Bőle Lukács a kaposvári klub honlapjának adott interjúban elmondta, a döntés valójában már hosszabb ideje érlelődött benne. Előző csapatánál, Szentlőrincen már eldöntötte, hogy nem folytatja, később azonban a Rákóczi vezetőedzője, Jeney Gyula megkeresése miatt még adott magának egy esélyt.
- Szerettem volna még egy-két jó szezont játszani, és segíteni a csapatnak abban, hogy feljusson. Sajnos azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna – mondta a rakoczifc.hu-nak.
A májusi térdműtétje végül egyértelmű fordulópontot jelentett. Bőlére hat-nyolc hónapos rehabilitáció várt volna, ő pedig úgy érezte, a szervezete már túl sok jelzést küldött ahhoz, hogy újra belevágjon.
- Ha nem lettem volna ilyen egészségi állapotban, ha nem kellett volna műteni, és tényleg jól éreztem volna magam az edzéseken, akkor még most is fociznék.
Mindig úgy voltam vele, hogy amíg élvezem, addig játszom. Csakhogy egyre rövidebbek lettek azok az időszakok, amikor tényleg élvezni tudtam a futballt, folyamatosan azzal kellett foglalkoznom, hogy ez fáj, az nem jó, ezért nem tudok edzeni, megint rehabilitáció vár rám, így az már inkább szenvedés volt. Ez demoralizáló tud lenni. A Rákóczinál is sokszor a rehabilitációs szobában találtam magam, miközben a többiek edzettek. Annyira ismerem már a testemet, hogy tudtam: ez nem egyszerűen arról szól, hogy újra felépítem magam, és minden rendben lesz.
Éreztem, hogy egyre többször, egyre több helyen jelentkeznek problémák, és emiatt inkább a civil életemre szeretnék koncentrálni – fogalmazott.
A korábbi ferencvárosi, kispesti, zalaegerszegi, paksi és mezőkövesdi játékos számára az is egyre nehezebbé tette a folytatást, hogy a futball már nem jelentett számára ugyanakkora örömöt, mint korábban.
Amikor már egy edzésen sem tudsz úgy részt venni, hogy élvezd, hanem azon gondolkodsz, mikor fogsz újra megsérülni, az nagyon sokat elvesz a futball öröméből
– mondta Bőle, aki ugyanakkor nem zárta ki teljesen, hogy amatőr szinten még futballozzon.
- Valószínűleg az élsportnak vége, azt viszont nem tudom megmondani, hogy fogok-e még focizni amatőr szinten. Vegyes érzelmek vannak bennem. Amikor kimegyek egy Rákóczi-meccsre, jó látni a csapatot, csak közben rossz, hogy én nem lehetek ott a pályán.
Bőle úgy érzi, egészségesen még most is futballozna, hiszen mindig azt vallotta, hogy addig játszik, amíg élvezi a játékot. Az elmúlt évek sérülései azonban fokozatosan megváltoztatták ezt. A pályafutására visszatekintve a középpályás büszke az elért eredményekre, ugyanakkor elismerte, soha nem volt teljesen elégedett magával.
- Egy mérkőzés vagy egy szezon után is sokszor azt gondoltam: rendben, nem volt rossz, de lehetett volna jobb. Mindig azt kerestem, hogyan lehetne még többet, még jobbat elérni. Próbálom megbecsülni azt, ami megadatott és hálás vagyok érte.
Az FTC-vel kétszeres magyar bajnok és kupagyőztes játékos így válaszolt, amikor megkérdezték tőle, ki volt a legjobb edzője: "Szerhij Rebrov.” A legjobb játékos pedig, akivel együtt futballozott, Gera Zoltán volt.
Bőle ugyanakkor hozzátette, hogy nem játszottak sokáig együtt, hiszen amikor a Ferencvároshoz került, Gera nem sokkal később visszavonult. Az edzői pálya egyelőre pedig nem vonzza a 177 NB I-es és 27 NB II-es bajnokin pályára lépett futballistát.
