A hét elején jelentette be a Diósgyőr, hogy továbbiakban nem számít Rudi Pozeg Vancas és Sinisa Sanicanin játékára és megfelelő ajánlat esetén távozhatnak a klubtól, pénteken pedig már azt közölte hivatalos oldalán a klub, hogy közös megegyezéssel szerződést bontottak az említett játékosokkal.
Pozeg Vancas két év alatt 63 tétmérkőzésen lépett pályára a miskolciaknál, ezeken 11 gól és 17 gólpassz volt a mérlege - amint pedig arról beszámoltunk, honlapunk információja szerint egy másik NB I-es csapat már ki is szemelte őt.
A szlovén játékos közösségi oldalán intett búcsút a DVTK-nek, köszönetet mondott többek között a szurkolóknak, a csapattársaknak és két korábbi edzőjének, Kuznyecov Szergejnek és Valdas Dambrauskasnak is, a jelenlegi Diósgyőr-edzőt, Vladimir Radenkovicot azonban kihagyta a felsorolásból.
A kommentszekcióban megjelent a DVTK korábbi játékosa, Mohammed Rharsalla, aki még tavaly decemberben távozott a klubtól és a jelek szerint maradt benne tüske, ugyanis keményen odaszólt a piros-fehéreknek - szúrta ki az m4sport.hu.
A DVTK jövőre a másodosztályban akar játszani? Tavaly is csinált néhány változtatást, és mindent tönkretett. A probléma nem a busz, hanem a buszsofőr
– írta Rharsalla, ám az nem derült ki a kommentjéből, hogy Radenkovic edzőre, vagy esetleg valamelyik klubvezetőre gondolt.
Pozeg Vancas búcsúüzenete
"Itt az idő búcsút mondani – egyelőre. Az én időm a DVTK-nál hivatalosan is véget ért. Soha nem könnyű elhagyni egy klubot, amely valóban az otthonomnak érződött. Egy helyet, ahol az egyik legjobb teljesítményemet nyújtottam, nagyszerű edzők keze alatt fejlődhettem (külön köszönet Kuznyecovnak és Dambrauskasnak), és mindenekelőtt ahol Miskolc hihetetlen emberei ilyen melegen fogadtak, és még a kis családomnak is otthont adtak itt, távol a hazámtól.
A szurkolóknak – Köszönöm. Szívem mélyéből köszönöm. A szenvedélyetek, hűségetek és támogatásotok mindent jelentett. Már az első naptól kezdve különlegessé tettétek számomra ezt a közösséget, és ezt soha nem fogom elfelejteni.
A csapattársaimnak – köszönöm minden edzést, minden mérkőzést, minden nevetést és minden harcot a pályán. Könnyebbé tettétek a nehéz napokat, és felejthetetlenné a jókat. Megtiszteltetés volt veletek megosztani az öltözőt és a pályát. Bárhová is vezet az utam, szurkolni fogok nektek.
Őszintén reméltem, hogy ez lesz az a klub, ahol még sokáig maradok – a kislányommal, aki a lelátóról szurkol és mondja, hogy „játék, játék”. Talán egyszer mégis eljön majd az a pillanat, és újra együtt élvezhetünk egy gyönyörű mérkőzést – mert ez a város és az emberei, valamint a klub sem érdemelnek kevesebbet. Ahogy egy fejezet lezárul, most nyitott szívvel tekintek előre – készen egy új kihívásra, és teljes mértékben elkötelezve, hogy mindent beleadjak, ahogy mindig is tettem. Köszönöm, DVTK. Köszönöm, Miskolc. Hajrá, Diósgyőr!"
