Bár pontszáma alapján a Haladás kiharcolta volna az NB II-ben maradást, a klub nem kapta meg az MLSZ-től a másodosztályú licencet, így biztos, hogy osztályt kell váltania. Az elmúlt két év történéseiről és viszontagságairól a szombathelyi csapat kapitánya, Rácz Barnabás Facebook-oldalán írt, ebből idézzük az alábbiakban.
- Amikor Eindhovenből hazajöttem meg voltam győződve arról, hogy olyan eredményt érhetünk el, amely 2019 óta nem sikerült a csapatnak. Azonosulni tudtam a vízióval, amit a vezetőség felvázolt, elhittem, hogy a lehetőség valósággá válhat. Nagyon vártam, hogy újra itthon játszhassak. A csapat összetételét látva bíztam benne, hogy erős egységet fogunk létrehozni és senki nem fog az utunkba állni - kezdte bejegyzését Rácz.
De Magyarország nyugati csücskében is nehezen tudtam pozitív hozzáállásomat a társakkal elfogadtatni. Lassan rájöttem, hogy nem minden olyan, amilyennek képzeltem, de határozottan mentem a saját utamon. A hitem átragadt a többiekre, óriási lelki tusák után úgy éreztem sínen vagyunk.
- Remek mérkőzéseket játszottunk, mindenki magáévá tette az új rendszert, összetartó közösségként mentünk ki a pályára. Sajnos ez az eufória csak néhány hónapig tartott.
Gyermeki rajongásom nem múlt el, de roppant nehéz volt ráébrednem, hogy a profizmusnak a fenntartók részéről nyoma sem volt. Több csapattársam számára a játék öröme eltűnt, a megélhetés forrásává vált az edzésen és mérkőzésen töltött idő. A jövőért és szeretteikért való aggódás vette át a főszerepet, de örültem, hogy a szenvedély senkinél nem szűnt meg.
- (...) A tavaszi időszakban a játékosok és az alkalmazottak családtagjai, társai, gyerekei is naponta szembesültek a kiszolgáltatott helyzettel. Mindenki tudta, hogy egy mosolyért nem kap kenyeret a boltban, nem taníttathatja a gyermekét. De áruló, cserbenhagyó sem szeretne lenni senki. Tudtuk, hogy sokaknak fontos, hogy hetente játszunk. És megtettük értük, magunkért - fél évig, a szezon végéig - , de a méltóságunkat már nem akarjuk kockáztatni. A város, a szurkolók és a tulajdonosok által ránk ruházott feladatot tiszta lelkiismerettel teljesítettük. Minden alkalommal érzelmekkel teli csatákat vívtunk önmagunk és a közönség szórakoztatására.
- Úgy gondolom, örömet okozni csak örömmel lehet. Felmerül a kérdés, mitől elégedett egy játékos, amitől jól tud teljesíteni. A boldogság mindenkinek mást jelent. Bizton állítom, hogy a Haladás mostani játékosai számára jelenleg a futball az elsődleges örömforrás. Egy-egy párharc megnyerése, egy jó szerelés, labdaszerzés, csel, gól, a szurkolók biztatása, a győzelem mámoros érzése éltet minket nap mint nap. Olyan emberek vagyunk, akik a sportot választották munkájuknak, mert a tehetségünk erre predesztinált minket. A labilitás azonban valamennyiőnket meggyengített, csak a sportágba vetett rettenthetetlen hittel tudtunk végigmenni a kilátástalan hónapokon.
Büszke vagyok, hogy olyan emberek vettek körül az elmúlt években, akiknek lételemük a labdarúgás. Akik egyetlen percre sem csapták be a sportágat és a végsőkig harcoltak azért, hogy a minimális célt elérjük ebben a főként hullámvölgyekkel borított szezonban Szombathelyen. Szeretettel gondolok azokra, akik e kételyekkel, elvárásokkal és kérdésekkel teli időszakot velem együtt emelt fővel teljesítették. Köszönöm mindenkinek aki annyira szereti a focit, mint én a pályán és a pályán kívül egyaránt!
- írja posztjában Rácz Barnabás. A teljes poszt itt olvasható.
