Nagyot javultak a támadójátékosainknak, köszönhetően Nagy Zsoltnak és Komáromi Györgynek, akik más felfogásban játszottak és érezhető volt a gólokon és a gólhelyzetek kialakításán.
A legnehezebb szezon
– A magyar bajnokság egyre erősebbé vált az évek alatt, ha az én öt évemet összehasonlítom, akkor az első évemtől kezdve nagyon sok víz lefolyt a Dunán. Sokkalta nehezebb a játék minden csapat ellen, főleg egy 12 csapatos bajnokságban. Ezt az utolsó bronzérmet, harmadik helyezést becsülöm a legjobban, ez a szezon volt a legnehezebb az öt közül.
Az átigazolási tervekről
– Nagy változást nem várok a csapaton belül, lehet, hogy 2-3 emberrel, fiatalokkal feltöltjük a keretet. Az utolsó 2-3 évben is így csináltuk már, van 2-3 távozó, ami normális szelekció a fociban, őket pedig próbáljuk majd helyettesíteni, ha lehet, magyar játékosokkal, ha minőségibb, akkor 1-2 légióssal, de többel nem. Fogjuk folytatni azt, hogy a jó alapot meghagyva, ésszel, érzékkel töltjük fel az első csapatot.
