Mind a mai napig nincs megnyugtató válasz arra a kérdésre, miképpen történhetett meg, hogy a magyar csapat, amely 1950 óta nem szenvedett vereséget nemzetközileg jegyzett mérkőzésen, és a csoportmérkőzések során 8-3-ra legyőzte az NSZK-t, hogyan maradhatott alul a berni Wankdorf-stadionban megrendezett döntőben.
Ráadásul úgy, hogy az együttes Puskás és Czibor góljaival a 9. percben már 2-0-ra vezetett, bár a 19. percben az állás már 2-2 volt. A győztes gólt a második félidő 39. percében Helmut Rahn szerezte.
Ezután ugyan Puskás kiegyenlített, de (mint később kiderült, tévesen) lest intett a partjelző, így nem adták meg a találatot. Egyes teóriák szerint az akkor kapott korszerű stoplis cipőik hozták meg a mindenki számára meglepő német győzelmet, de voltak-vannak (összeesküvés?)elméletek megmérgezett magyar focistákról, illetve Puskás sérüléséről is.
Nemzeti gyász, a rendszer bosszúja és az Aranycsapat szétesése
A magyar szurkolók nemzeti gyászként és sorstragédiaként élték meg a kudarcot, amely sokkolta az egész országot, az elvesztett döntő hírére robbant ki a Rákosi-rendszer első spontán tüntetése Budapesten.
Az Aranycsapatot szállító vonatnak pedig szinte titokban kellett hazaérkeznie, a retorzióktól tartó játékosok nem is Pesten, hanem Tatán szálltak le, onnan utaztak haza külön-külön.
A vereség után a labdarúgással kapcsolatban megváltoztak a dolgok Magyarországon. Az elveszített finálé miatt a II. világháború után és az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt először tört ki utcai zavargás Budapesten. (A világbajnoki címet rengetegen biztosnak vették, a Magyar Postánál például kétmillió kellett bezúzni, amely a magyar vb-aranyéremnek állított volna emléket.)Farkas Mihály és Sebes Gusztáv pozíciója meggyengült, a szövetségi kapitányt 1956 nyarán menesztették is - írja a Puskás Intézet honlapja megemlékezésében.
A Népstadion építését sohasem fejezték be, illetve politikai bizottsági döntés született a pártban, hogy a játékosok „kiváltságait” megszüntetik, sztárallűröket visszaszorítják és szükséges a „szerény, szocialista sportemberek” nevelése.
Grosics Gyulát 1954-ben letartoztatták csempészés vádja miatt, majd a kommunista államhatalom ÁVÓ-s felügyelet alá helyezte, eltiltotta labdarúgástól és a Budapesti Honvédtól Tatabányára száműzték. Czibor Zoltán kocsmai verekedés miatt szintén letartóztatták. Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után végképp szétesett az Aranycsapat, mert a kispestiek dél-amerikai túrájáról Czibor, Puskás és az 1954-es világbajnokság gólkirálya (11 találattal) Kocsis Sándor nem tért vissza Magyarországra.
Örök barátságok, véget nem érő csalódás
A két csapat játékosai jó barátságot ápoltak egymással. Puskás megbocsátotta Liebrichnek, hogy lerúgta őt a csoportmeccsen. Fritz Walter Az 1956-os forradalom után pénzt küldött a külföldön maradt magyar futballistáknak. Majd a rendszerváltást követően többször találkoztak (a döntő évfordulóin, Fritz Walter születésnapján).
"Egészen ritka az olyan barátság a sportban, hogy egy világbajnoki döntő nyertesei és vesztesi hosszú évtizedeken át a legjobb viszonyban vannak egymással. Ugyan a politikai viszonyok miatt 1990-ig nem találkozhattunk a legyőzőinkkel, azóta azonban remek viszonyban vagyunk velük. A berlini fal leomlása után, 1991-ben Kohl kancellár meghívott minket, Puskást, Hidegkutit, Grosicsot, Czibort és engem Németországba, (…) Ott találkoztunk újra a Bernben ellenünk győztes németekkel, a két Walterrel, Eckellel, Schäferrel és a többiekkel"
– nyilatkozta 2013-ban Buzánszky Jenő Ottmar Walter temetése előtt a magyar sajtónak.
A 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa a vb-döntő ötvenedik évfordulóján így emlékezett meg a fináléról:
Még most sem tudok megbékélni a történtekkel. Óriási csalódás volt, nemcsak a csapat, hanem minden magyar, 15 millió hazánkfia számára. A közvélemény szinte megkövetelte, elvárta tőlünk az aranyérmet, hiszen hosszú évek óta nem kaptunk ki senkitől, győzelmet győzelemre halmoztunk.
(MTI / Puskás Intézet)
